igazából aza fura, hogy évtized végeként gondolok erre az ére, pedig mondjuk 90 az mér kilencvenes évek. Ezek meg a tizes évek. És tíz éve...
a nosztalgiát agyoncsapom. Ez nem az a bolygó pillanat a jelenidőben. Szerzek teát.
Szereztem.

A dolgok mindig az adott pillanatban indulnak, soha később. Korábban meg már csak elindultak, de nem lehet se a jövőre se múltra hatni.
A téridőben egyedül vagyunk, és csak messziről világítanak más csillagok.
A szavak a megfogalmazhatatlant írják le. Kis bogarak, amik kirágják a valóságot. (Valóság szövetet, de ennek nincs is értelme.)

don't. look. back.