Why choosing hate? Need us to smile too? All right…
Pénteken depresszív napsütésből rángatott ki a kétségbeejtően ugyanolyan énekelnifogunk? gyűlésünk, talán sikerül összerakni, talán nem. Aztán lábat lejárni rögtön könnyebb.
A Battle Royal pedig nem csak a tudunk-e tévét nézni a gépemen tesztelésére volt jó, hanem még meg is érte, ellentétben a folytatásával. Hangulat szoknyás, sikoltozós, sírós iskolások, meg nadrágosok, illetve hogyan nyírjunk ki 6 embert legyezővel. Vegyük el a másik fegyverét. És a pozőr szemkifolyik a szőkebozontos japán srác a tűz előtt, nem vagyok összeszedett, nem.
Nincsen értelme. A karácsony olyan üres most. Az élet olyan üres most. Pihenni kellene végre, vagyis – aludni, álmodni sokat. Nem Diablózni, meg mittomén. Nem a hajamat tépni, talán.
She’s definitely smiling!
Én az a lány vagyok, akit az elején agyonszúrtak a tőrrel, mert sugdolóztam órán. Így nem érdekes a játék.
Üres vagyok. Nincs hova mennem. Nincs hova hazamennem. Itt a legotthonabb. Aztán kezdhetek félni a leadandóktól megint. Találtam két dobókockát, tízoldalút egy szakadt táskám zsebében. Darabokra szakadt a világ.
Talán csak látni szeretnék. Ha csukott szemmel, akkor úgy. Fáradt vagyok, igazán. És nem megyek aludni. Mi lesz velünk, ha földrengés szakítja el a vezetékeket. Azt hiszem, értékeinket úgy kellene kialakítanunk, hogy minden helyzetre érvényesek legyenek. A néni a haját csavargatja a dobozn, válláról lecsúszott a hálóing, bár, közelről már fésülködik, és a tükörbe néz a gondolatai helyett. Mit csinálok itt. Miért nem alszol már. Miért nem kapcsolsz ki. Miért hiszed azt, hogy valamit nem fejeztél be, valamit kell még tenni. Kapcsold le a villanyt és
Tegnap, az éjféli misén nem bírtam nyitva tartani a szememet, régen voltam ilyen álmos nem járművön. Buszon persze, simán, de szárazon nem. Mikor lefeküdtem, pár percig szúrt a hasam, vagy talán a gyomrom. Mindjárt lefejelem a billentyűzetet, Anneke énekel. És a mik történtek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése