A nézőtéri irigység fájdalmas dolog. És mindenképpen jel - csakúgy gyógyítható, ha magad is színpadra kerülsz. Kell is gyógyítani. Nem szabad elnyomni, meg legyinteni rá, hogy á, én nem, meg én nem, és nem. Valami átokkal megvert lény lesz, ha nem ír nem rajzol, nem énekel, nem táncol, nem csinál semmit, csak a "munkáját". Szerintem csak a lélekkel együtt lehet szabadulni mindenféle művészi hajlamtól. Mondjuk lélektől meg lehet szabadulni. Akkor marad a vérnek zabálása. Vagy épp az agyaké.
1 megjegyzés:
hogy mennyire igazad van.. :)
sajátmagukbanelnyomáselleniküzdést mindenkinek
előd
Megjegyzés küldése