ehm.jrhfnmcqukh

elolvastam a trónok harcát. állok is sorba a következő részért, hehe.
elmélkedtem is csomót a történeten, meg úgy általában regényekről, h miért és mi. még nem jöttem rá, mi az üzenet, vagyis, h miért ezt a történetet meséli el az író, pedig szeretném, mert nagyon erőteljes sztori ahhoz, h csak szórakoztató legyen. majd szeretném megtudni a választ arra az író szerint, mért olyan az élet a regényben :D
történelmi regényeknek könnyebb dolguk van, azokban benne van, h ez történt, én csak egyfajta érelmezését adom a megtörtént eseményeknek. de egy fantasy regénynél nincs az az indok, h ez így történt.
Tolkiennél például tiszta a kép, jól meghatározható értékrendre épül, mesei szinten igazolva az értékeket. Amikor valaki erkölcsileg hibázik, az az életében is hibázik. A gonosz elnyeri a büntetését.
Itt nem így van, de szerencsére még nem érzem azt, hogy határozottan az ellenkezőjét állítaná. Cska egyelőre úgy érzem, nem éri meg élni abban a világban, amit lefest. No, megvan. Szeretek választ kapni a rra, h miért érdemes élni. Vagy, h miért nem. Bár ez utóbbi nem igaz, itt inkább azt szeretném látni, h miért lenne érdemes. Azzal nem érek semmit, ha azt mondják, szaravilág.
Mittomén, AnneRicenál érzékelni érdemes az életet, és átélni. Ott a leírt szereplőknél az az érzésem, hogy a haláluk milyenségétől (erőszakosságától, stb.) függetlenül teljes életet élnek, olyan részletgazdagsággal adja meg pl. a Mayfair család életét.
Az 1984ben az a világ nem élhető illúziók nélkül, viszont lehetne, ha máshogyan működne - a kontrasztot a saját életünk adja.

Miről jutott eszembe? A fényképészek véletlenül nem hagyják benne a kisujjukat a képben, csak okkal. Mittomén. Vháhh.