hú, mit álmodtam.

vámpírt játszottunk amolyan féllájvban féligazban, valami vámpírmenet mentén vonatoztunk, és fátyolból sasoltuk a népeket - én fióka voltam, és mutogatták, h ki milyen klánba tartozik. volt nálam valami értékes tárgy, a csapatunkban meg volt valami szetita is, akinek az kellett (inben nem tudtam, outban igen), összefutottunk egy köpenyes, elszállt lelkű toreadorral, aki szerelmet vallott nekem, meg kapásból ivott egy kortyot a véremből, aztán könnyes búcsút intett - nem tudtam sírjak vagy röhögjek.
volt még valami drámai csúcspont, ahol menekültem a szettita elől, mert el akarta tőlem venni a cuccot, aztán valahogy kiderült, h ő mégis nekem szurkol, mert egy csapatban utaztunk és barátok vagyunk, míg a toreador volt a gonosz. de ez már oszlik szét az ébrenlétben.

nem, nem vagyok geek. ááá.

még egy óra egyetemig, ha jól emlékszem.

és tegnap elköltötem a fél ösztöndíjam könyvre, könyvtárra, ékszerdarbékra, helovíni cuccra. meg kajára.