Rájöttem. Persze, ha mindennap írok valamit, céltudatosan. nem sokat, de nagyon... célirányosan. például eseményeket, egymást követő sorrendben. Azt a fajtát, amikor a cipőfelvételt megelőzi a zokni megigazítása. Aztán lehet bonyolultat ismételgetni. Azt hiszem, ez nem feltétlenül tökéletes analógia, de kezdetnek megteszi. Basszus, hegedűórán se stílusról, se modorosságról nem tanultunk. És ez fel sem merülhetett volna a pontos hármashangzatok különböző ritmusú eljátszásánál - nem, tényleg nem tudom.
És a szokásos: hiába vettek fel, nem érzem úgy, h odavaló lennék. Hogy legalábbis hasonló szinten lehetne említeni az én íráskészségemet az ottani átlaghoz. Nekem rengeteg még 5e leütés is.