Ma reggel már egyszer majdnem nekikezdtem. Nem ment. Mostanában nincs ihlet, ami kiakar törni belőlem, és leíratni a fák zöldjét, a fantasztikus nyárestét az aszfalton, a művház előtt, amit mégis galérián töltünk a kocsmában, előadás után. Vagy, hogy a tükör az potn olyan, és a szovba raktársága is pont olyan, amilyennek lennie kell. Meg, h nem mindenkivel jó komoly felnőttes dolgokról beszélni, de van, akivel igen.
Írhatnám, h milyen jó úgy egy macska, h nem az enyém.
Hogy játékelvonásom van, hogy véget kell vetni a diplomamunkaírásnak hamarosan, mert egyre több dolgot foglal le előlem. Hogy jó volt a színpadon találkoznia tuskó hiányával az előadáson.