ma volt egy darab kostruktív és előremutató ötletem a munkahelyemen (mmint... az eddigiekhez képest).

ma vettem egy csizmát végül, miután tegnap este keresztülszeltem a nagy plázát mellettünk, és szemeztem egy csizmával, meg szomorúan, és némiképp még mindig idegesen vettem tudomásul, hogy megint unalmas a divat. a háendem pasztel és visszafogott és unalmas, mindenhol... harmóniák vannal. még a csipkés bolt a legérdekesebb,de az azért ahhoz, h csak a csipkésség miatt vegyek ott ruhát.
namindegy, a csizmának örülök, mert reggel már baromira fázott a lábam.

jajj, kéne írni Zoltánnak :D na, majdmindjárt.

Tegnap este sikeresen elfeljtettem a megbeszélést, amit még mindig nagyon sajélok, meg kínosnak tartok, mert valami rémlett, de ma estére emlékeztem, és nem tudom, h miért. Úgyhogy ma este befejezem a plakátot, meg lehet, h gyártok mégegyet, ha lesz ihletem. A zenei ihleteim gyűlnek, határozottan. Viszont szeretnék mást is még magam mellé, mert... ja. Mert vállalok halloweeni jóslást, mondjuk.

még nem tudom, h lesz-e, de kell lennie. a kékségben dolgoknak, amik világítanak a maguk hínárfényes módján. mindig a kanyar mögött, mindig a ködben, mindig a homályban.ezért jók a ködök, mert mögöttük elférnek a szép dolgok, amiket amúgy nem látunk.
Ködök, ködök, ködök. Majd most megváltjuk a világot, ugye?!