Van bennem most valami nagy nyugalom.Nem tudom, mi ez, de éppen kellemesen érzem magamat a munkahelyemen, bár kicsit fázom.Becsuktam az ajtót, hátha a folyamatos légmozgás miatt, mert a folyosón határozottan hűvös van. Így persze elzárom magam a világ többi részétől, de ez most jó.
Tegnap kaptam kolléganőtől gyilkoló pillantást azért, emrt hiányoltam a keddi esős napot -és tényleg. Ez a fáradt napsütés nem annyira az esetem. Reggel igen, amikor a sárguló faleveleken pattog, meg este, amikor már úgyis kék minden, de napközben, innen a hatodikról az ég világoskékje csúnyább, mintha szürke lenne.

Talán ma sikerül elmennem, megvenni a jegyet a koncertre. Tulajdonképpen nem a FLA vagy a Leaether strip miatt megyek, hanem az előzenekar, a Mind.in.a.box miatt, illetve azért, mert régen voltam már koncerten, és azok jók szoktak lenni. Tavaly egy számomra meghatározó együttes és zenész volt színpadon, most inkább a közeg számít. Többet szeretnék koncertre járni. A zene mindig fontos volt számomra. Van olyan fontos, mint bármi más. A bulik és a koncertek nem pótcselekvés. Ha valami pótcselekvés hasznos mellékhatással, az a munkám. Elfoglal, hasznosnak érzem magamat, eltartom magamat, de ennyi. Nem ad álmokat, célokat, távlatot.