Hát jó. Legyen. Addig maradok itthon, amíg elegem bírom hallgatni a Raison d’Etre-t. jó, vagy nem addig. Igazából opcionális. Most nincsenek gondolataim. Vagy talán, de nem itt. Éppen sírnak a tévében, könny csorog végig az arcokon, de persze a smink nem kenődik el. Ügyesek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése