azt mondták, blogoljak. most nincs kedvem. korog a gyomrom, mintha éhes lennék, de már egész sokat reggeliztem.

tegnap végre sorra kerültek a vagányok is mesterség órán, és azt hiszem, először kaptunk iggazy dicséretet a félévben, mert haladtunk. Tehát mégis megéri külön szenvedni (mér' ne érné meg?). A különbség nagyjából annyi, hogy pl én merek úgy mozogni, beszélni a színpadon, amire régebben azt mondtam volna, h természetellenes. És megint észreveszek magamon mások mozgásmintáiból részleteket, ezúttal már a színpadon. Egy kicsit róka vagyok, egy kicsit az őr úr, ha csak én veszem észre, akkor is.

futok.