elszállt a nap. vagyis. nem bánom, emrt észre se vettem a kóma közben, meg az, hogy szerdától megint megyek dolgozni, felértékeli a pihenős napokat.
Ja, megyek állásinterjúra is, csütörtökön, és zseniális agyammal most esett le, hogy én háromig dolgozom, de, ha ki akarok érni Budaőrsre, akkor a móriczon kell lennem kettőkor, nem a Keletinél. Szóval egyig leszek benn, és szánsájnheppinessz. Ehhez szerdán szólok, az még a 24 órán kívüli kategória.

A lájvon néha gondolkodom, és megállapítom, hogy elméletileg már eleget tudok róla, hogy jót tudjak szervezni, viszont az is tény, hogy a gyakorlatban nem tudom megvalósítani. Mert... mert nem kéne utolsó pillanatra hagyni, és nem kéne improvizációra hagyatkozni. Hiszen nagyjából sejtem, hogy mit kéne, mennyire, hogyan. A twin peaks megint lassan jön. Ma már nem nézem tovább, mer mennem kell próbára.

Utána meg aludnom. A villamoson elalvós fáradtságot nem szeretem, de ezt az enyhe kómát élvezem, ilyenkor vicces a világ. Kevésbé jut eszembe izgulni.

Megint kezdődik a leülök és csukódik le a szemem fázis. szórakoztató. nem. nem jó. aludni jó. aludni jó. aaaaa.