Hhááá. fél11ig aludtam, majdnem.
Kellett, mert a tegnap lemerített alaposan. Hazafelé végig oltottuk egymást, akkora élvezettel, hogy az egyik négyes ülésen ülő idegen nő (mert persze minden négyes ülésen ült már valaki, amikor felszálltunk) szemmel láthatóan nagyon jól szórakozott. Nem vagyok benne biztos, h nem hatott ránk a közönség...
jó csapat volt az előadásra, az meg különösen segített, hogy a társaság negyede a középső pár órárab berúgott a tűző napon. Az utolsó félórára józanodtak ki, és jöttek a jó ötleteik a megklévő koncepcióhoz. Gáborral jól lehet dolgozni, jó ötletei vannak, és meg is tudja őket valósítani. Tavaly Andrissal nehezebb volt, ő valahogy kevésbé volt kompromisszumképes. Mi mindannyian egyéniségek vagyunk, ó igen. Kati volt a leghajtósabb ember, őt valóban zavarta, hogy órákan át ültünk a kocsma teraszán. A két kiscsaj, akiket gyorsan magunk mellé soroltunk lassan engedtek fel, de végül nekik is voltak ötleteik (kár, hogy konkrétan nem lehtett már őket megvalósítani, de azért mégis). Frida most nagyon visszahúzódott, teljesen máshol járt, Zsóka meg Marica meg... már írtam.
Egy pont volt, ahol majdnem elvesztettem a türelmemet/lelkesedésemet - amikor az utolsó fél órában kezdték el mondogatni többen is, h milyen szar, mennyire rossz a jelenetünk. Oké, hogy az én ötleteim is benne voltak, tehát hivatalból lelkesedtem, de ettől függetlenül is nagyon rossz és totál felesleges az ilyenfajta kritika. Nem segít, ellenben gátol.
Azt hiszem, meg kéne tanulnom jobban háttérbe szorítanom magam, mert többször éreztem úgy, hogy már megint én magyarázom az ötleteimet. Csak az enyhítette a helyzetet, hogy voltak mások is elég határozottak... ezért is szükség lenne több hasonló feladatra, hogy megtanuljunk sok kreatív, erős személyiségű emberek együttműködni. Más a helyzet, mint egy táborban a csapatelőadás - ott kevésbé sűrű a létszám. Ott a csapat fele csak ül, és az a feladat, h ők is mozogjanak.

Jut eszembe, vasárnap a vezetőképzésre dühös, vagyok, h nem tudok miatta rpg-zni. Valahogy kétlem, hogy élményszinten összemérhető a kettő, a hasznossága meg nagyon kétesélyes. Tulajdonképpen örülök, hogy nem csapatvezető leszek, hanem a rendi vezetőkkel kell együttműködnöm. Meg a színjátszókkal. Olyan emberekkel, akik azért jöttek, hogy együttműködjenek, és megtegyék a "dolgukat", nem nekem kell rávenni őket a közös tevékenység élvezetére.
szvsz az fogyasztja a legtöbb energiát, amikor zt látom az emberek arcán, h ők inkább mennének beszélgetni, bandázni, bármi mást csinálni, mint ... de hagyjuk.
Azt hiszem, nagyon fontos, h el tudják hinni a csapatvezek, hogy a csapatuk élvezni tudja azt, amit tesznek. A rendi vezetőknél más a helyzet, hisz hozzájuk tényleg azért mennek az emberek, hogy jól érezzék magukat.

Na, mára ennyi az élvezhetetlen mondatokból. Órára megyek olvasni.