nem, nem ebben a táborban teljesítettem a legtöbbet. Nem most értem el először a határaimat. Az megvolt Szorospatakon, megvolt tavaly, amikor először éreztem olyat, h nem jut eszembe játék délelőtt.
jó volt a tábor. ebben sokat segítettek mindazok akik körülöttem voltak, Inszéjn, Szozsi, Hanna, Angwen... meg mindenki aki ott lakott, aki aa rendemben volt és ezt akarta csinálni, aki szervezett, és pár pillanatra eszembe jutott, h őket is szeretem, bár a szervezés alatt kevés kötött hozzájuk.
Annyi hiányzott ahhoz, hogy a legjobb tábornak érezzem, hogyí meglegyen a szervezői csapat, ami kompenzál. És erőt ad. Enélkül muszáj volt tartalékolni, muszáj volt szelektálni és priorizálni. Nem volt semmi, ami arra motivált volna, hogy mindent meg akarjak csinálni.
Most fáradt vagyok, van net és víz a kádban és ágy csigák nélkül, holnap munka, de ahhoz most van erőm, mert ott nem beszélnek ennyit a munkáról.
Nem vagyok nehezen motiválható, de, ha nem motiválnak, akkor a minimumot teljesítem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése