volt egy furcsa álmom, tényleg furcsa volt, nem ijesztő, inkább a szürrealitás kategóriájába tartozik, sőtmitöbb.
Furcsa szabadság-érzés fogott el reggel óta, talán az álmom is a részese, talán az esti emesen-mesélés, nem tudom pontosan, de nyilván mindkettő. Tényleg tegnap reggel, félálomban, talán már az erkélyen álltam, és becsuktam a szemem, és leírt mondatokat, szavakat láttam, megpróbáltam elolvasni, és rájöttem, hogy csupán random szavak egymás után dobálva (de nehéz volt elolvasni őket). Szavak úgy összerakva, hogy szövegnek hassanak.
Szépség, ruha vár zöld anya zajkeltés meg rétisas a királyság létén. Mert. Szívós. Kizabálja. Összetöri. etcetera. És álmomban tudtam, mit nézek, álombéli szöveget nézek, néztem a asaját álmomat. Ma is kommentálta magaban az eseményeket, bár ma nem tűnt fel, hogy álmodom, csak meg voltam lepődve.

És most dtp-ről meg tipográfiáról olvasok, és emlékszem, hogy aktív egyetemi éveim alatt amolyan távoli tudományként éltem meg, és elkönyveltem, h én ehhez nem tudok eleget, meg sem próbálok dizájnernek meg grafikusnak tűnni. Most sem, de most használnom kell.