olvasom a modoros-blogot, rögtön három-négyfajta modoros blogíróstílus is rámillik, kezdve az elsővel. Bár, aszondják, mostanában egészen populáris stílusban írok, ámbár érdektelen dolgokról.
A ducigótkislányosról eszembe jutott, hogy amikor először olvastam ezt a sztereotípiát, már akkor is régi és bevett volt, és azóta meg már felnőttek a ducigótkislányok. Határozottan kezdem magamat ősinek érezni.
Node csapjunk a tettek közé.

A pénteki apokaliptikus látomás. Elmúlt, de azért énekórára menet átszaladtam az eső alatt, mert valóban így működik a világ. Ettünk sütit, meséltem királylányfentezit, szombat reggel meg egészen hamar fel kellett ébrednem valami miatt, de már nem emlékszem, mi volt akkor olyan fontos. Félálomból azért felkelni, mert azt álmodom, h fontos - nos, az kínos.
Ennek örömére hétvégén lényegében nem csináltam semmit, mondhatni, pihentem a táborra.

Volt aztán társulati évadzáró az rsben, szavaztunki megminden, megint nem volt meglepő az eredmény. Az azért kár, h Inszéjn nem időben küldte el a szavazatát - nem a sajátom miatt, hanem, mert a Beckett nyerte volna a közönségszavazatot. És megérdemli.
Jó volt a hangulat, a pult mögött és előtt is, beszélgettem kicsit Prepegyittal, okos dolgokról, színház meg egyebek, aztán mentem a pultba, mert az vicces. Józanul iztos nem lett volna ennyire szórakoztató.
A vonalak érdekesek, a személyesebb beszélgetések hiányoztak, de így megmaradt a jó hangulat, és nem kezdtünk megint sorselemzésbe.

Furcsa az elmaradó nyárikurzusos dolog. Én egyáltalán nem találom meglepőnek az alacsony jelentkezési arányt - akárhogy nézem, szerintem a többség dolgozik, a kurzus nem olcsó, és enél több propagandát is elbírt volna. Fontos a belső PR is. Az meg kkifejezetten zavar, h nem lett volna benne egy hétvége sem, hogy netán mégiscsak ráérjenek többen legalább két napra. Ennek tükrében szokás szerint igazságtalannak tartom a példálózást meg ilyeneket. De abban igaza van, h pl én nem mernék a társulatnak tábort szervezi, mert egyelőre nem érzem, h visszajönne a belefektetett energia. Mondjuk kétésfélnapot igen. Hétvégén. Megfelelő rugalmassággal.

Jövőképem siralmas, és ezen nem segít a megint vagy költözéses, vagy albitársszerzési akció sem. Fogalmam sincs, mit fogok dolgozni, és úgy általában.