Találtam egy csomó kottát a neten, köztük olyan számokkal is, amiket szeretnék énekelni - most boldog vagyok ettől. Viszont kár, hogy hideg van, nem szeretem munkában hordani a blézeremet, úgy általában nem szeretem, ha valami fedi a karomat. De kénytelen leszek, mert kint hideg van, a légkondi is hideg, nincs menekvés.
Az őszt persze szeretem ettől függetlenül. Szép az idő.

Jelentés a társulati évadnyitóról: nem volt semmi izgalom, pláne az eddigiekhez képest. Egyelőre nem nagyon tudni, mi lesz idén, remélhetően a szokásos előadásmennyiségnél nem sokkal kevesebb. Lesz egy horroros bemutató, amiből sajnos kimaradok (nem tudom, miért pont én, és miért pont egy horror témájúból, a legalapvetőbb sztereotípiák szerint is kreatív lehetek ilyen témában...), meg lesz másik, amiből remélhetően nem. Majd szólok időben.
Különben meg volt valami bágyadtan punnyadt hangulata az egésznek, de lehet, hogy csak engem nem sikerült úgy igazából rálelkesíteni az idei évre (meg az életre úgy általában).

Szombat reggel kiutaztunk a vonathoz, aztán a vonattal Velencefürdőre a táborszervező utósemmittevésre. Komolyan meglepődtem az emtétéseken a vonaton - nem tudom, mire számítottam, igazából. Persze fürödni nem lehetett, ahhoz hideg volt, de tettem egy kört biciklin, és ráébredtem, hogy fél gyerekkoromat bicaj hátán töltöttem, és az most se lenne rossz. Erre nyilván ősz elején kell ráébrednem. Ha lesz jobb idő, akkor kellene menni egy kört a tó körül mondjuk.

Illetve, megint megpróbálok járni a Bakó féle dologra, hátha ezúttal sikerül. Kell a mozgás.