Tool-t hallgatni még mindig jó, erre időnként rájövök, és arra is, hogy énekelni is jó lenne ilyesmit. Mostmár tényleg megatnulom az egyiks zámot énekre, amihez van alapom... csak ne lenne ennyire nehéz, komolyan, le kéne kottáznom, mert képtelen vagyok megjegyezni a pontos dallamot.

A Veronica Mars még mindig érdekes, bár komolyan el kellett tegnap gondolkodnom azon, hogy milyen volt a gimi - egész biztos nem voltak ennyire szélsőséges klikkek, aztán én még csak észre se vettem őket, ha voltak. Mindegy, ez az élet-halál harc nem volt jellemző, ami a sorozatban viszont igen.
Néha azért elgondolkodom a szokásoson, hogy mi lenne, ha a mostani agyammal lennék újra gimis. De nem lenne jó, az egyetem elkényeztetett a legalább részben szabadon választható tárgyaival. De asszem a gimit még mindig jobban bírnám, mint az általános fasságait, kettesével kapuhoz vonulást meg ilyesmit. Röhejes visszagondolni, hogy azért kaptam rosszabb jegyet angolból, mert időnként elfelejtettem házit csinálni (ami amúgy nyilván nem okozott nehézséget), meg asszem még a füzet nemhozást meg ilyesmiket is szankcionálták. Sosem szerettem a nyilvánvalóan értelmetlen dolgokat, amik csak a forma miatt vannak, és még csak nem is érdekesek vagy élvezetesek. Az egyetemen nyilvánvaló lett, a formai dolgoknak az az értelmük, hogy jó jegyet kapjunk, vagy átmenjünk egyáltalán a minimális elvárások gátjain. Tiszta sor - amíg nem próbálja valaki elmagyarázni, hogy ennek ezen kívül van bármi értelme, addig ezt lehet kezelni. Hogy azért ezt és ezt a módszert használni, mert a tanár ezt várja. A kimondott dolgokkal lehet vitázni, lehet hozzájuk igazodni.
Körök. Körök.