némiképp egyedül érzem magam, de ezen segített, hogy tegnap este valóban egyedül néztem a vihart - ilyenkor úgy érzem, a világ minden ideje az enyém, és minden helye, kár, hogy ezek az idők és helyek üresek. Úgy tűnik, semmi nincsen ingyen. Talán jobb is így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése