vááá. elküldtem a levelet, és most jól izgulok azon, hogy mit kapok cserébe. tudtam én, h ezt eddig miért nem léptem meg - nanáhogy én is rettegek a többi embertől. de legyetek rám büszkék, úgy érzem, az emtétén edződöm.
--
amúgyazt írtam le, miért szar, ha az emberek nem mondják meg egymásnak a problémájukat-gondjukat meg ilyeneket. (És folyamatosan az Idhrennek írt live-os karakter járt a fejemben, ez már durva :DD)
5 megjegyzés:
A szerepjáték az életre tanít.
A szerepjáték az élet előszobája.
Ha nem játszol nem is élsz.
A szerepjáték nem az életre nevel, hanem az élet maga.
vagy valami hasonló.
Azt majd egyszer meséld el, milyen kontextusban járt a fejedben a karakter :D
Idh
Igen, a szerepjáték az életre tanít. Nem is vagy ember, ha nem vagy túl az első felégetett fogadódon :D
Idhren: az a karakter, aki megmondja a véleményét akkor is, ha baja van belőle :D
Szozsi:
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
(Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?)
Drímőr: én még játékban se gyújtottam fel fogadót... asszem :D
Azt hiszem ez nem kérdés - +1 vers, aminek van létjogosultsága.
Megjegyzés küldése