hm, elgondolkodtatott egy másik felületi bejegyzés a farsangról, így a körömlakkszagú irodában (igen én voltam, és nem szégyenlem).
nekem tetszik, hogy steampunk, alapvetően jó a téma, fogaskerekek, viktoriánus ruhák, meg ilyesmik mindig bejöttek. az más kérdés, hogy én magam sose az elegáns kategóriában éreztem magamat, hanem a punk részlege, a kiszakadt csipkeblúzok és rozsdás wc-láncok körében. Meg mostanában szinte semmi időm nincsen, így a jelmez korántsem olyan triviális, mint gondoltam volna. Kezdve onnan, hogy gótnak ugyan bármikor öltözöm, de, ha jelmez, akkor nyilván nem gótnak kell öltözni pont ezért. Úgyhogy barátnőktől fogok kölcsönvenni ruhát, hamár kb egy méret vagyunk, és majd utolsó pillanatbanveszek szigetelőszalagot, és pár kémcsövet magamra... :nos: meg a porszívó csöve, ugye.
Mindegy, a lényeg az, hogy nem igazán értem az mtt farsangi bál ruhaproblémáit. Szerintem soha nem vettem még ide új ruhát. Sőt, az sem rémlik, hogy túrtam volna. Van két "báli" ruhám, illetve lenyúltam a húgomtól még egyet tavalyra. A három közül az egyik szalagavatós (és újonnan is valami olcsó butik volt), és többnyire azt hordtam komolyabban bálozós időszakomban is (amikor nem az anyámtól örökölt rózsaszínt,ami azóta jelmez lett a furcsapárban). A másik kettő hasonló fazonú, csak turkálós.
Meg vannak ilyen mindenféle félgót dolgaim, jellemzően turkálós feketecsipke-izék, aztán viszlát.
Nem szoktam pénzt költeni a farsangra, és most sem fogok (a fűzőt nem ott fogom felvenni). So what?

Igen, érzem én is a nyomást, hogy most is egyéniségnek kell lenni, de csak és kizárólag a saját hibám, ha hagyom magam.
Max nem lesznek fogaskerekeim. Nem lehet mindig minden.

Trent Reznor-t fájdalmasan tökéletes zeneszerzőnek éselőadónak tartom mostanában. Ettől nyilván rosszabb a tudat, hogy nem voltam NIN koncerten soha. Úgyhogygyorsanváltottam a jobbik fülesemre itt bent.

Hamár koncert,lesz egy Fields of theNephilim, amire már nagyon szeretnék eljutni,amióta sűrűbben hallgatom őket. Meg az a többnapos rendezvény, ahol a fellépő sok együttes közül sok olyan, ami nagyon-nagyon. El ne bénázzam, közbe ne jöjjön semmi. Nagyon régen nem vltam se koncerten, se buliban, és ez... szánalmas. Szeretek táncolni, szeretek olyan közegben mozogni, ahol az ízlésemnek megfelelő a zene, a berendezés, a hangulat. Nem igaz már, hogy nem vagyok képes egyedül elmenni, komolyan.
Nem érzem sem életkor-, sem létállapotfüggőnek a dolgot, mert ez nem a képzeletbeli ifjú bohóság dolga, nem is társkereső alkalmak - soha nem tekintettem annak -, hanem valóban szórakozás.
Ilyenkor idegesít, hogy ennyire függök a barátaimtól. Mert így soha nem megyek el buliba.

Az írórend tegnap az alacsony létszám ellenére (vagy talán épp azért?) gyümölcsöző volt, egyrészt a glosszaírás elég rövid ahhoz, h be lehessen fejezni legalább egyet, másrészt tudtunk beszélgetni elvárásokról, elképzelésekről. Meg pletykálhattunk, as usual.

Listát kéne írnom arról, hogy mit szeretnék az életembe, és mit nem, és szelektálnom. Asszem.

takarítottam, tettem erőtlenül pár gyenge letakarítási kísérletet a hűtőszekrény oldalával, ez hosszú folyamat lesz, érzem én - kellett évekig a tűzhely mellett tartani szerencsétlen gépet. de legalább felmostama  konyhában, ez már-már szinten tartás. Roppantul motivál, hogy nem csak magamnak kell tisztaságot tartanom, hanem itt lakik Julcsi is, és bűntudatom lenne, ha az ő takarítására nem felelnék én is ilyesmivel. Egyszerű lélek vagyok. Estel jelen-nem-léte a háztartásban dühödt passzivitást váltott ki mindig belőlem, úgyhogy nagyságrendekkel jobb most.
Még úgy is, h Julcsival felváltva vagyunk itthon, mintha vezetnénk azt a bizonyos naptárat (nem).

Lenyúltam a konyhában oldalra fordult, vergődő kanapét, remélem, ez az a kanapé, amit Szozsi bátyjától szereztek meg, és Julcsinak meg lesz másik, a sajátja, ha jól rémlik, és akkor maradhat. Cserébe az ikeaszéket átvittem Julcsihoz, mert a kék az megy a függönyéhez és az elefántokhoz. Most kicsit megint más lett a szobám hangulata, tökéletesen alkalmas szerepjátékra. Mondjuk.

 A fejem megbízhatóan, tompán fáj, és olyan kilátástalannak érzem az estémet, el kellene mennem buliba, de egyedül nem fogok, és most, úgy tűnik, mindenki valahol máshol van. Disznót ölnek, meg egyebek.

Megint eltelt egy hét.

éhhalál.

sűrű péntek.

leginkáb zavaros, ezzel tudom jellemezni a mai napot.
random érkeznek be igények notebookokra, és egyéb izék, és látom az egyik IT-s arcán már, hogy kezd sok lenni, de lehet, hogy csak így pörög, én ár nem tudom, nekem közben egyéb fontos dolgaim is voltak, neteznivalók, a tegnapi játékon agyalás, fűzőrendelés, ilyesmi.
ja, rendeltem végül énis fűzőt, hamár, mert, amennyire magamat ismerem, egyedül nem szeretem volna be soha. Végre lesz értelme blúzokat szerezni. (eddig is volt, hála a dresscode-nak, nohiszen.)

ma lesz próba, rajzolok az alkonyodó égbe csíkokat, én határozom meg a körvonalaimat, nem más. én választom meg, kik határozzák meg melyi körvonalaimat, jó?
mindigmindigmindig én rajzolom.

amit mondani akarok azt elhagyom.

furcsa ez, és ezek a szavak. az önmghatározásom valahol a barna és kék szalagok között elveszik, persze kész dolgokat elő tudok kapni a jelmezes dobozból, ott van már majdnem minden, amivel már találkoztam.
szabadságfokokat kell találnom, és beléjük kapaszkodni. amikor a láncokkorlátok-kötelékek nem csak akadályoznak, hanem átendítenek a szakadék fölött.

éhes vagyok. elrohant a hétvége.

volt mindenféle szociális jó, játék, kocsma, sok játék, amerikai palacsinta reggelire, meg borsóleves, amiből még mindig van a hűtőben, mozogtam Komával aztán írkávé fölött művézi megebszélés az életről meg a színdarabokról, amik soha nem készülnek el, megnéztük a Tron2-őt, ami borzasztó, és egyre rosszabb az emékek tükrében, aztán interjú, sokat beszélek, keveset ajánlanak, gordon freeman, alvás, kóma egy órán keresztül, írórend, befejezett novella (mert a felét Hanna írta).

ennyi

fura volt amúgy tegnap este, hogy nem volt semmi programom, kicsit még gondolkodtam is azon, h megkérdezzek vkit, ráér-e, aztán egyszerűbb volt játszani. szerintem ma este is ez lesz.
mondjuk kár, h vérlepkét nem jutott eszembe felhívni, mert mintha beszéltünk volna erről vele.

fejfájás.

tegnap végre hamar elaludtam. Előtte dicsőségesen robogtam tova Gordon Freemannel, meg egy kicsit a Metro 2033 alagútjaiban, de annál frusztrálóbb játékot egyre kevesebbet tudok. 

időjárás: kellemesen felhős.

most nem jó, most fázom. és unalmas. itt. ülni. és fázni.

Tegnap este felavattuk az asztalt, hatan elférünk úgy, hogy az egyik oldalára nem is ült senki, neagyszerű. Ettünk furaízű sajtos-paradicsomszószos sznob tésztát (a sznob tészta az az, ami nem szokványos), utána még sznobabbul csokifondüztünk. Leöntöttük vörösborral a terítőt, meg paradicsomszósszal, úgyhogy kapásból jók voltunk.
Este még küzdöttem Ravenholmban, megtanultam kezelni a félelmeimet fűrészlappal.

Igen, geek vagyok, nem kajaelitista, ezt tudom vállalni.

A reggeli futás hóban kúl.

Persze, jó lenne legalább hasonló módon megírni ezt a bejegyzést, mint Julcsi szokta. De, attól tartok, csak annyira futja, hogy többé.kevésbé összetett mondatokat, és összefüggő bekezdéseket préseljek ki magamból, ha már se jó témám, se humoros meglátásaim nincsenek az élet apróbb (olykor nagyobb) összefüggéseiből. Oké, nyilván az is segítene, ha most gyorsan elolvasnék tőle pár bejegyzést, mondjuk a hányósat, mert az úgy egy-az-egyben szemlélteti a stílus és a témaválasztás jellegzetességeit. De nem ezt teszem.

Az ajtón túl most épp adótréningeztetik a kollégákat, és Licia kolléganő érdeklődve figyeli az utolsó sorból feltételezhetően a vetítővásznat, merthogy az biztos, hogy nem hall az előadásból semmit. A titkársági félliteres teáskorsók a lábuknál sorakoznak. De rájuk csuktam az ajtót, bár ma nem csörgök minden lépésnél, mert nincs rajtam az a nyaklánc, ami miatt tegnap állandóan felnézett az utolsó sor, amikor kimentem a mosdóba vagy a konyhába.

A Sims Bázis kiegészítőjével még jól elvagyunk, lett hallunk, Julcsi bepakolta az asztalt, amit aztán este szemügyre evttünk közösen, és elforgatva kiderült, hogy elfér. Sőt, a zöld terítőtől kezd CD-fűvé változni az előtér - ehhez mondjuk az is hozzájárul, hogy a bútordarabok konzekvens összeférhetetlenségükben illenek csak egymáshoz, de abban nagyon. A piros gyöngyfűzér felhelyezéséről még nincsen konszenzus, talán majd a konyhai szellőző dísze lesz, vagy valami hasonló.

Aztán volt tegnap Írórend, mint szokott, érzem a fejlődés, már majdnem eljutottam egy novella végéig, és tekintve, hogy semmi ihletem vagy ötletem nem volt az elején, ez komoly fegyvertény. Az más kérdés, hogy most meg a kifejtéseket mellőztem, de azt hiszem, ilyesmit nem érdemes számonkérni ilyen gyors írásoknál. Bár... ki tudja.

És be kellene csuknom az ablakot, emrt ugyan a hóesés szép és jó, de a hideggel már nem vagyok kibékülve.

most a hétvégém mégse volt egészen pihenő, csak részben: vasárnap nem mozdultam ki otthonról, aludtam egy csomót. Emellett elraktam a karácsonyfát a dobozába, kicsit átrendeztem a Bázis hallját, elmosogattam egy adag dolgot, főztem magamnak (!). Játszottam, szenvedtem a fáradtságtól, ilyenek.

Pénteken meséltem királylányosat, melo-dramatikus, francia művészfilmes jelenetekkel, a háttérben a fogaskerekek halk kattogása rokokó-steampunk díszletben, előtérben jelentőségteljes csönd, a csönd szüneteiben elbaszott beszélgetés.

A szombat sűrű volt, főztünk Szozsiéknál kb öten, tiszta nagycsaládos ebéd. Mert enni már heten voltunk. Aztán rohantam át Kispestre geekülni.

Hát ez. Zavar van az erőben, kezdem úgy érezni, hogy nem csinálok semmit, miközben... ld mellékelt ábra.

jajj, valamit akartam írni, de már el is felejtettem, hogy mit.

például legalább az önéletrajzomat átnézem és javítgatom, ez is valami. persze kéne az agyammal is kezdeni valamit (kivenni és átültetni másba, persze).

már megint lassan kezdek ébredni, és aktív lenni idebent, biztos a fura napsütés teszi. mega  kailvatlanság, ami miatt lemondtam a holnapi hajnali túrát - a hétvége nem arra való, h korán keljek. Nem értem sosem azokat, akik délelőtti kezdéssel terveznek bármit, nekik nem hiányzik az, hogy tudjanak aludni? (Nem arra gondolok, amikor valami nincs máskor nyitva , nyilván).

namindegy nap.

jéjj, szerda van, és borul be az idő, már nem süt a szemembe az ég onnan szemből. úgyhogy kapcsolok is fűtést. Tegnap végre sikerült elmosogatnom, a mosás még vár rám, ami egyre sürgetőbb téma, egyre kevesebb a tiszta ruhám.

transmetropolitant olvasok, ami jót tesz a lelkemnek, de a munkamorálomnak már kevésbé, remélem, csak remélem, hogy nem felejtek el semmit, amit mostanra és időben kéne.

tegnap, meg már ma reggel is szépen fejlett embergyűlölettel mentem tömegbe, nem lesz ez így jó, nem hát. ó, éhes  vagyok.

és ugye van egy piercing a fülemben, ami vicecs, mert eredetileg csak fülbevalót akartam - a különbség alapvetően az, hogy ebben nehezebben tudom cserélgetni a fülbevaslókat (pláne, mert más kell oda), és sokkal tovább tart, míg meggyógyul.
Kezdem úgy érezni, hogy lassan belerázódpm abba az életformába és gillzbe, aki mindig is szerettem volna lenni. Lassan.

futni kúlság hajnalban, csak ne lenne szükségem alvásra, vagy ne ennyire.
---
és igazából lélekemelő találkozni hajnalban barátaimmal, Julcsi álmos feje, meg Szozsi a kávé mellett.
mondjuk nem érzem éberebbnek magam sokkal, a metrón majdnem elaludtam, itt meg futra volt, h kimaradt a kávé, helyette a forró csoki se rossz. sőt. jobb ízű, mint az automatás kávé.

tegnap nem volt annyira egyszerű a mesélés, másnaposan és baromi fáradtan/álmosan, szerencsémre roppant kreatív játékosaim vannak. Érdeks, hogy mennyire más jellegű lesz a hozzáállásuktól a mese, mint az előző partival. Sokkal kevésbé szappanopera, ez inkább valami kémfilm lesz :D

hirtelen emberek lettek körülöttem és most ez jó.

Julcsi beköltözött, úgyhogy megint Bázis lesza  Bázis, jó ez. Úgy tűnik, nem tervezek leállást. asszem. Remélem.

a zenekarral elindult a problémázás, fene gondolta volna, hogy meglett férfiemberek ilyen hisztisek legyenek. Az arrogáns hiszti a legrosszabb a világon. Úgyhogy még mindig nem tudom, lesz-e koncert jövő hétvégén, pedig baromira nem ártana tudni. Mindegy, én leéneklek, lejátszok mindent.
Jövő szombat, este, Csepelen. A részleteket akkor írom ki, ha már biztos egészen.

Kellene kicsit aktívabban dolgoznom ma, de nem megy. Viszont Dreadful Shadows-t hallgatok, és az jó.

Azt hiszem, nem sikerült kipihennem magamat, bár talán egy kicsit az ünnepek környékén, meg közöttük. Igazából nem terheltem le magamat mindenfélével, mint eddig, csak keveset alszom. és az nem jó. Az időjárás is kiborító, télen legyen már tél. tavasszal majd jó lesz a tavasz, no?
(szerzel teát jobb lesz)
nézzük csak. hátha.
holnap van ez a LEP, csak azért is el fogok menni, mert már nyomaszt, hogy az összes szociális intwerakcióm a munkán és a pasimon kívül kimerül az rpg-ben. I need something different. Majd lehet, h rájövök, h jó ez így, de... de. Legalább mozgok, pörgök egy keveset.

Kell vennem üvegteáskannát, ez tuti.

Ki kellene aludnom magamat.

nah, újabb pályzat ezúttal hátha.nátha.

be van gyulladva a szemem. mivel tegnap se volt rajtam lencse, se smink, ezért feltételezem, nem attól, hanem úgy tök random, ami fura, de... hát, ez van.

az időjárás most nagyon fura, a szobámban egyre hidegebb van :P

nehezen veszem rá magamat a munkára, csak ilyen felidegesítős dolgok jutottak, mehh.
namindegy, erő, egészség, hátha.

well, az év úgy kezdődött, hogy a himnusz alatt egy feles jagerrel meg égő cigivel (amiket a pasim nyomott a kezembe egy másik buliból való befutásom után) dúdoltam halkan a rádióval a Himnuszt miközben a szóviccelődős arcokkal koccintottunk meglehetősen kaotikusan egy kocsmában.

kellemes házibuliból indítottam, csak az utcai lövöldözés, meg a tiroliból fel-felcsendülő zene éreztette, hogy ez az a furcsa ünnep az év végén, aminek tulajdonképpen semmi értelme nincsen. Hannáék remek házigazdák, a többiek meg kellemes társaság. Az Igenis, Sötét Nagyúr meg jó játék, csak sokan voltunk hozzá, és nem érezték át a játékosok a játék lényegét, azt hogy egymást kell bemártani, nem kimenteni :D

nehéz felfognom, hogy már január van, vége a decembernek, és az év ijesztő hónapjai következnek. olyan március vége-áprilistól látom értelmét az időnek, ez olyan senkiföldje időszak.

ja, hogy új év, az meg már eleve olyan... majd egyszer megszokom a 2012-őt. egy kicsit könnyebb, mint az életkoromat.

és holnap hétfő, és meló, és ez egészen hihetetlen.