Persze, jó lenne legalább hasonló módon megírni ezt a bejegyzést, mint Julcsi szokta. De, attól tartok, csak annyira futja, hogy többé.kevésbé összetett mondatokat, és összefüggő bekezdéseket préseljek ki magamból, ha már se jó témám, se humoros meglátásaim nincsenek az élet apróbb (olykor nagyobb) összefüggéseiből. Oké, nyilván az is segítene, ha most gyorsan elolvasnék tőle pár bejegyzést, mondjuk a hányósat, mert az úgy egy-az-egyben szemlélteti a stílus és a témaválasztás jellegzetességeit. De nem ezt teszem.

Az ajtón túl most épp adótréningeztetik a kollégákat, és Licia kolléganő érdeklődve figyeli az utolsó sorból feltételezhetően a vetítővásznat, merthogy az biztos, hogy nem hall az előadásból semmit. A titkársági félliteres teáskorsók a lábuknál sorakoznak. De rájuk csuktam az ajtót, bár ma nem csörgök minden lépésnél, mert nincs rajtam az a nyaklánc, ami miatt tegnap állandóan felnézett az utolsó sor, amikor kimentem a mosdóba vagy a konyhába.

A Sims Bázis kiegészítőjével még jól elvagyunk, lett hallunk, Julcsi bepakolta az asztalt, amit aztán este szemügyre evttünk közösen, és elforgatva kiderült, hogy elfér. Sőt, a zöld terítőtől kezd CD-fűvé változni az előtér - ehhez mondjuk az is hozzájárul, hogy a bútordarabok konzekvens összeférhetetlenségükben illenek csak egymáshoz, de abban nagyon. A piros gyöngyfűzér felhelyezéséről még nincsen konszenzus, talán majd a konyhai szellőző dísze lesz, vagy valami hasonló.

Aztán volt tegnap Írórend, mint szokott, érzem a fejlődés, már majdnem eljutottam egy novella végéig, és tekintve, hogy semmi ihletem vagy ötletem nem volt az elején, ez komoly fegyvertény. Az más kérdés, hogy most meg a kifejtéseket mellőztem, de azt hiszem, ilyesmit nem érdemes számonkérni ilyen gyors írásoknál. Bár... ki tudja.

És be kellene csuknom az ablakot, emrt ugyan a hóesés szép és jó, de a hideggel már nem vagyok kibékülve.