hányinger

Gyönyörű hétfő reggel. Csak a viszonylagos sötétség miatt is kénytelen voltam negyed kilenckor felkelni. Meg a Diary of Dreams összes miatt is, Tigrisnyúlnak hála, szretem a hobbitszülinapokat, amikor a vendégek kapják az ajándékot :LOL: . Nem mintha akkora különbség lenne a számok között, kám vit mííí ju hev náting to lúúúz. De annyi mégis, h ne ugyanazt kelljen meghallgatnom sokszor, hanem váltogathatom őket. Meg amúgy is, aúúúú. Igen gyorsan, igen gyorsan szerelmes lettem ebbe a zenébe. Ilyet emberrel is ritkán szoktam. Még a német nyelvet is meg fogom szeretni a végén… bár ahhoz nem csak ez az egy motivációm van.

Viszont szédülök. Nem is kicsit, wazzeg. Nem ézek a képernyőre, nem sikoltok, fehér, fehér, fehér fehér fehér, mi történik, pedig ettem, ettem, vagy kávét nem szabadna innom? A tejet.. fehér csészéből fehét tejet inni.
Hagyjatok szaladni még, tündérekben hinni, fehér csészéből szeliden fehér tejet inni!
Kosztolányi: Szegény kisgyermek panaszai – Lánc, lánc, eszterlánc…
Valaki mondott valamit, amivel egyetértettem, de nem tudom, én voltam e, vagy más, vagy ki, vagy egyáltalán és mit! Hát így. Hát nem jó, nagyon nem jó, azt hiszem, vagy kitudja, hadarnék, ha lehetne azt gépelve, de nem lehet, csak félregépelni, megminden, ugye tudjátok, hogy nem is tudom, szavakszavakszavakszavakszavakszavakszavaksz.

Két órával később. Közben volt két Raison D’etre szám, egy Coph Nia meg egy BDN. Most meg Gathering. Zenezenezenezenezenezenezene. Valahol messze.

Vámpírosat álmodtam. Ami nem meglepő. Hárman voltunk egy csúnyagonosz öregvámpír ellen fiatalabbvámpírok, végig járt az agyunk, h h a francba tudnánk legyőzni, de egyelőre a túlélés mozgatott mindannyiunkat, én védtem egy fontos Malkavitát, asszem Tremere voltam, és asztrálsíkon utaztam, meg egyéb szíbályságok, aztán már nem erről álmodtam. Talán hajnalban felébredtem, és másik vámpíros álmom volt, de arra már nem emlékszem. Szretem a szerepjátékot mwuhahaha. Tegnap elalvás előtt végig azon járt az agyam, amolyan végtelen ciklusra kapcsolva, h szerencsétlen X mi a toszt fog majd csinálni a következőkben. Most már teljesen megértem Gangrelt meg DSz-t, már ami a mi vámpírkodásainkat illeti :)=. Azt hiszem, nagyon rég éreztem ennyire jól magam szjáték közben. Szeretem, ha a karaktereim stresszelnek, paráznak helyettem. Salala. Mennem kell ebédbefizetni. Meg nem elájulni. :cool:

Mondom el kéne indulni! Thousand million dollars in the fire… sallallaLA. Notagoth

a vég előtt

kicsit még remeg a kezem negyedik emelettől...magas az a rajztanszék. nagyon. de szerettem volna mondani valamit: világbéke! khm.

a Nagyböjtről. Ja, igen. Mivelhogy kérdezték már, s nem lehetetlen fogják még kérdezni... ezért inkább leiom, s majd egy laza mondattal egyúttal reklámozom is a blogomat.

Gondolom, azt mindenki tudja, mit szoktak ünnepelni keresztényeknél a Húsvéton. Keresztrefeszités, feltámadás, stb. Passió, piros nyuszi. Na, ez annyira nem. Ez szvsz a legfontosabb ünnepe a kereszténységnek, fontosabb, mint a Karácsony, hisz az egész hitünk nagyjából erre épül. A Megváltásra. Ugye Jézus halálával mindenkivel együtt meghalt, tértől, időtől függetlenül, lényegében az összes ember egyszerre hal meg, s ha mitológiailag gondolkodunk, akkor amiatt az alma miatt... különben még mindig a Édenkert. De ez egy másik sztori. Szóval, fontos.
S erre készit fel az a 40 megelőző nap. Csöndbe, magányba vonulunk, s bizonyos dolgokat mevonunk magunktöl, főleg olyanokat, amik gátolnák ezt a leülepedést. Kaja, pia, buli, kocka... de bármi lehet. A megkötések csak Hamvazószerdára, meg a péntekekre vonatkoznak, olyankor kajaügyileg kimondott a szabály. A többi nap szabadon választott.

A legnyomasztóbb az egészben, h úgy érzem, szükségem is van rá... a csöndre, a jó értelembe vett begótulásra, amikor verset olavsok, a szobámban, meg mosogatok, meg bejárok órákra pénzköltő, fárasztó bulik helyett. Semmi kedvem ninc sehova.
Na jó, Farsangra az énekkarral, de csak velük, semmi más önmutogatást most nem.

Viii, recseg a számitógép. juhhé.

ojjé

A napok és a szavak összefolytak előttem. Kicsit. Nem nagyon, csak olyan feladat nélkül elveszve, mikor nincs miért igazán stresszelnem, de nincs is mit tennem naphosszat. Lehetne, csak nem atlálom magmat a ködben. Visszhangok mindenfelől, én meg nézem, az az árnyalak.. ott… hasonlít, de lényegében az is ott, balra, meg aki hátulról közelít, annak is egészen olyan a hangja, nem, nem, nem sikoltok.

Tegnap összefutottam Estellel a HSZKban. Kezdek oda visszaszokni egy időre talán, vagy csak az volt közel és indexbeiratás. Meglesz, meglesz. Meg a holnapi színjátszóról is beszéltünk, hamár, és ne kelljen elfelejteni megbeszélni időpontot, mert az úgyse sikerül, csak így, véletlenül. Estel, bár már néha egész artikuláltan is mintha kicsúsznának szádból szavak, még mindig nehézséget okoz megérteni. Főleg nekem, funkcionális süketnek. Vagy mi a tosz. Vagy persze ez is csak szó, és mint olyan, elszáll. Ahogy a tett is, amúgy.

Őszinte leszek: megkönnyebültem kissé, h mégse nekünk kell szervezni a tábort. Valahogy nem is számítottam igazán arra, h elnyerjük. Túl hivatalosra próbálták venni, ott már éreztem a vezetőségen, hogy ebből is csak ugyanaz lesz, mint bármelyik elhibázott társaságban. De mit várok, ez is csak emberek gyülekezete, még akkor is, ha többüket jó ismerősömnek, haveromnak mondhatom talán. Ha nagyon nem tetszik, kiszállhatsz. Meglátom. El kéne menni, messzire, szociális munkásnak talán, önkéntesnek, csak adjanak kaját, szállást, és utazási költséget. Nem mintha lenne lelkesedésem utána nézni. És egyedül csak behunyt szemmel tudnám megvalósítani az első lökés után. Annak is van feelingje, persze…

Hehe, ha ennyit bírnék regényt írni, akkor már lassan készen lenne egy kisregényem. Nem mintha… nemnemenem. Ne is álmodj róla. Viszont most ma összeválogatom a tantárgyaimat, okosan, szépen. És tanulni fogok tavasszal. Akkor is, ha esetleg mást kevésbé fogok tudni mellette csinálni. Nem érdekel. A fontosságok elvesztek, más meg ne próbálja megmondani, mi mennyit ér a szememben. Mert kamaszosan ellenlelkesedem.

Le akartam írni, mi nem tetszik. Részben válaszként két fórumos vitára, egyikben az Amerikával nem szimpatizálók mellé álltam, a másikban pedig az egy szem feminista csaj oldalára. Nem értem az embereket… az, h nem szeretek valamilyen társadalmi képződményt, miért kéne nekem is előítéletesnek, gondolkodásra képtelennek, korlátoltnak lennem? Bár nem nekem reagáltak így, a válaszokból ez tűnik ki. Hogy aki, még mindig fontos célnak tartja a női egyenjogúságot (nem egyenlőség, tessék, egyenjogúság), az már rögtön szexista, egyoldalúan gondolkodik, és ráadásul teljesen feleslegesen. A feleslegesség esetleg igaz lehet, ha abból indulunk ki, h az ember lánya feleslegesen próbál javítani a társadalmon. Mert nekem még mindig kemén kompromisszumokat jelentenek az olyan apróságok, h mikor milyen gesztust engedélyezek meg kinek… hiszen szeretem, ha mondjuk lesegítik a kabátomat, vagy kinyitják előttem az ajtót, melyik ember ne szeretné, h kedvesek legyenek vele, de cserébe nem vállalok házimunkát, csöndben maradást, csábítási kötelezettségeket és a tökéletes női forma hozását. Vagyok, aki vagyok, nagyképűen, igen, igen. Ne kötelezzenek arra, h csinos legyek, ha éppen lennék hősiesen elrongyolt, menthessem meg a sárkányok elől a királyfit én. Vagyok elegáns, ha kell, de nem vállalom a felelősséget, ha céges egyenruha netán túl kihívó. Jelmez, wazze. Jah, persze, meghívhatsz bármire, ha nincs pénzem. De inkább visszafizetem, minthogy a hagyományos női szerep többi részét kapnád cserébe. Dolgozni fogok. Gyerek mellett, esetleg gyerekkel együtt. Építsenek gyerekmegőrzőt az irodaházhoz, esetleg fogadjanak fel alkalmazottat is oda, vagy a vezetői irodába miért ne férne be a cégigazgatónő mellé egy rácsos járóka? Ne válasszuk el a családot és a munkát! Legalább azt ne, ahol megoldható. A bányákban pedig senki ne dolgozzon életveszélyes körülmények között… a gépek mérnökei lehetnek nők is, ugye. Terhes nő szabadaságolja magát a mentőexpedíciókból, támogatással, wazze. Attól, h otthon végzi a házimunkát, még termel értéket a társadalom számára. Többet, mint az a … 15000 ft havonta.

Álmodtam egy szép világot, loptam a szavakat, a gondolatot is, az álmot is. I do not care anymore.

ez volt 24én

Tell me who is… next. Kell nekem a többi Diary of Dreams is. Határozottan. De nagyon. A világ most fakó, kevés még a felhő, bár, ebből még lehet, összefüggő sötétség is, and who… was the last one. Mielőtt elfelejteném, le kell tölteni a szövegeket, meg ilyesmi. Mennyire összemennek a cselekvési lehetőségtávlataim megminden, mikor vége a vizsgaidőszaknak, és csak aláíratni kéne, kéne… there’s nothing left to love… say goodbye to all your memories don’t ask me why… lemaradtam… electric dream treatment… persze csak ezt hallom. Néha érdekes lenne összemérni, mit hallok, és mi az eredeti. Éééés németül asszem. Hm. Új lájvos karakteremnek a filmzenéje Diary of Dreams lesz. Vajh mér. Mwuhahaha. Ééés Bécsbe megyek koncertre is, most nagyon szimpatikus az a köcsög Tremere klán. Salalala. Most Catastrophe Ballet megy. Ezt is nagyon ajánlom -Hell is not a place for a modern. Jajj, meg a M-other (Serpent). Ha egyszer Setite leszek. Cool. Agyamat feltekerték egy bozótos ágaira, nem tudok leszakadni, nem is akarok néhány bejárt ösvényről. Néhány alapvető mintában gondolkodom, és abban is fogok. Nem mindegy, h bevallom-e vagy sem? Hogy a többség gondolkodik ezekben, vagy csak néhányan, akiket ezért deviánsoknak lehet nézni? Hm. Deviant Allert! Villog már a lámpa, már csak perceim vannak hátra, és lecsapnak rám a különleges egységek, napszemüvegben és kosztümben, és…

:kring: Itt Ágnes ügynök, jelentem, megtaláltuk és deaktivizáltuk az emeleti deviáns szubjektumot. Objektumként még létezik, immár tehetetlen, várjuk a további utasításokat.

Ejj, minek, minek beszámolni a múltról, jövőről? Barlang-hangulat, lélektelenség, lebegés a határokon, abszintégetés, az ottlét és nemlét feszültségére feszítve, de azt nem érezve, embereken lézengés. Péntek este.
Nem tényleg nincs miről mesélnem. Majd egyszer, talán, ha netről írok, és semmi ötletem nincs a bejegyezgetésre. Akkor. Addig… néma csönd.

ma

otthonfelejtettem a mai gondolataimat.. err. .. kellemetlen. most hogyantovább a hova?

ja, néha van miről. csak most éppen annyira, de annyira a szétcsúszott nemtolhol közepén, h nem látok ki belőle. ne, ne mondjátok, h ez így jó, és így szeretünk.

elme

túl sok időm van. bröargh. amolyan felesleges szinten. kíváncsi vagyok a jövőre, nagyon, mondjuk a ma estére, mert most van kedvem buliba menni, nagyon is. lassan kezdem meghatárolni a zenei ízlésemet talán. A nagyon tüctüc inkább ne, mégse, az csak amolyan téváramlat. kevés tüc az jó, mert jó alapvetően, sok az simítja az agyat, és nem jó értelemben, mint mondjuk a kissé struktúrálatlanabb zaj. a túlzott szabályosság gyilkos...

álom

most beszélgetős alvós kedvem van. aludni, az milyen jó, de tényleg. későn keltem a tegnapi buli után, és du még aludtam pluszban is, így olyan az egész, mintha ... mintha álmodnék még.álmodni szeretek. talán túlságosan is...

nemakaromtudni

mert megint rosszul vagyok. kicsit elvesztem itt, meg ebből a sajátomon. vannak nagyon szépek és lélekderítőek, jó és értékes emberek. meg azok, akik másnak próbálnak látszani, mint akik. mint én.

shalala

Devils… salala. 69 eyes. Annyira más, mint az előző… csak a telítettsége hasonló, de jóval egyszerűbb zene, mint a Diary of Dreams. Sokkal rockzenébb. Olyan örömmel ugráló, tomboló tömegek. Hjajj. Tele van a város a felhők árnyékávl, aminek nagyon örülök. Csak az ijeszt kissé, hogy már világosabb van, mint mikor felkeltem. És ez így fog folytatódni sajnos. Mintha számítana bármit. Nem igaz, számít! Ha csak nekem is, de hát ez az, amit én érzékelek. Meg persze a közvetlen környezetem, rajtam keresztül (van egyáltalán olyan, h közvetlen környezetem?) You got to feel Berlin. Baby. Je. Salala.

Egyszer elvesztek fonalat, amit legközelebb felveszek. Valahogy könnyebb itthon koncentrálnom. Sokkal. Kedd van, tudom, délután megpróbálok mesélni, ki tudja, ki tudja, kit udja. Ááááá. Nincs mit mondanom. Akkor minek? Mert van, csak nincs hogyan, és nincs kinek.

Nem kellett volna visszaolvasnom a blogomban, a régi vizekre eveznem. Gruáh. Fél év. Az meg csak pár hét pár nap távolságra volt. Most? Most? Most mi van? You wanna rock. Ez nem az élet átgondolásának az ideje. Salala. Everybody knows you are lost. Lost boyz! (don’t cry mwuhahaha)

hát jó

tegnap harangoztak. holnap harangoznak.

de nem hoznak gyémánt havat, és ezért majdnem sírva fakadok, mindjárt, most, elmúlt.

leütöm. nincs is értelme, de sebaj. csöndnek kéne lennie, éjszakának kéne lennie, aludni kéne, nagyon nagyon, nagyon, nem itt ülni és bámulni.

vagy mégsem, meggondoltam magam talán?most mondjam el, h voltam szombat este egy olyan bulin, ahol hosszú idő óta először csak a társaság, az a néhány ismerős tett elviselhetővé? a legjobb hazafelé a beszólás volt, hogy ez most fiú vagy lány? Hosszú szoknya, normál smink, fülbevaló. Éljenek az android androgének. hehh.

pénteken buli, megyek, és jó lesz, és szerdán is, és annyira nincs értelme az egésznek, h az fáj, dehát amúgy se. afelhők eltűntek, mindent egyformára szárított a nap, a fejemben visszhangzanak még az ősi ütemek, de már nincs sok hátra, figyelem lekötött és meghalt. legyetek. legyetek. legyetek.

fejfáj

kinézek az ablakon, és szép, napos Dunát látok. :gruáh:
menjen és húzza le magát, vagy vegyék ki a zsinórmértéket, csak mértékkel persze. Ez a véleményem. Bővebben? a semmiről sokatsokat lehet beszélni és irni, a gyomorfájás pedig kidönti az ablakkeretet, pedig leadtam, én aztán le. most hirtelen nem jut több az eszembe.

és aztán szüret, mert újabb fázison mászott keresztül a dizájn. csak igy tovább. egyszermajd a fény is megjelenik az algút végén. ugye, ugye.

élek. salala

nenézzidem nenézzide, nenézzide.

valaki irja nekem össze mtt-s körökből, h ki irja melyik blogot. jóvanna, marha lusta vagyok. vnnak tippjeim, de eszem az nem, és mellétalálni félek. aromság amúgy, már megitn tartozni szeretnék csak egy társasába, dehát az nekem úgyse szokott igazán menni.

elolvastam most megint párat, és azt hiszem, tudom kiét... akár egész egyértelmű is lehetne, ha nem rólam lenne szó.

tehát, hogy mér blogolok.
wazze, több mint egy éve, szenvelgek, lilákat látok, szimplán a jólesettség kedvéért, csak a legutóbb óta azért, h netán el is olvassa valaki. nem, nem kommentálok világbeli eseményeket. minden belül történik, vagy velem. és igen, a szavak az egymásutnpakolgatásra valók, csak arra, mert kifejezni azt lehet, mert az is sz, csak a lényeg a lényeg az nincsen, mert nncsen és nem létezik. pozőrködés, mondhatná, és ide most automatikus jelzős szerkezet, de nem, mert nem. mert ezigy igaz.

assimilate.
jah, X-blog, az karakteremnek blogja, ha még nem irtam volna. csakhogy.

háwaze. hihetetlenül sok hibával gépelek. nem, nem javítom ki őket, nem nem, nem. mosz azt hiszem, alaposan beszóltak nekem cseten, és én vagyok az, aki elhiszi, mert azt hiszem, aki durván odabunkóz, annak igaza van. Mert csak akkor ütünk, ha van értelme, ugye Gandalf?

illúziók, újabb illúziók. ne hidd azt, h élsz. el ne hidd. el ne hidd.

ez nem a te szobád
ez nem a te napod
ez nem a te barátod
ez nem a te örömöd
ez nem a te életed

nem, nem vagyok depressziós. mostépp a hűvös megfontoltság röhögő oldaláról fogok lezuhanni az ájulásba, ha nem megyek haza rögtön enni.

it's about time, we all get out and vote for love... it's about time all we vote for love... - Tiamat

ahova nem mentem el. :sóhaj: pedig a szexi kopaszt megnéztem volna. demajddemajd Bécs, és .... hajajj. Zavaros idők, zavaros szédülések.

vihóó

új nap, új remények. csak így tovább, kedves pozőrünk. áttettem egy vizsgát későbbre, kinyomtatják nekem a holnapi leadandómat, vagyis a felét, amiért nagyonm hálás vagyok. Azért is, mert ilyenkor észreveszem, h vannak barátaim, meg ilyenek. Sokat számít, ha segítenek az ember lányának.
Amúgy tegnap is kiallátak mellettem, aminek szintúgy örülök. Még ha nem is látszik a bepózolt fejemen, számítanak az emberek.

majd, egyszer, ha ügyes és okos leszek, leírok. de most nem.
hihetetlen, szvsz még sose írtam ennyit arról, h konkrétan mi történt velem. azt hiszem, beteg vagyok. túlságosan egyértelmű, ezt nem szabad hagyni. a világ csak fekete meg színek, meg fehér, megminden. képek és szavak összessége.

de amikor az emberek jelentik számomra a pillanatot, akkor nem tudopk másról írni! eörghh. szóval happy dark napot bárkinek, aki véletlenül plvassa a blogomat.

titok

idefigyeljetek, nincs titok, amit meg kéne osztani, de uralkodjunk ám. most éppen kéne leküldenem nypomtatnivalót, színeset, h ne legyen lelkiismeretfurdalásom. és akkor lehet, fogok tudni aludni, nem egy csomóban vacog a gyomrom a torkomban. öeee...

annyit gondolkodom, tehát nagyon létezem, tessék:

• rájöttem, teljesen logikátlan, h én pont én vagyok, nem pedig az össze létező dolog.
• lehetetlen, h létezzen rajtam kívül bármi is
• lehetetlen, h lássak bármit
• és akit nem látok, az nincs is

ráadásul kevesebbet kéne meggondolatlanul társasággal mennem, többet kén egyedül lennem, h tovább tudjam gondolni eme tételeket...

novella

cool

utsó pillanatban, pedig annyi mindent, de most nem.
csak pár kép.

innen

ésutána

merthogy, aki ennyit ér, az ennyit. jó találány ez az evolúció, meg ez a darwin, génjeim nem a túlélésben segítenek. abban nem. másban se. wazze. de ne is, ne is gondolkodj, az nem tesz jót, tudod, nehezebben alszol és eszel tőle...

tevőlegesség meg miegymás, igazából ez nem az a hely és idő, amire várok. csak egy csütörtök a HSZKban. node. lyukad a gyomrom, nagyon. na, ez az, amit nem kéne. és akkor búcsú.

vagy nem. van, amit el akarok sokszor mondani, de nem megy, egyszerűen lustaság okán. van, amit tennem kéne, és szintúgy, soha, soha, soha. nem, nem mondok semmit, elég a relytéjeskedésből. az eső voszont gyönyörű, már napok óta, közelebb hoz valamivel az élethez. tényleg. ilyenkor valóságos lesz az, amire ráesik. mert tükröződik, és magnkat is csak így ismerjük, hátmég azt, ami csak kívül belül létezik. baromság.

itten

yo reggelt, így háromkor. a hasfájás meg az egyebek. mintha történne bármi.

körültekintve, és nem látva semmit, azt kell mondanom, hogy verem. a gondolkodás megfelelő létra? nem maximu talaj, biztos talaj a cselekedetekhez. éljen. amikor néha átgondolom a kapcsolataimat az élőkkel. de annak nem itt van a helye, ezt most így érzem, meg amúgy is. az üresség ordít, vagy csak visszhangja ez egy letűnt atlantisznak, buorékokkal megminden.