Devils… salala. 69 eyes. Annyira más, mint az előző… csak a telítettsége hasonló, de jóval egyszerűbb zene, mint a Diary of Dreams. Sokkal rockzenébb. Olyan örömmel ugráló, tomboló tömegek. Hjajj. Tele van a város a felhők árnyékávl, aminek nagyon örülök. Csak az ijeszt kissé, hogy már világosabb van, mint mikor felkeltem. És ez így fog folytatódni sajnos. Mintha számítana bármit. Nem igaz, számít! Ha csak nekem is, de hát ez az, amit én érzékelek. Meg persze a közvetlen környezetem, rajtam keresztül (van egyáltalán olyan, h közvetlen környezetem?) You got to feel Berlin. Baby. Je. Salala.
Egyszer elvesztek fonalat, amit legközelebb felveszek. Valahogy könnyebb itthon koncentrálnom. Sokkal. Kedd van, tudom, délután megpróbálok mesélni, ki tudja, ki tudja, kit udja. Ááááá. Nincs mit mondanom. Akkor minek? Mert van, csak nincs hogyan, és nincs kinek.
Nem kellett volna visszaolvasnom a blogomban, a régi vizekre eveznem. Gruáh. Fél év. Az meg csak pár hét pár nap távolságra volt. Most? Most? Most mi van? You wanna rock. Ez nem az élet átgondolásának az ideje. Salala. Everybody knows you are lost. Lost boyz! (don’t cry mwuhahaha)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése