elmúltak.

Márc. 13 vasárnap

A boltba menet sírva fakadtam. Csak egy kicsit, éppen csak nedves lett a szemem sarka, ahogy ellenőriztem a bolt tükrében, de akkor is. Igaz, álmos vagyok, a lájv sok erőmet elszívta. Nem, nem, nem szükségtelenül. Ez olyan ár, amit meg kell fizetnem. Csak vegyem már észre, h elég lenne néhányszor, tanulva az esetből, nem pedig minden egyes alkalommal.

Mondhattam volna, hogy a Tremere klán a Diary of Dreams-t jelenti számomra, Bécset, halott tudás kutatást, a fegyelem mázába belefagyott őrületet. Vasabroncsok közé szorított robbanást. Illúziókat, erős illúziót, megélhetőt. Majdnem jó úton járnak, mégis oly távol. A vampire archetípusok közül maradok a Bolondnál, a Hold klánjánál örökre, de nem csak egy típus ural engem se – mwuhahaha, ha uralna bármelyik is, méltán lehetnék Malkavita. Vagy csak szimplán őrült. Nem, a Tremere nem okkultizmus. Tudást gyűjtögető, bölcsek kövére áhítozó bárki lehet. Belső fegyelem, a Mennyegző, a Megváltás, csak önmagamnak és megtalálhatom. A Tremere belülről kívülre helyezte a csontvázat, közös nyelvet választott, önmagát felülbírálót és változtatót, alkalmazkodóképes gépezetet - reményei szerint. Just bricks in the wall. A tökéletes megvalósulásánál csak egyszerre találhatják meg az aranygyapjút, egyszerre világosodhatnak meg – a személyesnek nincsen jelentősége a kollektívában. Egynek kell lenniük. Ahogy Malkáv leszármazottjainak is.

Hm, talán Sophie is írhatna tanulmányt erről, még akkor is, ha csak a fiókjának és az OUTnak politikai okokból…

Antiutópia. Orwell. Tudod te is. Ezért játszod. A személyeset nem oszthatod meg, mert az hibát okoz. Szerencsére a gépezet kiszűri a hibák nagy részét, kiválasztja az alkalmatlan sejteket – de elég, ha egy elég magasra felszűrődik a Piramisban. Az emberi szellem tökéletlen. A lélektől elválasztva mindenképp. Az érzelmeket – az embert? – meg kell ölni, hogy működjön. A Bestián úrrá kell lenni. De, akkor, ha e kettőtől megszabadultunk, mi marad? Valami homályos harmadik elem, amit tudatnak nevezünk, hideg szellemnek, akaraterőnek? Hatalom. Akarat. A kettőt szabályozza, amíg vannak, egyezteti, kiegyenlíti egymással. Ez tény. De ő maga miből áll? Saját elkülönült ideája létezik, vagy a másik kettő vegyülete? Ez utóbbi illeszkedik a hagyományokhoz, a pólusok közti holtponthoz, az egységhez. Vajon a vámpírokban meg lehet bármikor is mindkettő szubsztanciából elegendő? Nem, úgy hiszem, nem. A vámpírok elkárhoztak. De ezt Sophie-nak és a többieknek nem kell megtudniuk.

DoD – The Curse. Igen. Tudom, hogyan kell viszonyulnom egyes emberekhez. Mit csináltam eddig rosszul. Áááá… everyone falls the first time. Ebből tessék tanulni.

Márc. 8 kedd

Ötleteltem, kiválasztottam. Ki van választva, ejj. És most a többi? A többi a többi a többi. Nincs mit, köszönöm. Már fáradt vagyok. aludni se lehet, kéhem szépen? Mértmértmért? Ó miért. és miért nem tudok én nem gép mellett mp3at hallgatni. Lehet, h kicsit gyorsabban haladnék. This is the violence I brought here to youThis is the life that I sacrificedThis is the morning without a day afterThis is the silence that never breaks...Kám vit míí, ju hev náting tu lúz…Tényleg nem? Okos vagy, kicsi gillz. Naggyon okos. Amolyan fejveregetősen, salala.

I am alone, hiding. I am scared. I can hear someone's heartbeat.
It's coming closer. Is somebody out there? Hello?

Őt aláírásba gyorsan gyorsan.
My friends of slaughter
Noble brothers
Sisters of violence
And fathers of destruction

I enslave you all
You shall not deny me
You must obey
Marching into death with me
Die with me!

This is my gift for you
This is my therapy of hate
This is the poison room!
This is your home my friend!

Slaves of this kingdom
Entitled to suffer
Victims by chance
Deception routine

He who commands
Finds justice in rage
A gamble of moods
Obliged to obey

Prince of darkness
Give life to the last
King of the dead
Give names to the nameless
This is my gift
This is my therapy
This is the poisonThis is your home