"Köszönöm elsősorban gillznek, aki nélkül biztosan bealudtam volna, valamint aki fényével emelte a vonatutat, és amúgy is."
Köszi, ez nagyon jól esett. :) Számomra életmentő volt az, h volt kivel beszélgetnem, meg levezetnem a feszültséget és szociális képtelenségeimet. Nem írok listát.
Aztán meg tükrök között, máshol, parókában, anarchulni, és biztosan állni a semmi közepén. Jó érzés. Bár egy hete nem haladok a tervezéssel, de megoldom, tuom, remélem, és odaérek énekkarra? Talán egyszer kratív leszek. Talán egyszer be tudom jól osztani az iőmet. Talán egyszer felnövök. De egyelőre nem. Csak figyelem, hogyan kéne, és h egyáltalán megéri e.
Jajj, a Banalitás ösvényére léptem már csak a gondolataimmal is?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése