magyar billentyuzet pedig nincsen. BME, D epulet, CAD ora, feladatkonzultacio. Tegnap beuzemeltem a Rhino-t, ennek most orulok, mintha haladtam volna, pedig dehogy. A feladatmegoldasaink mindig kamuk. Soha nem teljesen atgondoltak es nemkicselezettek. Remelem, csak termekesek iyenek, nem ilyen hidakon megyunk at...
...
aztán már HIK. találtam egy kellemesen ambientzajos onlány rádiót. és nagyon fáradt álmos vagyok. Meg szomjas is jelen pillanatban. Tegnap is sikerült fél12re hazaérni, ami jelentősen szíűkítette az alvási lehetőségeket, reggel meg... nem értem. Mintha megrázna az áram, vagy nem tudom mihez hasonlítani, és persze álomban vagy félálomban, de nem tudok utána aludni, mert újra. Gruáh.
olvasok amerikai punktörténetet, és most mindenféle elveszett generációknál, amerikai franciákat utánzó bohémeket, meg beatnikeket látok vörösborozni és abszintholni magam előtt. mindenki. Mindenki ugyanaz?! Igen. Minden ugyanaz. A pillanat csak külsőségeiben változik. Ezért nem létezem, mert nem különbözöm a világtól.
Az ősemberek a világ peremén éltek, a világban és nem különültek el, én meg önmagam peremén, egyre távolabb attól, ami megkülönböztethetően emberi és lélek. A saját világomban persze, de abból nincs menekvés. Nem is kell. Majd meghalunk. Nem, ez most nem pozőrség. Nem fáj. Levegőt. Mert az is létezik, létezik, és nem vesszük észre, vagy igen, de csak sejtjük, ugyanez van mindennel, semmi sem valóságosabb. Ugyanaz, mint a background. Amikor nem ebben a dimenzióhalmazban akarok gondolkodi, érezni, élni, de nem tehetek mást, nem, nem, nem, a halál nem fekete, nem sötét, a halál kitörés a dimenziókból. És persze ki tudja, h jó-e kitörni a dimenziókból, vagy itt nagyobb biztonságban vagyunk, Vagyunk. De más, más, más, más, akkor is ha menny, akkor is, ha semmi.
Most nagyon szeretem a körömlakkomat.A színét, a szagát. Ezüst, hasonlít a krómozott csaphoz, hasonlít a fémhez hasonlít a szépséghez, a letisztultsághoz és gyönyörűen mutat rajta minden. a fekete a vérvörös, a billentyűzet (között megbújó kukacok) nem fogok sikoltani, nemnemnem.
Ha közel kerülök magamhoz, akkor mindig ez van. Nem kéne? NEM KÉNE? Ne lőjetek le. Megteszem magam, ha szükségét érzem.
--
http://www.orneryboy.com/?strip=107 : most egészen ilyen zenét hallgatok, csak kívül nem fúrnak. Ez nagyon jó! Dolmen Sniper- Dead Mind (6:23 hosszú ritmusos zaj) egyáltalán nem ismerem az előadót meg semmi, de nagyon tetszik. Mondom nagyon. Ráadásul most pont jó. Ilyet adjon vki sokat mégmégmég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése