Persze keringenek belül a gondolatok. Nekicspódnak a koponyámnak, azért ilyen zajos a fejem, azért látom a kukacokat a billentyűzet között - miért, más nem látja? A kis fénylő izéket, amik néha megjelennek...
Ez nem vitzes. Nagyon. Nem. Szerintem simán ráléptem a jégre, de hátha nem szakad be ez alkalommal. Vagy alulról kaparom majd a nagy táblát :D
Kinyitom és becsukom a szemem. Lélegzés. Ez van. Ez van. Majd egyszercsak.
Novella. Mother Russia... salala.
---
baszus, most boldog vagyok. félek a visszacsapástól. eö.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése