otthonok.

Máj. 27 péntek.

Mi van ma mivan ma. Csak a fejem, az fáj. Bemegyek, bár ma már nem adom le a feladatot. Majd azt mondom a tanárnak, hogy a pénteki leadási időpont rossz volt. És tényleg. Ja bocsánat, egyetemről írtam. Pofátlanul. Az egyetem a barátunk. Az egyetem szeret minket. 12 félévet költségtérít nekem az állam. Necces lesz, de befejezem. Elvégre diplomamunka mellé is lehet még tárgyat felvenni.

Lehet, hogy ma mindenkitől függetlenül kiruccanok a gyárba. Olyan régen voltam bárhol bulizni, az elvonási tünetek egyre erősebbek.

Conversations like silence. In the wind of futility. We flow with away with the tide in situations like this. We caress our solitude alone with serenity. Asszem. De lehet, h rosszul hallom, mert nem értem. The distance is a shield.

Egy majdismeretlen blogja, amit nemrégiben kezdtem olvasni, rettenetes módon gondolatokat csikart ki diódáim mélyéről. Igazából a LED kijelzőim azért ilyenek, amilyenek, mert, mikor a kri… szóval arra jutottam, most, ezalatt a két másodperc alatt, h még ilyen fejfájós álmosan sem ártana elmenni a Gyárba. Vagy akármni. Valamiért az életet idézik az ottani fények. Ehhehh. A tavaly nyár miatt, okéoké, meg az ősz miatt meg ilyenek. Évszakok miatt, kicsidroid? Jah. Persze. Mi más létezik, mint az emberek által generált valóság. It’s what you are now. A máslétezésről nem tudok. Azt se tudom igazából, érdekel? Ha tudok valamit, az nem létezik, hisz bennem van. Ismerjük meg a világot és megszűnik. Hogyisvanez, hololvastam, mielőtt visszaadnám a Pelevint, gyorsan újrakéne?

Kíváncsi vagyok arra az augusztusi vámpírbulira. Node. Álmos vagyok. ráfogom az időjárásra. Angi Vera. Ráfogom az eltelt 50 évre. Már történelem, emberek. Hé. Láthatjuk a történelmet. Minek scifibe leírni, ha megtörtént. Orwellt nem bántjuk, de az is eszképizmusnak tűnik. A valóság nyomasztóbb, mint a fikció. És persze reményteljesebb. Mert ettől valóság. A fraktálszerűségtől. Közelebb mész, és újra felosztódik a fekete meg a fehér. A szürkét tovább bontod. Ameddig akarod. Nehogy digitális legywn, vörös legyen, véres legyen. A haláltól életet nyer. Jajj, csak a kontraszthatás, semmi pozőrség. A világos világosabb sötétben, nehogy már magyaráznom kelljen! Nna.

Oh my goth!

Máj. 25 szerda

Törölközőről nehogy megfeledkezzünk!! Ha nem ketdek neki blogzani, totál kimegy a fejemből. Még kell motorválasztásról a dokumentációba, költségbecslés és számítás, aztán elég lesz nekem. Esetlegesen Tartalomjegyzék. Elmegyek a HIKbe, mert, mert, mert. Le kell töltenem úgyis színtechnikát onnan.

Spoiler. Valakinek Filmet kéne csinálni ebből a harmadik részből. Tényleg. És nem Lucasnak. Az űrhajók süvítenek, a dráma meg elveszik az agyatlan párbeszédekben és a közhelyesen megfogalmazott felháborodásokban. Padménak a lelkébe tipornak, Anakin egyre csúnyábban néz, a végén vödörként üvölt – jut eszembe, álmomban mintha Darth Vader is szerepelt volna. De lényegesen méltóságteljesebben. Hallasz, Darth Vader? – Csönd. Csak a feketepáncélos mellkasán csipognak idétlenül a fények. Hallasz, Vader Nagyúr? – Kis robot surran elő a homályból, igazgat valamit a Nagyúr mellkasán, majd sebesen távozik. –Hallasz, Vader Nagyúr? – kérdezi Palpatine harmadszorra is, cseppet idegesen. Vader felemeli busa szemetesvödör fejét, és döbbenten konstatálja, hogy tényleg hall.