én nem állnék szóba nemsötét bőrűvel sem a fenti kategóriából. :mittomen:" Ha a szülők a nyári szünet veszélyeire oktatják gyermekeiket, nyugodtan felvehetik a tananyagba: ha egy erős testalkatú, sötét bőrű úr bármit kérdez: menekülj! Ez nem előítélet, ez önvédelem. Az ismerősöm aggódva kérdezte tőlem, neki semmi baja a romákkal, csak azzal az eggyel, de ugye ez azért nem rasszizmus? "
csütörtök, június 30
véleményem szerint
jihhá.
csütörtök van. utolsó nemegyes jegybeíratásom. az egyeseket pedig ejtem.
hányinger jár a teremben.
néha idenéz.
kezdődik a nyár.
naaagyon vicces. álmom igaz volt, de nem esett jól.
az autókat meg igazából most utálom. oké, személyi szabadság, mozgás, de gusztustalanul anyagi és mesterséges. inkább a kerékpár. még a motor is jobb. vagy az űrhajó. a kocsira ráült a társadalom, mint a galambszar.
hányinger jár a teremben.
néha idenéz.
kezdődik a nyár.
naaagyon vicces. álmom igaz volt, de nem esett jól.
az autókat meg igazából most utálom. oké, személyi szabadság, mozgás, de gusztustalanul anyagi és mesterséges. inkább a kerékpár. még a motor is jobb. vagy az űrhajó. a kocsira ráült a társadalom, mint a galambszar.
szerda, június 29
billentyűtészta
majdnem beleharaptam a billentyűzet szélébe. szeretnék. de nem lehet, mert... mert.... a téglák. ők. bizony. felszabadultan semmidagasztás, otthon könyv meleg, levegő, aztán munka, aztán mittomén. itt meg blog. blog. blog. a semmiről.
de álmodtam, szomszéd bloggerről, h visszaidézte fogadalmát a nyárra, és örült, mert kipipálhatta mindezt. és ezt így tartotta helyénvalónak, hogy amit elvárt, az teljesült. ott, jobbra gondol. innen nézve akár rá is igaz lehetne, de felébredvén inkább idestimmelt :D
ja, meg Rabyn is volt álmomban, feljött webchatre, és átrajzolta a hátteret. Rayan meg pánpéterrel veszett össze, h nem segít neki, aztán végül vissza kellett fordulnia, mert túl magasra nőtt az erdő, és az ajtó mögött csontváz volt.
az előbb mintha a gép sóhajtott volna, megfagyott pár centi vérem, de sajna csak a szomszéd gépelő sóhajtott.
tegnap kakofónia lányaival kártyáztam, utólag egész tűrhető elfoglaltságnak tűnik megint. de inkább szerepjátszom.
de álmodtam, szomszéd bloggerről, h visszaidézte fogadalmát a nyárra, és örült, mert kipipálhatta mindezt. és ezt így tartotta helyénvalónak, hogy amit elvárt, az teljesült. ott, jobbra gondol. innen nézve akár rá is igaz lehetne, de felébredvén inkább idestimmelt :D
ja, meg Rabyn is volt álmomban, feljött webchatre, és átrajzolta a hátteret. Rayan meg pánpéterrel veszett össze, h nem segít neki, aztán végül vissza kellett fordulnia, mert túl magasra nőtt az erdő, és az ajtó mögött csontváz volt.
az előbb mintha a gép sóhajtott volna, megfagyott pár centi vérem, de sajna csak a szomszéd gépelő sóhajtott.
tegnap kakofónia lányaival kártyáztam, utólag egész tűrhető elfoglaltságnak tűnik megint. de inkább szerepjátszom.
kedd, június 28
totototo
énisakarok tomcatről blogolni. igazából nem. ha végre újra teljes értékű netjunkie leszek (értsd: hik, légkondi, nagy képernyő és idő), akkor majd jól tájékozódom, és véleményezek. talán. csak azt szeretném, hogy ne sodorjon magával hobbikat a szócséplésbe.
a másik érdekesebb, michi blogján bukkantam cimre, http://hiv.freeblog.hu/ a cim elmondja, a blog meg erről. szól. róla. érdekes. tudatosítja. ja.
tegnap rengetegminden átviharzott az agyamon, de most nem, majd egyszer talán. de a másik.
a gótokban az a jó, hogy elismerik az emberek jogát a fájdalomhoz. az érzelmeikhez. a rossz, hogy kötelezőnek találhatják. De azok miért mennek közéjük, akiket zavarba hoz a szenvedés? Mégha ripacs is? mintha túl gátlásosak lennének az emberek e téren... perszehogy van határ, de én a gótságot épp arra értelmezem, hogy kicsit tágitsunkrajta. többek közt. apozőrség meg már, az életformálás, szó szerint, a póz őrzése :_D
a másik érdekesebb, michi blogján bukkantam cimre, http://hiv.freeblog.hu/ a cim elmondja, a blog meg erről. szól. róla. érdekes. tudatosítja. ja.
tegnap rengetegminden átviharzott az agyamon, de most nem, majd egyszer talán. de a másik.
a gótokban az a jó, hogy elismerik az emberek jogát a fájdalomhoz. az érzelmeikhez. a rossz, hogy kötelezőnek találhatják. De azok miért mennek közéjük, akiket zavarba hoz a szenvedés? Mégha ripacs is? mintha túl gátlásosak lennének az emberek e téren... perszehogy van határ, de én a gótságot épp arra értelmezem, hogy kicsit tágitsunkrajta. többek közt. apozőrség meg már, az életformálás, szó szerint, a póz őrzése :_D
hétfő, június 27
te
ez jellemző. az önmeghatározás után jó rájönni, hogy nem a megfelelőt választottam, mert az alapján senki és semmi vagyok. de nem változtatok. tetszik ez nekem. a pocsolya. sár. aludni akarok. aludni. aludni. aludni. aludni. mert egyszerűbb letagadni a próbálkozást is, mint beismerni a tehetségtelenséget.
és
talán írok péntekről. néha kéne.
jó, hogy volt ez a tánc, felpörgetett. legalább úgy éreztem, számít vmit, amit csinálok, hogy felelős vagyok egy csoportért. Viszont a toleranciahatáromra értem, de ez más kérdés. Alapvetően rosszul csináljuk a dolgokat, ha az emberek nem veszik komolyana fellépéseket és a próbákat előtte. Mert nem lehet rendszeresen utolsópillanatozni. ehh. gőzkifúj.
a buli maga majdnem olyan volt, mint régen, két különbséggel, az egyik abszolút pozitív, a másik meg kétirányú. de ez meg az én saját agybajom, hehh. rendet kell rakni.
ma meg nics hálózat irodában, tehát majd akkor megyek, ha lesz. és akkor majd jósokat egyszerre :D :kring:
jó, hogy volt ez a tánc, felpörgetett. legalább úgy éreztem, számít vmit, amit csinálok, hogy felelős vagyok egy csoportért. Viszont a toleranciahatáromra értem, de ez más kérdés. Alapvetően rosszul csináljuk a dolgokat, ha az emberek nem veszik komolyana fellépéseket és a próbákat előtte. Mert nem lehet rendszeresen utolsópillanatozni. ehh. gőzkifúj.
a buli maga majdnem olyan volt, mint régen, két különbséggel, az egyik abszolút pozitív, a másik meg kétirányú. de ez meg az én saját agybajom, hehh. rendet kell rakni.
ma meg nics hálózat irodában, tehát majd akkor megyek, ha lesz. és akkor majd jósokat egyszerre :D :kring:
eddig
Június. 27 hétfő
Frissen, mosolygósan, hétfőn. Munkába jól. Csak aludni lehetne, csak aludni, most tudtam volna még. Este féltizenegykor kimentem inni a konyhába, riuálisan, sárga lámpafénynél. 9kor feküdtem le. Szokatlan itthon lenni egész hétvégén. Hiányzott vasárnap délutánról az út a város másik végébe, a hangulatos zombulás a többiekre várva. Írtam levelet is, jó az, szórakoztató, főleg a válaszra várni megbízhatatlan embertől. Hangiiiing, hangiiiing, lálá. 8:16. Félkor indulok. Lálá. Lájvosat álmodtam, elysiumi este, régi szabálykönyvre leltünk, sok évesre, nem is szabálykönyv, inkább amolyan napló féle a lájvról, már abban összeszedték az addig történteket Budapestről, a tervezett játékot, emlékszem Korin készült mesélni Pesten. És milyen ősi iratnak tűnt a böngészők szemében! Még borítótervek is voltak benne, öt-hat darab, egész jó minőségű rajz és felirat. Előtte és utána persze a szokásos villamosozás. Buszozás. Mittomén. Most épp kerestem a buszmegállót. Rohangáltam utakon. Kinn, a város szélén, ahol fű is nő. Az álmok mostanában megnyugtatóak. Bármi történik bennük. Még azok is, amikben félek. Mert felébredvén tudom róluk, h álmok. Szombat délután aludtam. Segített.
Június 25 szombat.
A mai lightgót ugye azt jelenti,h tegnap jól éreztem magam? Meg az, h DoD megy, az is. Furcsa. Nagyon furcsa. De inkább vállalom a talán aránytalan mélyhúzást, mint azt, h ne érezzek semmit. ? come with me you have nothing to lose. Nem tudom. De az biztos, hogy a szavakban élek. A formákban. A megformált mozdulatokban. This is the morning without the day after. ..this the life I sacrifise… this is the silence that never breaks through to you. Vannak emberek talán, akik nem tanultak meg örülni. És nem értem, nem értem, még mindig nem értem. I have hopes. I have hopes. About death… but not about life.
Látni akarok, nem nézni! Látni akarom végre az okot a fény mögött, a lámpában nem az izzót, hanem a protossok űrbázisát, hozzáláncoltak a valósághoz, vagy ehhez a színes-szagos levegőhöz magam körl, minden levegőből van, minden fényből, bogarakból áll, de miért miért miért? önmagamat keresem a bőrömön kívül. Azokhoz ragaszkodom, akikben megtaláltam egy-egy darabomat. All the rebels in the world can’t bring me down. All the psychos in the world can’t bring me down. cLown. Felrémlett előttem X.
Június 20. Hétfő
Skinny Puppy-Goneja
Hegedülnöm kéne. Akkor egy számot még. Apoptygma Berzerk-Skyscraping. A KMFDM cédém meg még mindig vetyeng valahol, vkinél, tán Rékánál.
Frissen, mosolygósan, hétfőn. Munkába jól. Csak aludni lehetne, csak aludni, most tudtam volna még. Este féltizenegykor kimentem inni a konyhába, riuálisan, sárga lámpafénynél. 9kor feküdtem le. Szokatlan itthon lenni egész hétvégén. Hiányzott vasárnap délutánról az út a város másik végébe, a hangulatos zombulás a többiekre várva. Írtam levelet is, jó az, szórakoztató, főleg a válaszra várni megbízhatatlan embertől. Hangiiiing, hangiiiing, lálá. 8:16. Félkor indulok. Lálá. Lájvosat álmodtam, elysiumi este, régi szabálykönyvre leltünk, sok évesre, nem is szabálykönyv, inkább amolyan napló féle a lájvról, már abban összeszedték az addig történteket Budapestről, a tervezett játékot, emlékszem Korin készült mesélni Pesten. És milyen ősi iratnak tűnt a böngészők szemében! Még borítótervek is voltak benne, öt-hat darab, egész jó minőségű rajz és felirat. Előtte és utána persze a szokásos villamosozás. Buszozás. Mittomén. Most épp kerestem a buszmegállót. Rohangáltam utakon. Kinn, a város szélén, ahol fű is nő. Az álmok mostanában megnyugtatóak. Bármi történik bennük. Még azok is, amikben félek. Mert felébredvén tudom róluk, h álmok. Szombat délután aludtam. Segített.
Június 25 szombat.
A mai lightgót ugye azt jelenti,h tegnap jól éreztem magam? Meg az, h DoD megy, az is. Furcsa. Nagyon furcsa. De inkább vállalom a talán aránytalan mélyhúzást, mint azt, h ne érezzek semmit. ? come with me you have nothing to lose. Nem tudom. De az biztos, hogy a szavakban élek. A formákban. A megformált mozdulatokban. This is the morning without the day after. ..this the life I sacrifise… this is the silence that never breaks through to you. Vannak emberek talán, akik nem tanultak meg örülni. És nem értem, nem értem, még mindig nem értem. I have hopes. I have hopes. About death… but not about life.
Látni akarok, nem nézni! Látni akarom végre az okot a fény mögött, a lámpában nem az izzót, hanem a protossok űrbázisát, hozzáláncoltak a valósághoz, vagy ehhez a színes-szagos levegőhöz magam körl, minden levegőből van, minden fényből, bogarakból áll, de miért miért miért? önmagamat keresem a bőrömön kívül. Azokhoz ragaszkodom, akikben megtaláltam egy-egy darabomat. All the rebels in the world can’t bring me down. All the psychos in the world can’t bring me down. cLown. Felrémlett előttem X.
Június 20. Hétfő
Skinny Puppy-Goneja
Hegedülnöm kéne. Akkor egy számot még. Apoptygma Berzerk-Skyscraping. A KMFDM cédém meg még mindig vetyeng valahol, vkinél, tán Rékánál.
péntek, június 24
szerda, június 22
kámonkámon
Gyertek el!
én is táncolok. meg sokan mások. és buli. megminden. gótulás. gyáripar. romantika. ingyér' :D
én is táncolok. meg sokan mások. és buli. megminden. gótulás. gyáripar. romantika. ingyér' :D
corporate goth
jójó, csak adatrögzítéses diákcucc, de akkor is. még állásinterjú is jár hozzá :D
szóval megvan, teljesítettem az első fordulót, most jön a folytatás, gép előtt stb. sosenem gondoltam volna, hogy munkának ennyire örülni fogok. bár... az iskolakezdéseknek is rendszeresen örültem. mosta nagy nap örömére fekete nadrág+bordó ing+piros cipő, ellenálltam a kísértésnek, h nyakkendőt vegyek fel. ja, meg a corporate fülbevaló.
a ruhaleírás csak pozőrség kedvéért. eredetileg ugyanis ez a blog - illetve kitörölt elődje a pozőr életmód szemléltetésére indult, tehát leírtam volna, mi miatt érzem magam aznap hűde gótpozőrnek.
és színesek a funkcióbillentyűk...
nyomasztó volt az álmom, legalábbis amire emlékszem: hastáncpróba, szerdán, és egyszerűen a társaság nem volt hajlandó próbálni, hihetetlenül szétesett volt mindenki, beszélgetett, mással foglalkozott, én meg teljesen kiakadtam, hogy így nem fogjuk tudni a táncot, hisz végig se néztük a koreográfiát, és már csak egy nap... ráadásul Míriel helyett próbáltam oltani a népet, de nem figyelt oda senki.
előttem blogol egy termékes, körben geekek meg bmesek. 11re megyek. 10től egyesbeíratás. remélem, előreengednek vagy mi. ráadásul még bérletet is kéne vennem, tegnap későnindulvánrohanósan inkább 10 percet késtem bérletvétel nélkül. A Margitsziget cool, azta kevésemberes lájvot oda kell, hamár máshogy nem bírok krativitást kiélni. A velencei vemp után persze.
szóval megvan, teljesítettem az első fordulót, most jön a folytatás, gép előtt stb. sosenem gondoltam volna, hogy munkának ennyire örülni fogok. bár... az iskolakezdéseknek is rendszeresen örültem. mosta nagy nap örömére fekete nadrág+bordó ing+piros cipő, ellenálltam a kísértésnek, h nyakkendőt vegyek fel. ja, meg a corporate fülbevaló.
a ruhaleírás csak pozőrség kedvéért. eredetileg ugyanis ez a blog - illetve kitörölt elődje a pozőr életmód szemléltetésére indult, tehát leírtam volna, mi miatt érzem magam aznap hűde gótpozőrnek.
és színesek a funkcióbillentyűk...
nyomasztó volt az álmom, legalábbis amire emlékszem: hastáncpróba, szerdán, és egyszerűen a társaság nem volt hajlandó próbálni, hihetetlenül szétesett volt mindenki, beszélgetett, mással foglalkozott, én meg teljesen kiakadtam, hogy így nem fogjuk tudni a táncot, hisz végig se néztük a koreográfiát, és már csak egy nap... ráadásul Míriel helyett próbáltam oltani a népet, de nem figyelt oda senki.
előttem blogol egy termékes, körben geekek meg bmesek. 11re megyek. 10től egyesbeíratás. remélem, előreengednek vagy mi. ráadásul még bérletet is kéne vennem, tegnap későnindulvánrohanósan inkább 10 percet késtem bérletvétel nélkül. A Margitsziget cool, azta kevésemberes lájvot oda kell, hamár máshogy nem bírok krativitást kiélni. A velencei vemp után persze.
kedd, június 21
http://sesblog.hu/katonaszleng/index.cgi :7 pont. nem rossz. 50 százalékosan eltaláltam, ami több, mint ha véletlenül tippelgettem volna. persze ez is majdnem véletlenszerű volt...
"6-9: Te már voltál otthon! Egyszer. A surranót még nyilvánvalóan nem gumizhatod, a tudásod felsőágyast sejtet. A rajszemle tárgya: zöld tok."
lá. és nem leszek katona. akkor sem.
node billentyűzet. meg rejtjelek. a szavak. a szavak. megnézem a dunapartot ma este. megnézemén. nem tudom. talán aludnom kellene, meg emberek közé mozdulni, jól, és fejemet a falba, hogy azt hittem tavasz elején, komoly a tanulási határozatom magam felől. hát nem. hogy mi lesz a nyáron, és utána, az fagyos gondolat, amolyan sarkosan. feszültség, kezdő törés.
végigsikoltani a főuccán, azt.
"6-9: Te már voltál otthon! Egyszer. A surranót még nyilvánvalóan nem gumizhatod, a tudásod felsőágyast sejtet. A rajszemle tárgya: zöld tok."
lá. és nem leszek katona. akkor sem.
node billentyűzet. meg rejtjelek. a szavak. a szavak. megnézem a dunapartot ma este. megnézemén. nem tudom. talán aludnom kellene, meg emberek közé mozdulni, jól, és fejemet a falba, hogy azt hittem tavasz elején, komoly a tanulási határozatom magam felől. hát nem. hogy mi lesz a nyáron, és utána, az fagyos gondolat, amolyan sarkosan. feszültség, kezdő törés.
végigsikoltani a főuccán, azt.
ni
20 kredit. egy hármas, egy négyes és két ötös. 7 egyes. juhé.
10től aláíratok, aztán hazamegyek szerintem túróstésztát lövök, mer' az gyors és egyszerű.
és nincs jó kedvem. lehetne, de nemnagyon látok. ősfáradtság tört rám, meg az egyetem se enged a stresszéből, vagy talán már mittomén. pedig a Margitsziget a bejáraton túl, messze benn jó hely. szép. csak a látvány nem jut el manapság az agyamig, csak tudom, hogy tetszik, de nem érzem. előrehátra dülöngélek a széken, mért ébredtem fel negyednyolckor, minek. az alvás jó dolog.
semmi, semmi, semmi.
10től aláíratok, aztán hazamegyek szerintem túróstésztát lövök, mer' az gyors és egyszerű.
és nincs jó kedvem. lehetne, de nemnagyon látok. ősfáradtság tört rám, meg az egyetem se enged a stresszéből, vagy talán már mittomén. pedig a Margitsziget a bejáraton túl, messze benn jó hely. szép. csak a látvány nem jut el manapság az agyamig, csak tudom, hogy tetszik, de nem érzem. előrehátra dülöngélek a széken, mért ébredtem fel negyednyolckor, minek. az alvás jó dolog.
semmi, semmi, semmi.
hétfő, június 20
egyszer
ez egy jó hétvége volt. elkaptam az egyik magyartévén felmérést arról, hányan utálják a családjukat a diákok közül, nyomasztó a nagy aránya azoknak, akik alig viselik el... rettenetes, h nagyon sok helyen pl. az én családomnál is rosszabb a helyzet. Gyanítom, nem csak a géneken múlt, hogy olyan lettem, amilyen.
Node most a szülők egymással szembeni viszonyán túl pihentető volt a hétvége. semmit sem csináltam, illetve középső öcsémnek szerkesztettem Starcraft pályát, ez egész jó buli, igazából jobban tetszik, mint játszani vele :D
főztünk, mert anyu érettségizik jövő héten, és reggel 8tól este 10ig tanul. esténként ducira néztem a fejem animeből az A+on, álmos is vagyok...
álmaim meg nagyon voltak, a legutolsóból akár még novella is lehet, jó sztori :D
kicsit a semmi közepén érzem magam, a szokásos rosszulléttel, meg a hülye egyetemmel a hátam mögött egy időre, most remélem, megkapom a munkát. bár akkor kevesebb időm lesz aludni, de legalább, legalább... mittomén. kitörök egy kicsit az életvitelemből. ne röhögj. számomra az irodai munka teljesen más, mint az eddigi életem.
Node most a szülők egymással szembeni viszonyán túl pihentető volt a hétvége. semmit sem csináltam, illetve középső öcsémnek szerkesztettem Starcraft pályát, ez egész jó buli, igazából jobban tetszik, mint játszani vele :D
főztünk, mert anyu érettségizik jövő héten, és reggel 8tól este 10ig tanul. esténként ducira néztem a fejem animeből az A+on, álmos is vagyok...
álmaim meg nagyon voltak, a legutolsóból akár még novella is lehet, jó sztori :D
kicsit a semmi közepén érzem magam, a szokásos rosszulléttel, meg a hülye egyetemmel a hátam mögött egy időre, most remélem, megkapom a munkát. bár akkor kevesebb időm lesz aludni, de legalább, legalább... mittomén. kitörök egy kicsit az életvitelemből. ne röhögj. számomra az irodai munka teljesen más, mint az eddigi életem.
péntek, június 17
torokcsáp
a szokásos hányinger, bárcsak foghatnám másnaposságra, de akkor mindig az vagyok, és kiszököm alvó agyam ablakán éjszakánta,h megnevezhetetlen tevékenységeket folytasson az árnyékom. Iá ftangh.
nem jó. nem jó belepillantania más gondolataiba, mert a csápok a gyomromban megfotják a pillangókat, jelentsen ez bármit. egyesek a jövőtől meg belegabalyodva a szálakba, itt a szavak ugyanazok, aztán Brian Molko jelenik meg featureként valahol, pedig most a smith énekel tucmixben. ez nem én vagyok, vagy igen. nehéz élni, de a fájdalom visszafele mégsem út, májá az egész, máj, á, nyersen, dehogy főzve.
két csillag. mivaaan? nemtom. hányinger a párásdohányfüstös egyórában. msuic.dot.
és a tegnap jó volt. este a pohár vörösbor tapsi kezében, magyarázva lebegett, nem, csak néha beszélünk szerepjátékról, a zenei fórum persze egyrtelmű, meg a lassabban szocializálódó ember gondolatai síneken mozognak, és a magával ragadó kacagás, ami talán kicsit zavart vagy talán inkább megdöbebnt a rég tapasztalton, vagy csak rég láttam, és alkohol, és meleg van, zenekart alapítunk.
Khamul megy Londonba, jellemző, h ez kellett egy ilyen estéhez. Vagy akár persze sok ilyen volt, csak nekem nem szólnak róla.
itt becsukom. még mindig elegem van paulatreidesből, meg chaniból, meg ahűdekeményelhivatott sokadikszintű fremenekből. Fenring gróf és a Bene Gesserit. ja. de hol van még mindig az utolsó két kötetem??? és miért miért miért. miért nem halunk megy egyszerre.
nem jó. nem jó belepillantania más gondolataiba, mert a csápok a gyomromban megfotják a pillangókat, jelentsen ez bármit. egyesek a jövőtől meg belegabalyodva a szálakba, itt a szavak ugyanazok, aztán Brian Molko jelenik meg featureként valahol, pedig most a smith énekel tucmixben. ez nem én vagyok, vagy igen. nehéz élni, de a fájdalom visszafele mégsem út, májá az egész, máj, á, nyersen, dehogy főzve.
két csillag. mivaaan? nemtom. hányinger a párásdohányfüstös egyórában. msuic.dot.
és a tegnap jó volt. este a pohár vörösbor tapsi kezében, magyarázva lebegett, nem, csak néha beszélünk szerepjátékról, a zenei fórum persze egyrtelmű, meg a lassabban szocializálódó ember gondolatai síneken mozognak, és a magával ragadó kacagás, ami talán kicsit zavart vagy talán inkább megdöbebnt a rég tapasztalton, vagy csak rég láttam, és alkohol, és meleg van, zenekart alapítunk.
Khamul megy Londonba, jellemző, h ez kellett egy ilyen estéhez. Vagy akár persze sok ilyen volt, csak nekem nem szólnak róla.
itt becsukom. még mindig elegem van paulatreidesből, meg chaniból, meg ahűdekeményelhivatott sokadikszintű fremenekből. Fenring gróf és a Bene Gesserit. ja. de hol van még mindig az utolsó két kötetem??? és miért miért miért. miért nem halunk megy egyszerre.
csütörtök, június 16
Nemjó
perszehogy nemsikerült a termékbiztonság. 34 pont. 40től kettes. tavaly 39 pontot adott a tanár.
a tegnapi beszélgetés viszont legalább jó volt, az első alapvető izguláson felül jól éreztem magam. mindenesetre az irodák másik felén szívesebben lennék, mmint inkább tervezném őket, berendezném és légkondit állítanék be, mint ott dolgozni ;) Tapasztaltabb és okosabb lettem. az elmúlt 22 év során (furcsa ezt leírni, a 21 sokkal jobb volt, a 23 is az lesz, jobban szeretem a páratlan számokat).
nincs mit tenni. elfogadni meg ilyenek.
csúszik a fülemről a fejhallgató. itt a hikben a nagy részük törött, celluxszal tartósított, csoda, h a hajamba nem ragad. és mintha menne egy kicsit a légkondi a nyitott ablakok mellett.
áú. a sikoltógörcs megint. az ilyen értelmetlenségek okából. lehetnék kratív, de nem megy.
Colony5-bigbrother
hm. amennyire el tudom képzelni a teremben visszhangzását, tömegen megtörő ritmusát, a mozdulatokban csillogását, annyira nem jött át a K4en. nem jutott el a lelkemig a zene és a tánc. hahh. távolodom a világtól.
tetszik ez a projektpitchfork. szeretnék ilyet. jól van.
...
órákkal később. álmodó tőlem balra blogol, de már milyen régen, és mennyit :D . én meg szerkesztgetek. képet. jól. izgi.
a tegnapi beszélgetés viszont legalább jó volt, az első alapvető izguláson felül jól éreztem magam. mindenesetre az irodák másik felén szívesebben lennék, mmint inkább tervezném őket, berendezném és légkondit állítanék be, mint ott dolgozni ;) Tapasztaltabb és okosabb lettem. az elmúlt 22 év során (furcsa ezt leírni, a 21 sokkal jobb volt, a 23 is az lesz, jobban szeretem a páratlan számokat).
nincs mit tenni. elfogadni meg ilyenek.
csúszik a fülemről a fejhallgató. itt a hikben a nagy részük törött, celluxszal tartósított, csoda, h a hajamba nem ragad. és mintha menne egy kicsit a légkondi a nyitott ablakok mellett.
áú. a sikoltógörcs megint. az ilyen értelmetlenségek okából. lehetnék kratív, de nem megy.
Colony5-bigbrother
hm. amennyire el tudom képzelni a teremben visszhangzását, tömegen megtörő ritmusát, a mozdulatokban csillogását, annyira nem jött át a K4en. nem jutott el a lelkemig a zene és a tánc. hahh. távolodom a világtól.
tetszik ez a projektpitchfork. szeretnék ilyet. jól van.
...
órákkal később. álmodó tőlem balra blogol, de már milyen régen, és mennyit :D . én meg szerkesztgetek. képet. jól. izgi.
szerda, június 15
kedd, június 14
blogok
nézelődöm. túra. rájöttök. csak ahol van vmi. sőt. előre linkelem, aztán nézem csak. úgy viccesebb. tehát ezeket az oldalakat fogom most majd végignézni :D:
http://malkav.freeblog.hu/
http://malkav.blogspot.com/
http://malkavian.blogspot.com/
http://vampire.freeblog.hu/
http://vampire.blogspot.com/
http://wod.freeblog.hu/
http://wod.blogspot.com/
http://toreador.blogspot.com/
http://caitiff.blogspot.com/
http://brujah.blogspot.com/
http://camarilla.blogspot.com/
http://geek.blogspot.com/
http://goth.blogspot.com/
kezdésnek :D
...
vannak itt szabad helyek, tessék, csak tessék. de kiábrándító, hogy nem törlik le maguk után az emberek az el sem kezdett blogokat :/
http://malkav.freeblog.hu/
http://malkav.blogspot.com/
http://malkavian.blogspot.com/
http://vampire.freeblog.hu/
http://vampire.blogspot.com/
http://wod.freeblog.hu/
http://wod.blogspot.com/
http://toreador.blogspot.com/
http://caitiff.blogspot.com/
http://brujah.blogspot.com/
http://camarilla.blogspot.com/
http://geek.blogspot.com/
http://goth.blogspot.com/
kezdésnek :D
...
vannak itt szabad helyek, tessék, csak tessék. de kiábrándító, hogy nem törlik le maguk után az emberek az el sem kezdett blogokat :/
francia história
Rájöttem, Merle az egyik kedvenc íróm. Akit nem csak azért, amit írt, hanem az is, ahogyan. Azt hiszem, ő tűnt fel legkorábban, a Madrapurt már úgy olvastam, hogy tetszettek a szavak egymásutánjai, ahogy az egyik nő felkelt az ülésről, és nemtommilyen ruhában ment. Ja.
sajnos gondolkodom, pedig, akárhogy forgatom, meg rágom, mindig ugyanaz, két út, megfogalmazásban különböző világításban, jelenleg az, hogy vagy úgy gondolom, létezik a független külvilág, vagy pedig nem. És mindkettő indukálja két nemszínt, a nembelegondolás pedig a szürkét.
ez utóbbi könnyebb, és mindig, mindenki, sokszor, csak néha nem. na látom, generáltam magamnak rögtön harmadik választ is, bár az benne van az egyikban. akármelyikben. szétcsúszó. ahogy az egyből is kettő aztán sok lett. és azt hiszik, hogy különböznek. Talán igen.
szétfolyó szemekkel azért, nagyon és amikor mewgpróbálom kimondani, hogy a folyó tényleg ott van, és azért van ott, mert látom a vízesést rajta, akkor se lehet, mert messze van a másik, akihez beszélek. talán ki se jöttek a szavak a fejemből, talán nem is létezem.
sajnos gondolkodom, pedig, akárhogy forgatom, meg rágom, mindig ugyanaz, két út, megfogalmazásban különböző világításban, jelenleg az, hogy vagy úgy gondolom, létezik a független külvilág, vagy pedig nem. És mindkettő indukálja két nemszínt, a nembelegondolás pedig a szürkét.
ez utóbbi könnyebb, és mindig, mindenki, sokszor, csak néha nem. na látom, generáltam magamnak rögtön harmadik választ is, bár az benne van az egyikban. akármelyikben. szétcsúszó. ahogy az egyből is kettő aztán sok lett. és azt hiszik, hogy különböznek. Talán igen.
szétfolyó szemekkel azért, nagyon és amikor mewgpróbálom kimondani, hogy a folyó tényleg ott van, és azért van ott, mert látom a vízesést rajta, akkor se lehet, mert messze van a másik, akihez beszélek. talán ki se jöttek a szavak a fejemből, talán nem is létezem.
hétfő, június 13
de igazából nem vagyok jól. és ez furcsa. álmosság, ki tudja, vagy csak kevés kaja, vagy valami más. kiheverni megminden. holnap egy utsó vizsga asszem. vagy nem, persze ez is lehet.
aludni akarok. aludni. aludni. és megint az Arrakison. Jól. csak tudnám, a legvégét, a káptalanházat meg az eretnekeit kinek adtam kölcsön és mikor, és egyáltalán, hol vannak.
tegnap befejeztem a csingi mesét, a végét sajna összecsaptam, idő híján a drámai jelenet összezsugorodott, de a lényeg végül lezajlott. köd előtte, köd utána. azt sajnálom, hogy nem sikerült elég ijesztővé tenni a környezetet ahhoz, hogy tényleg tisztelettel bánjanak a lényekkel. ezt még gyakorolnom kell.
a K4. hát. jó, jó, pofavizit fíling, megminden, meg a DDR az cool, nyilakra ugrálni, tetszik és addiktív lehet. meg a sok gót között gótpozőrködni, az is cool. dehát azért csinálom. furcsa. nemtom. a sok ismerős ellenére idegenül éreztem magamat. valszeg a fáradtság, de most a látszat ellenére nem jött át annyira a zene, meg a tánc, megminden. még jó, h nem egyedül voltam. az mérleget forgatott.
aludni akarok. aludni. aludni. és megint az Arrakison. Jól. csak tudnám, a legvégét, a káptalanházat meg az eretnekeit kinek adtam kölcsön és mikor, és egyáltalán, hol vannak.
tegnap befejeztem a csingi mesét, a végét sajna összecsaptam, idő híján a drámai jelenet összezsugorodott, de a lényeg végül lezajlott. köd előtte, köd utána. azt sajnálom, hogy nem sikerült elég ijesztővé tenni a környezetet ahhoz, hogy tényleg tisztelettel bánjanak a lényekkel. ezt még gyakorolnom kell.
a K4. hát. jó, jó, pofavizit fíling, megminden, meg a DDR az cool, nyilakra ugrálni, tetszik és addiktív lehet. meg a sok gót között gótpozőrködni, az is cool. dehát azért csinálom. furcsa. nemtom. a sok ismerős ellenére idegenül éreztem magamat. valszeg a fáradtság, de most a látszat ellenére nem jött át annyira a zene, meg a tánc, megminden. még jó, h nem egyedül voltam. az mérleget forgatott.
péntek, június 10
csütörtök, június 9
isa
Az idők összekeveredtek. Így vagy úgy. Filmen, valóságban. Az eső esik. És itthon vagyok.
Én nem, én nem, én nem. De az időt egyszerre kell látni, amúgy érvénytelen. Nem egészen, részenként tökéletes, de akkor is, most épp szétesett, de minek ez a szó, szavak, szavak, egy pont a halántékomon, az fáj, inkább homlok ez, a jobb szemem felett. Az egész szemem talán. Harántcsíkban befele.
Az acélpartok hullámoztak. Kavargó forgács, minden besorolási osztályból, apró, szilánkos, meg egész hosszú és berendezésrekáros is, válogatás nélkül. Apró szegek és csavarok, anyák és alátétek, mind egyszerre áramlott ki be a vasporos partra. Csikorgott az egész óceán. Még járhattam is a felszínén, ügyesen megválogatva a lépteimet. Nem, nem mezítláb. Még kezet meríteni is életveszélyes volt, az a végtelen éhsége beszippantott volna. És meleg volt. Talán ez engedte sejteni, hogy alul, mélyen olvadt acél, meg mindenféle ötvözet alkotta forróság kavarog képlékenyen. Át- meg átszőve vékony nemesfémcsíkokkal. A levegőben nem volt persze oxigén. Én se lélegeztem. Nem volt rá szükségem. Csak csendesen, néha kattogva vártam, mikor esem én is darabokra, mikor visznek bezúzni, leválasztva rólam végre a polimereket, szintetikus bőrt, hogy csak a belső acélmagom maradjon, az is spirálisan felfűződő fémforgácsként, szétoszolva a tengerben.
Raison D’Etre – In Sadness, Silence and Solitude
Az égi légtornász útját csilingelés jelezte. Összeütődtel elhagyott hintái, ott haladt végig, kondenzcsíkot sem húzott maga után. A végtelen égen csak egyszer járt erre, sohamegnemismétlődő útján minden pontot egyszer érintett. Évszázadonként egyszer hallani ezt csengés-bongást. S ha egyszer leesik, biztos, hogy nem itt teszi, hiába várjuk, hiába várjuk örökké. Míg a gépbe nem kerülünk.
Szándékomban áll élni. Ha fáj a gyomrom, akkor is. Ha féltíz van akkor is. Megminden. Lálá. Nagyítóval látom a képernyőn a pixeleket.
Let us entertain you. The. Show.must.go.go.go.trabi.go.go.baby.go.go. látni fogjáááátok. Láááátni fogjáááátok. Láláláááá… 10kor bolt.
Vicces. Épp ki akartam cserélni a cd-t, de pont beindult a szám – nagyon. Ez persze csak annyit jelent, hogy nem surrog és villámlok csak, hanem ütemes, csilingel… az égi légtornász járt erre, hát persze, felkapta a kamerát, most felhőktől vizes minden. Elvittéle táncolni, a felhőből anyacsavarok potyognak. Eső lesz. Fémeső. Pattog majd zománc a fogunkról, sálálá, félek az esőben sálálá. Reneszánsz kórusmű. Visszhangozva. Nem ismerem. Valami hasonlót meg tudnánk tanulni. Ezerév kórusa… - és pont lejárt a szám, szabadulok.
Nézzük PinkFloydot. Valami könnyedebbre vágyom. High Hopes. Az, az. Egészen felismerhetőek a hangszerek. Meg persze az énekhang, struktúráltabb hangok. Igen, mert öregkorra tompábbak a színek. Ezért zöldebb. Volt. A fű. Nem tartozom azon iskolába, ami az értéket a felfoghatóság nehézségénn méri. De az tény, h r d’e jobban megdolgoztatta az agyamat. :sic: . úgyhogy most tökéletes. Lálááá. Láláláááá. 9:56.
A következőnek szám meg gimnáziumi kései kamaszkor. Ehhehh. 3. Osztály. Beépítettem. Egyre többet építek be a világból. Aztán majd lezárom és kiárusítom. Ne aggódj, sokára lesz az még, tán meg se érem.
As you look around this room tonight… dújúvántmájblád? :D sallallallala. Vátdujuvántfrommí. Kicsit rímel ez a tiamat you can have anything just bring it back, you can wear anything márha az fekete. You can kose yourself this night. See inside there is nothing to hide… lálálálá :)=
A poles apartnál tűnt fel általában, hogy nagyon lemerült az elem, és túl mély a hang. Mert már eredetileg is az, de az a dörmögés, ami lassabban hallatszott, hát az horror :lol: ebédebédebédet kell lőnöm a családnak. Mókus. 40 mérföld. Láncing. A legjobb LEP. A plussz előadás. Talán egyszermajd. És kilőttük.
Én nem, én nem, én nem. De az időt egyszerre kell látni, amúgy érvénytelen. Nem egészen, részenként tökéletes, de akkor is, most épp szétesett, de minek ez a szó, szavak, szavak, egy pont a halántékomon, az fáj, inkább homlok ez, a jobb szemem felett. Az egész szemem talán. Harántcsíkban befele.
Az acélpartok hullámoztak. Kavargó forgács, minden besorolási osztályból, apró, szilánkos, meg egész hosszú és berendezésrekáros is, válogatás nélkül. Apró szegek és csavarok, anyák és alátétek, mind egyszerre áramlott ki be a vasporos partra. Csikorgott az egész óceán. Még járhattam is a felszínén, ügyesen megválogatva a lépteimet. Nem, nem mezítláb. Még kezet meríteni is életveszélyes volt, az a végtelen éhsége beszippantott volna. És meleg volt. Talán ez engedte sejteni, hogy alul, mélyen olvadt acél, meg mindenféle ötvözet alkotta forróság kavarog képlékenyen. Át- meg átszőve vékony nemesfémcsíkokkal. A levegőben nem volt persze oxigén. Én se lélegeztem. Nem volt rá szükségem. Csak csendesen, néha kattogva vártam, mikor esem én is darabokra, mikor visznek bezúzni, leválasztva rólam végre a polimereket, szintetikus bőrt, hogy csak a belső acélmagom maradjon, az is spirálisan felfűződő fémforgácsként, szétoszolva a tengerben.
Raison D’Etre – In Sadness, Silence and Solitude
Az égi légtornász útját csilingelés jelezte. Összeütődtel elhagyott hintái, ott haladt végig, kondenzcsíkot sem húzott maga után. A végtelen égen csak egyszer járt erre, sohamegnemismétlődő útján minden pontot egyszer érintett. Évszázadonként egyszer hallani ezt csengés-bongást. S ha egyszer leesik, biztos, hogy nem itt teszi, hiába várjuk, hiába várjuk örökké. Míg a gépbe nem kerülünk.
Szándékomban áll élni. Ha fáj a gyomrom, akkor is. Ha féltíz van akkor is. Megminden. Lálá. Nagyítóval látom a képernyőn a pixeleket.
Let us entertain you. The. Show.must.go.go.go.trabi.go.go.baby.go.go. látni fogjáááátok. Láááátni fogjáááátok. Láláláááá… 10kor bolt.
Vicces. Épp ki akartam cserélni a cd-t, de pont beindult a szám – nagyon. Ez persze csak annyit jelent, hogy nem surrog és villámlok csak, hanem ütemes, csilingel… az égi légtornász járt erre, hát persze, felkapta a kamerát, most felhőktől vizes minden. Elvittéle táncolni, a felhőből anyacsavarok potyognak. Eső lesz. Fémeső. Pattog majd zománc a fogunkról, sálálá, félek az esőben sálálá. Reneszánsz kórusmű. Visszhangozva. Nem ismerem. Valami hasonlót meg tudnánk tanulni. Ezerév kórusa… - és pont lejárt a szám, szabadulok.
Nézzük PinkFloydot. Valami könnyedebbre vágyom. High Hopes. Az, az. Egészen felismerhetőek a hangszerek. Meg persze az énekhang, struktúráltabb hangok. Igen, mert öregkorra tompábbak a színek. Ezért zöldebb. Volt. A fű. Nem tartozom azon iskolába, ami az értéket a felfoghatóság nehézségénn méri. De az tény, h r d’e jobban megdolgoztatta az agyamat. :sic: . úgyhogy most tökéletes. Lálááá. Láláláááá. 9:56.
A következőnek szám meg gimnáziumi kései kamaszkor. Ehhehh. 3. Osztály. Beépítettem. Egyre többet építek be a világból. Aztán majd lezárom és kiárusítom. Ne aggódj, sokára lesz az még, tán meg se érem.
As you look around this room tonight… dújúvántmájblád? :D sallallallala. Vátdujuvántfrommí. Kicsit rímel ez a tiamat you can have anything just bring it back, you can wear anything márha az fekete. You can kose yourself this night. See inside there is nothing to hide… lálálálá :)=
A poles apartnál tűnt fel általában, hogy nagyon lemerült az elem, és túl mély a hang. Mert már eredetileg is az, de az a dörmögés, ami lassabban hallatszott, hát az horror :lol: ebédebédebédet kell lőnöm a családnak. Mókus. 40 mérföld. Láncing. A legjobb LEP. A plussz előadás. Talán egyszermajd. És kilőttük.
szerda, június 8
mertmasemmi
jó lesz ez a blog, érzem. vagyis nekem tetszik drímőr alakulgató dizájnja. ha vkit érdekel, egyelőre meg tudja innen találni :D és asszem vállalok blogdizájnolást, ha vki kéri. de tényleg. egyre több időm van, és olyan 19 kreditem lesz. egy vizsga még és juhhéj.
és fáradt vagyokés álmos megminden. nem kellett volna tegnap délután aludnom, de annyira üresek a napok, hogy vegetálok. komolyan, gáz, de a ma délutánra csúszott hajleüvöltésfílingű csevej is feldob, a végretörténikvalami cucc, amikor az ember azért kezd flémszagú dolgokba, mert unatkozik.
vagy mondjam el, néha mi történik a napokban és időkben? mert ezzel is betűket halmozok a téridő hálójára, kitöltő amőbakényszerrel. és hányingerem van. ja. álmosságtól, meg persze vmi szorongástól is.
nem érteke gyet, kettőt sem. igenis a rendszer rossz. meg én is, amikor nem akarok egészen betagozódni, de meghalni se... nem kétirány, nem feketefehér. lázaggyunk. s mivel más ellen nem tudok, lázadok a mondvacsinált formaságok ellen, saját kis világunkban :D
hazamehetnék és megnézhetném a mementót.
és fáradt vagyokés álmos megminden. nem kellett volna tegnap délután aludnom, de annyira üresek a napok, hogy vegetálok. komolyan, gáz, de a ma délutánra csúszott hajleüvöltésfílingű csevej is feldob, a végretörténikvalami cucc, amikor az ember azért kezd flémszagú dolgokba, mert unatkozik.
vagy mondjam el, néha mi történik a napokban és időkben? mert ezzel is betűket halmozok a téridő hálójára, kitöltő amőbakényszerrel. és hányingerem van. ja. álmosságtól, meg persze vmi szorongástól is.
nem érteke gyet, kettőt sem. igenis a rendszer rossz. meg én is, amikor nem akarok egészen betagozódni, de meghalni se... nem kétirány, nem feketefehér. lázaggyunk. s mivel más ellen nem tudok, lázadok a mondvacsinált formaságok ellen, saját kis világunkban :D
hazamehetnék és megnézhetném a mementót.
kedd, június 7
hétfő, június 6
lá
nincs olyan jó kedvem, mint szeretném. igazából egy sarokban szeretnék zokogni elvesztett tantárgyaim miatt, vagyis inkább a nemlétező kitartásom miatt, mert úgyse fogom leadni ma a Környezetszempontút, csak ha valaki kézen fog, és elrángat és odavisz a tanár elé és berugdos az ajtón.
éspedig a tegnapi csingi igencsak tetszett, végre lehet összevissza beszélni a látványvilágot illetőleg, hisz a rímingben minden megengedett. Csak az bánt, hogy jövő héten mindenképpen vége lesz a sztorinak. ejj. nem, nem folytatom.
reggel megint tömött volt a villamos, vicces, h az emberek előbb visszaütnek, aztán jutna csak eszükbe, h a másiknak talán igaza lehetett. ez nem méltóság kérdése.
fáradt.
éspedig a tegnapi csingi igencsak tetszett, végre lehet összevissza beszélni a látványvilágot illetőleg, hisz a rímingben minden megengedett. Csak az bánt, hogy jövő héten mindenképpen vége lesz a sztorinak. ejj. nem, nem folytatom.
reggel megint tömött volt a villamos, vicces, h az emberek előbb visszaütnek, aztán jutna csak eszükbe, h a másiknak talán igaza lehetett. ez nem méltóság kérdése.
fáradt.
péntek, június 3
kettő
frissítettem pár jobblinket.felkerült pl. a holdas ember, főleg, mer' nem ismerem, viszont a mostanhoz elég elborult, tehát olvasom, meg jacopo, mert ő is, meg legalul, mert az meg nem, igen. és igen.
és ma megyek nézek sincityt, meg tajtékzom napon, meg... meg... és gyógyuljon meg a kedves.
és ma megyek nézek sincityt, meg tajtékzom napon, meg... meg... és gyógyuljon meg a kedves.
hörr
Viszonylag egyszerű oka van a hányingeremnek: egy 11ig leadandó házi, és most végre realizáltam, ellinkeltem a dolgot. Durván. Majd csak jövőre tudom leadni. És hétfőre mégegy feladat, amihez csakúgy. De ő már második próbálkozás. De hova is lennék, ha megszűnne minden jogos mélység a könnyek mögül. A depp üres. Értelmetlen. Oktalan. Ennyi.
A furcsa az, h… de nem tudom. Figyelj, ennek semmi értelme. A valóság levegő. A levegő valóság. Más semmi. Ott van a távcsőben, de mellé kell nézni, hogy megláthassam a csillagot. Szemem közepén vakfolt.
Ne a cigánybűnözés ellen tüntessünk. A bűnözés ellen tüntessünk. A korrupció ellen. Az ellen, h túl sokan veszik ezt természetesnek és legyőzhetetlennek. Hogy fizetni kell, ha a normális ellátást szeretnénk egy kórházban, a tb-n felül, persze. Tüntessünk a tudatosság mellett! A mellett, hogy felvállaljuk, igen, pénzt kérünk a különleges elbánásért. Írassuk ki az emberekkel, hogy ha többet fizetsz, akkor nem felejtek benned semmit a műtét során! Írjuk ki, h feketén olcsóbbak vagyunk, és szarunk az emberi méltóságra. Mondjuk ki. Mondassuk ki! Szarom le, írtsuk ki az embereket, zárjuk őket gettókba, hagyjuk őket sorsukra, csak termeljenek – de ne hazudjunk! Ezt tesszük amúgy is, hát nem mindegy? Vállalja fel mindenki, hogy igen, én utálok mindenkit, aki nem olyan, mint én, na jó, ha sokat fizetsz, majd úgy teszek, mint aki szeret. Jelentsük be azt, h szarunk az adózási törvényekre, az APEHra, a BKVra, ha mindenki ezt mondja, akkor mit ér a törvény? Ami az emberekért van? Aztán vállaljuk a felelősséget a következményekért. Fájni fog, rohadtul fájni, nekem, neked, azoknak, akik talán próbálnak bizonyos, ezekkel ellenkező normák szerint élni, de ugye az igazság.
Bevallom, nem tudok mindenkit szeretni, lógok a BKV-n, ha épp nincs bérletem, átmegyek a piros lámpán, pedig tudom, hogy az értem van, TUDOM, wazzeg. Másolok zenét, pedig azzal is tisztában vagyok, hogy ezzel megkárosítom magukat a zenészeket - kiadókat magasról. És kétségbeejt, amikor valaki születés alapján ellenszenvel, amikor azt hallom sokadjára, hogy egy szülés levezetéséért pénzt kell csúsztatni. Hogy dühít, ha azt hallom, hogy ez már csak így van, mindenki ezt csinálja, én se tehetek mást, add fel az idealizmust, nőjj már végre fel, legyél olyan mint a többiek, mert hajléktalanként végzed, mert nincs más út, ez, vagy a halál. Egyértelmű nem? Nem. Nem ismerem el, hogy nincs más út, nem ismerem el, hogy csak mobiltelefonnal boldogulhatok, hogy majd én is megtanulom, hogy fontosabb feladni a művészkedő ábrándokat a kemény valóság érdekében. A valóság puha, foszlik, az illúziók kemények. Csak azok stabilak. A sok ember együttes paradigmája.
Sajnos ez nem. Akik hallják a hangomat, azok talán hasonlóan gondolkodnak, talán nem, de itt nem születik semmi. Én se tudok mit kezdeni mások kifakadásával. Ez nem az a blog. Ez nem az az ember. Kellenek a politikusok. Kell az önmagunk élete is, de kell a többieké is. Be lehet zárkózni, de az az üvegcserepek rojtos szélű sebeivel végződik. Én meg fogok halni. Te is. Mindneki. Ehhehh. Mind Neki.
Diary of Dreams – Psychoma
An angel leaves the deepest wounds… at least I think so.
Aztán kimegyek a napfényre, és mindent elfelejtek. Pedig még nem is mondtam semmit, ami ne lenne egyértelmű, és sokak által ezerszer elsírt.
A világ, és az élet szép. Élesen gyönyörű. Ezzel együtt, épp ezért. Balra az balakon keresztül árnyékkal keresztbe csíkozott falat látok, világos-koszos drapp, az egyik ablak sötét-zöld keretben unalmas fehér-drapp. Fantasztikus. Létezik, térben létezik, majdnem olyan, mintha ébren lennék. Amikor az üvegnek nyomom az arcom, hideg. Ha belekarmolok az alkaromban, fáj, és létező fájdalom ez is, még mindig érzem, fél perc elteltével egyre jobban. Látom a félköríveket is. Létezem. A ruhám határoz meg, ott érek véget, ahol a fekete kezdődik. A fájdalom határoz meg, ott a bőröm, ahol fáj. A sértés határoz meg, ott vagyok én, ahol megsértődtem. És sírok. A sebek határoznak, ott érzem a lelkemet. Az önmagamat. És onnan tudom, hogy léteznek mások is. Vagy akiket másoknak képzelek. Írom ezt a blogot, mert meg vagyok róla győződve, hogy valaki elolvassa, hogy ha felkavarom önmagamban az iszapot, az majd okoz valahol valamit. Lehet, h csak annyit, h már megint filozofál, meg moralizál, ezt most átugorjuk. Lehet, h azt, h ne, ági, ne, már megint depp. Vagy azt, h megint egy kamaszkorú ömlengés. Nem érdekel. Ezért élek. Ebben élek. Az életemet felajánlottam már egyszer. És kitartok mellette. Mi történhet? Maximum meghalok. Talán mások is. Sőt. Biztos. Hát ezért a tű foka. Ezért a keskeny ösvény. A kevélység a legdurvább főbűn.
A furcsa az, h… de nem tudom. Figyelj, ennek semmi értelme. A valóság levegő. A levegő valóság. Más semmi. Ott van a távcsőben, de mellé kell nézni, hogy megláthassam a csillagot. Szemem közepén vakfolt.
Ne a cigánybűnözés ellen tüntessünk. A bűnözés ellen tüntessünk. A korrupció ellen. Az ellen, h túl sokan veszik ezt természetesnek és legyőzhetetlennek. Hogy fizetni kell, ha a normális ellátást szeretnénk egy kórházban, a tb-n felül, persze. Tüntessünk a tudatosság mellett! A mellett, hogy felvállaljuk, igen, pénzt kérünk a különleges elbánásért. Írassuk ki az emberekkel, hogy ha többet fizetsz, akkor nem felejtek benned semmit a műtét során! Írjuk ki, h feketén olcsóbbak vagyunk, és szarunk az emberi méltóságra. Mondjuk ki. Mondassuk ki! Szarom le, írtsuk ki az embereket, zárjuk őket gettókba, hagyjuk őket sorsukra, csak termeljenek – de ne hazudjunk! Ezt tesszük amúgy is, hát nem mindegy? Vállalja fel mindenki, hogy igen, én utálok mindenkit, aki nem olyan, mint én, na jó, ha sokat fizetsz, majd úgy teszek, mint aki szeret. Jelentsük be azt, h szarunk az adózási törvényekre, az APEHra, a BKVra, ha mindenki ezt mondja, akkor mit ér a törvény? Ami az emberekért van? Aztán vállaljuk a felelősséget a következményekért. Fájni fog, rohadtul fájni, nekem, neked, azoknak, akik talán próbálnak bizonyos, ezekkel ellenkező normák szerint élni, de ugye az igazság.
Bevallom, nem tudok mindenkit szeretni, lógok a BKV-n, ha épp nincs bérletem, átmegyek a piros lámpán, pedig tudom, hogy az értem van, TUDOM, wazzeg. Másolok zenét, pedig azzal is tisztában vagyok, hogy ezzel megkárosítom magukat a zenészeket - kiadókat magasról. És kétségbeejt, amikor valaki születés alapján ellenszenvel, amikor azt hallom sokadjára, hogy egy szülés levezetéséért pénzt kell csúsztatni. Hogy dühít, ha azt hallom, hogy ez már csak így van, mindenki ezt csinálja, én se tehetek mást, add fel az idealizmust, nőjj már végre fel, legyél olyan mint a többiek, mert hajléktalanként végzed, mert nincs más út, ez, vagy a halál. Egyértelmű nem? Nem. Nem ismerem el, hogy nincs más út, nem ismerem el, hogy csak mobiltelefonnal boldogulhatok, hogy majd én is megtanulom, hogy fontosabb feladni a művészkedő ábrándokat a kemény valóság érdekében. A valóság puha, foszlik, az illúziók kemények. Csak azok stabilak. A sok ember együttes paradigmája.
Sajnos ez nem. Akik hallják a hangomat, azok talán hasonlóan gondolkodnak, talán nem, de itt nem születik semmi. Én se tudok mit kezdeni mások kifakadásával. Ez nem az a blog. Ez nem az az ember. Kellenek a politikusok. Kell az önmagunk élete is, de kell a többieké is. Be lehet zárkózni, de az az üvegcserepek rojtos szélű sebeivel végződik. Én meg fogok halni. Te is. Mindneki. Ehhehh. Mind Neki.
Diary of Dreams – Psychoma
An angel leaves the deepest wounds… at least I think so.
Aztán kimegyek a napfényre, és mindent elfelejtek. Pedig még nem is mondtam semmit, ami ne lenne egyértelmű, és sokak által ezerszer elsírt.
A világ, és az élet szép. Élesen gyönyörű. Ezzel együtt, épp ezért. Balra az balakon keresztül árnyékkal keresztbe csíkozott falat látok, világos-koszos drapp, az egyik ablak sötét-zöld keretben unalmas fehér-drapp. Fantasztikus. Létezik, térben létezik, majdnem olyan, mintha ébren lennék. Amikor az üvegnek nyomom az arcom, hideg. Ha belekarmolok az alkaromban, fáj, és létező fájdalom ez is, még mindig érzem, fél perc elteltével egyre jobban. Látom a félköríveket is. Létezem. A ruhám határoz meg, ott érek véget, ahol a fekete kezdődik. A fájdalom határoz meg, ott a bőröm, ahol fáj. A sértés határoz meg, ott vagyok én, ahol megsértődtem. És sírok. A sebek határoznak, ott érzem a lelkemet. Az önmagamat. És onnan tudom, hogy léteznek mások is. Vagy akiket másoknak képzelek. Írom ezt a blogot, mert meg vagyok róla győződve, hogy valaki elolvassa, hogy ha felkavarom önmagamban az iszapot, az majd okoz valahol valamit. Lehet, h csak annyit, h már megint filozofál, meg moralizál, ezt most átugorjuk. Lehet, h azt, h ne, ági, ne, már megint depp. Vagy azt, h megint egy kamaszkorú ömlengés. Nem érdekel. Ezért élek. Ebben élek. Az életemet felajánlottam már egyszer. És kitartok mellette. Mi történhet? Maximum meghalok. Talán mások is. Sőt. Biztos. Hát ezért a tű foka. Ezért a keskeny ösvény. A kevélység a legdurvább főbűn.
csütörtök, június 2
Ä|
még egy zh. paff.
mosmáraztán a seholban is helyet kéne találni.
tegnapelőtt valszeg deppes emberrel összefutottam, sokat beszéltem, lekoptatott, azóta átragadt rám is a rosszkedve. kúl. annyira azért nem.
tegnap Carment néztem, flamencoztak, énisolyatgyorsan magamnak, dehogy mennyira barmok az emberek, az nem normális. a csaj eleve nemép, a pasi meg úgyszintén. nincs mit. szavakat meg ne.
mosmáraztán a seholban is helyet kéne találni.
tegnapelőtt valszeg deppes emberrel összefutottam, sokat beszéltem, lekoptatott, azóta átragadt rám is a rosszkedve. kúl. annyira azért nem.
tegnap Carment néztem, flamencoztak, énisolyatgyorsan magamnak, dehogy mennyira barmok az emberek, az nem normális. a csaj eleve nemép, a pasi meg úgyszintén. nincs mit. szavakat meg ne.
szerda, június 1
nemtanuljáccik
http://www.newgrounds.com/portal/view.php?id=128404
játszátok ezt. hangja van, sötétben lehetőleg, én még félőseket is álmodtam tőle. hanggal mégrosszabb mint nélküle :D
játszátok ezt. hangja van, sötétben lehetőleg, én még félőseket is álmodtam tőle. hanggal mégrosszabb mint nélküle :D
►íkért bocs
a körmöm darabokban olyan fekete, mint ez az egér a koszosfehér billentyűzet mellett. Darabokban. -mint én. Mostanság pesrze talán egységesnek tűnök, de a jó megfigyeló láthatja azokat a hajszálvékony csikokat - nem, nem a kitépett hajam az, az csak látszat - amik jelzik, honnan kezdődik és végződik egy-egy darabom. eőe. Szóval. az ennek itt értelme kérdés eleve jogtalan, meg 11 is, ha egy élő holdat számba, jajanyám. kellett nekem látnom benti mitológiába illően értelmes és intelligens embereket olvasnom. Belső mitológia, figyu, 15ér egyet.
Fáj a csuklóm. néha. néha néha. és nem ezt, de minek a többi, gondolkodj, gondolkodj, megéri sirvafakadni egy rossz pillanatért? a jóért persze, de az meg ugysenem.
Málosolok, másolok, pozőr vagyok, másolok. tükrözöm? soooohaaa, soooohaaa. szél zúg, zúg, leülök és nézek ki oda, ahelyet, hogy bármi mást. hosszabitjuk a fiatalkort.
Fáj a csuklóm. néha. néha néha. és nem ezt, de minek a többi, gondolkodj, gondolkodj, megéri sirvafakadni egy rossz pillanatért? a jóért persze, de az meg ugysenem.
Málosolok, másolok, pozőr vagyok, másolok. tükrözöm? soooohaaa, soooohaaa. szél zúg, zúg, leülök és nézek ki oda, ahelyet, hogy bármi mást. hosszabitjuk a fiatalkort.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)