majdnem beleharaptam a billentyűzet szélébe. szeretnék. de nem lehet, mert... mert.... a téglák. ők. bizony. felszabadultan semmidagasztás, otthon könyv meleg, levegő, aztán munka, aztán mittomén. itt meg blog. blog. blog. a semmiről.
de álmodtam, szomszéd bloggerről, h visszaidézte fogadalmát a nyárra, és örült, mert kipipálhatta mindezt. és ezt így tartotta helyénvalónak, hogy amit elvárt, az teljesült. ott, jobbra gondol. innen nézve akár rá is igaz lehetne, de felébredvén inkább idestimmelt :D
ja, meg Rabyn is volt álmomban, feljött webchatre, és átrajzolta a hátteret. Rayan meg pánpéterrel veszett össze, h nem segít neki, aztán végül vissza kellett fordulnia, mert túl magasra nőtt az erdő, és az ajtó mögött csontváz volt.
az előbb mintha a gép sóhajtott volna, megfagyott pár centi vérem, de sajna csak a szomszéd gépelő sóhajtott.
tegnap kakofónia lányaival kártyáztam, utólag egész tűrhető elfoglaltságnak tűnik megint. de inkább szerepjátszom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése