hétfő

nincs jobb ötletem.
pénteken aranyló májusban kimentünk a világ végére színt játszani. Csoki helyett Pelevint vettem, tandíjból. a havi egy könyv? :D Művelődés? Élet? Hahh. Ritkán tudom, mit kéne csináltatnom Synithoson, kaparom össze halvány emlékemet a színészképzőből, d emár alig maradtak. Viszont tetszett a szoba, a helyszín, sokkal intimebb volt, mint az ADSen. Jellemző, inkább megnyílok színpadon parancsra, mint a valóságban :P
Aztán másfél, máááásféééél! óra múlva odaértem a Gyárba, és alig késtem :D igen, oda is régen mentem egyedül. Olyankor mindig izgulok, várom már, hogy odaérjek, nyomasztó egyedül a gyárk között. a buszon. gyalog már nem annyira. És az otthonos megkönnyebülés, amikor meghallom a zenét - nos, ezért megéri. Szeretem azt a helyet. Álmok helye. Egy másik életről álmodtam ott is, mint sokszor. Budapest... a szórakozóhelyek, teázók, kocsmák etc. mind olyan pontjai a térnek, amiket csak szeretnék, de sosem voltak az enyéim. Még akkor sem, ha ott voltam és jól éreztem magam. Idegenek. A házak és a fák meg a Duna beszél hozzám. A többi helyen emberek vannak. Meg a BME. Talán, ahova fájdalom és szomorúság köt, csak az válik véremmé :D :agot:
No, a pátosztól kapok hidegrázást, meg a szentimentalizmustól, meg a nyáltól. Nagyon sokszor bizonyos emberek érzelemnyilvánításától. De nem tudom miért. Ezen még dolgozunk.
építjük a jövőt, előre, illéri, előre!