Tegnap volt egy mozgás óra, aminek a végén zenbölcsességeket kellett megfogalmazni - mint tisztességes iskolás, a szünetben írtam a házifeladatként feladott öt mondatnyi öt gondolatot. Annak rendje és módja szerint két gondolatot akartam elmondani két mondatban, mire rám került a sor.

Most már tudom, hogy az első mondat által felvázolt világképem a Stalker/Piknik a senkiföldjén Zónájának megfelelő: van ott egy izé, látjuk, hogy valamit csinál, de hogy mit és hogyan és hogy micsoda, azt már csak nevezéktanilag, illetve némi szerencsével és gyakorlattal bírjuk kezelni.

...bind, torture, and kill...

Különben ez nem lényeges, valószínűleg a fél emberiség hasonlóan vele, a maradék meg még azt hiszi, hogy igazak a saját elképzelései.
A lényeges számomra az a félmondat, amikor megengedem, hogy lehet ok-okozati összefüggés. Akár. jó, nem ezt mondtam, de így értettem. Akár még az is lehet, hogy az önérzékelésemnek köze van az érzékelt dolgokhoz. Ja, még az is lehet, hogy létezem.
Szeretne még ezek után velem bárki is filozofálni? (Sátáni kacaj. )

Meg volt a másik mondat, ami miatt írok egyáltalán. Hagyni, hogy a világ (megminden) átfolyjon rajtam. Mivel úgyis azt teszi, kábé, mint a szívverésem, az idő nem áll meg.

Önkifejezés. ennek mi köze van bármihez is a fentiek közül? ez is csak egy cselekvés a sok közül. Szeretek táncolni énekelni zenélni írni (nem csak szerepjátékmodult :P ) ja, meg színészkedni is, ja. Meg kitalálni a helovínt, meg néha megtervezni a vécécsészéket.

Nyilván az lenne a legjobb, ha bármi mást csinálnék.