jajj. mindjárt elalszom, pedig megint lenne dolgom (most épp koreografálni)

tegnap kimaradt a script a társulati évadnyitóért cserébe -bár az előbbit sajnálom, az utóbbi hasznosnak bizonyult.
kell szocializálódnom, és ez a társaság tökéletes abból a szempontból, hogy egyedül a színház a közös érdeklődése mindenkinek, ami sokkal kevésbé tűnik meghatározó beszédtémának, mint mondjuk a szerepjáték.
Tűznél beszélgettem a társaság szerintem legzárkózottabb tagjával meg a zenészünkkel, aki egyszemélyben a zeneszerző és zenekar. Mi másról, mint zenéről. Ő is emgkérdezte, hogy milyen zenét hallgaok, meg mi is ez, de ezúttal nem volt energiám elmagyarázni. Inkább megtárgyaltuk a Doors-t meg Zeppelint meg a hippiket és a Pink Floyd időszakait.

Valamikor éjfél körül Fridáék elmentek, én meg fél órán belül rádöbbentem, h elment az is, akivel együtt tudtam volna utazni egy jó darabon. Úgyhogy maradtam olyan félháromig, amikor Dani felajánlotta, h megmutatja a buszmegállót, mert ő is arra megy, csak a másik irányba. Persze pont előttem ment el a busz, de legalább megtaláltuk mindkét megállót. Időközben leállt melletünk egy kocsi, a vezetője egy percnyi zenehalkítás/hangosítás - gondolom, figyelemfelkeltőnek számító - akció után végre odaszólt, hogy én ilyen darkos vagyok-e. Merthogy ő is szeretne az lenni, mert fél. És hogy hogyan legyen az. Ajánlottam neki az internetet, meg a keresőt, hogy írja be gótot meg a darkot, csak kijön valami. meg az ld50.hu-t, naná. Még lagymatagon poénkodott azzal, h ő Győzike rokona, meg a Lagzi Lajcsié is, aztán megunta.
Ha egyedül vagyok, akkor tuti megijedek. Sajna az én buszom jött később, jó 10 percet álltam egyedül Pesterzsébeti dzsungelben, és azon gondolkodtam, hogy a túlélést megkönnyíti a láthatatlanság. Ha nem vesznek észre, abból nem lehet gond. Oké,néha kicsit paranoiássá tesz egy-egy WoDos játék, amikor a karakteremnek csak gondja akad abból, ha leáll beszélni idegennel.