Tegnap elmaradt a Beckett előadás, amiért kár, mert az jó előadás.
Inszéjn járt a Családnál, a kötelező köröket letudtuk, éljen.
Hihetetlen kimerült voltam az utolsó pár nap, még ma is érzem, hogy nem vagyok szellemi teljesítőképességem csúcsán - szerdán tényleg vége lesz ennek nagy levegőnek. Bárhogy is, de pihenni fogok utána.
Közeljövő tervei a novella befejezése, mesélés, játék, karcsonyi műsor készítése, takarítás, ajándékok beszerzése. Ez még teljesíthetőnek is tűnik.
hétfő, november 30
péntek, november 27
csütörtök, november 26
elfáradás-küszöb.
mennyire jó már, hogy volt helyzet, amikor önként haltam bele munkába, és nem éreztem munkának? rendben, van még ilyen, előfordul. De csak addig tart, amíg egyszer fel nem borul a rendszer, és kevesebb jön vissza, mint amennyi bele. Utána már nem lehet könnyű szívvel ugyanazt az erőfeszítést belerakni.
De nem baj ez, mert ami fontos, az ne csak akkor legyen fontos, ha hangulatom van hozzá. ó, igen.
tessék, kettőkor az elalvás szélén, de nem akarok kávét inni, azt majd este, indulás és próba előtt.
nem akarom, hogy kiégessék belőlem, hogy szeretem, amit teszek. És, hogy azért teszem, mert szeretem.
itt pláne nem lehet másról szó. nem ebből élek, tehát csakis belső indítékom lehet rá, hogy tegyem.
saját módomon fogom értelmezni. kell értelmeznem.
fura volt megtapasztalnom azt gillzt a próbán, aki egyszercsak az emtétében is előkerült. aki őszintén le tudja szarni a lecseszést, a felelősségre vonást és egyéb lelki zsarolásokat.
emellett fenntartani a lelkesedést vicces.
de valahogy meg kell oldanom, h ne görcsöljek rá a problémákra.
amúgy kib álmos vagyok, köszönhetően a féléjfélig tartó próbának, aminek megint lett egy lecseszős része. Amivel nem tudok annyit kezdeni, amennyit kivett belőlem.
Kurvára leszarom a késésről szóló lelkibeszédet, már eleget hallottam ahhoz, h ha véletlenül valóban kések, akkor a megemlítése is épp elég lenne - úgy meg pláne, hogy nem vonatkozik rám.
Amennyire tudom, lelkiismeretesen teszem a dolgom, ott vagyok, színpadot rendezek, ragasztok, meg igyekszem a szerepet is. Najó, mindegy, most hisztizem.
Meg álmos vagyok.
mennyire jó már, hogy volt helyzet, amikor önként haltam bele munkába, és nem éreztem munkának? rendben, van még ilyen, előfordul. De csak addig tart, amíg egyszer fel nem borul a rendszer, és kevesebb jön vissza, mint amennyi bele. Utána már nem lehet könnyű szívvel ugyanazt az erőfeszítést belerakni.
De nem baj ez, mert ami fontos, az ne csak akkor legyen fontos, ha hangulatom van hozzá. ó, igen.
tessék, kettőkor az elalvás szélén, de nem akarok kávét inni, azt majd este, indulás és próba előtt.
nem akarom, hogy kiégessék belőlem, hogy szeretem, amit teszek. És, hogy azért teszem, mert szeretem.
itt pláne nem lehet másról szó. nem ebből élek, tehát csakis belső indítékom lehet rá, hogy tegyem.
saját módomon fogom értelmezni. kell értelmeznem.
fura volt megtapasztalnom azt gillzt a próbán, aki egyszercsak az emtétében is előkerült. aki őszintén le tudja szarni a lecseszést, a felelősségre vonást és egyéb lelki zsarolásokat.
emellett fenntartani a lelkesedést vicces.
de valahogy meg kell oldanom, h ne görcsöljek rá a problémákra.
amúgy kib álmos vagyok, köszönhetően a féléjfélig tartó próbának, aminek megint lett egy lecseszős része. Amivel nem tudok annyit kezdeni, amennyit kivett belőlem.
Kurvára leszarom a késésről szóló lelkibeszédet, már eleget hallottam ahhoz, h ha véletlenül valóban kések, akkor a megemlítése is épp elég lenne - úgy meg pláne, hogy nem vonatkozik rám.
Amennyire tudom, lelkiismeretesen teszem a dolgom, ott vagyok, színpadot rendezek, ragasztok, meg igyekszem a szerepet is. Najó, mindegy, most hisztizem.
Meg álmos vagyok.
szerda, november 25
kedd, november 24
nemtom hanyadszorra szánom már el a felület kinyitására magamat, és hányadszorra csukom be.
azt hiszem, az a szokatlan, hogy épp van munkám. de tényleg, tegnap óta kell dolgokat csinálnom, és ez jó.
furcsa, hogy ezúttal nem megerőltető a próbafolyamat, valahogy eddig nem ilyen érzés volt próbára járni. most inkább az idő, az idő a baj. hogy ott kell lenni, és nem érzem hasznosnak az időt, amíg két órán keresztül próbál a másik jelenet. nem egyszer, nem kétszer kell végignézni, hanem sokszor. nyilván van benne tanulság, de a színészet nem elméleti tárgy, nem lehet gyakorlat nélkül csak agyban. És próbanézés közben csak agyban lehet bármit. Egy idő után egyszerűen idegesítő az, ha részt veszek szellemileg, figyelemmel, de nem próbálhatom ki. Hogy csak passzívan ülök. Hisz a feszültség elkerülhetetlen.
Igazából mindegy, mivel indoklom a triviálisat.
Kiesett időnek érzem, amikor hiányzók miatt nem tudunk érdemben próbálni, és csak jelen vagyunk. Még akkor is, ha az egyik beteg, a másik meg állandóan próbaidőben dolgozik.
Ja, megkaptam a csekket, holnap befizetem a vizsgadíjat, ez amolyan jelképes dolog is, jövő szerdán Körmagyarral színészvizsgázom. Ez az élettel mitkezdeni kérdéskörbe tartozik.
a mitkezdés pedig jelenleg olyan tervezettnek tűnő fázisokból áll, mint:
- bemutató pénteken, előadások a hétvégén.
- szerdai körmagyar vizsga.
- novellaírás (és optimálisan befejezés még idén)
- rouen mesélés
- zenélés - vissza kéne jelentkeznem Zoltánhoz, ha már lesz időm
- valamit kéne táncolni
- királylányos fantasyben is van még.
- nyilván játszani is akarok
takarítani. ó jájj.
meg majd a táborszervezés alkalomadtán.
azt hiszem, az a szokatlan, hogy épp van munkám. de tényleg, tegnap óta kell dolgokat csinálnom, és ez jó.
furcsa, hogy ezúttal nem megerőltető a próbafolyamat, valahogy eddig nem ilyen érzés volt próbára járni. most inkább az idő, az idő a baj. hogy ott kell lenni, és nem érzem hasznosnak az időt, amíg két órán keresztül próbál a másik jelenet. nem egyszer, nem kétszer kell végignézni, hanem sokszor. nyilván van benne tanulság, de a színészet nem elméleti tárgy, nem lehet gyakorlat nélkül csak agyban. És próbanézés közben csak agyban lehet bármit. Egy idő után egyszerűen idegesítő az, ha részt veszek szellemileg, figyelemmel, de nem próbálhatom ki. Hogy csak passzívan ülök. Hisz a feszültség elkerülhetetlen.
Igazából mindegy, mivel indoklom a triviálisat.
Kiesett időnek érzem, amikor hiányzók miatt nem tudunk érdemben próbálni, és csak jelen vagyunk. Még akkor is, ha az egyik beteg, a másik meg állandóan próbaidőben dolgozik.
Ja, megkaptam a csekket, holnap befizetem a vizsgadíjat, ez amolyan jelképes dolog is, jövő szerdán Körmagyarral színészvizsgázom. Ez az élettel mitkezdeni kérdéskörbe tartozik.
a mitkezdés pedig jelenleg olyan tervezettnek tűnő fázisokból áll, mint:
- bemutató pénteken, előadások a hétvégén.
- szerdai körmagyar vizsga.
- novellaírás (és optimálisan befejezés még idén)
- rouen mesélés
- zenélés - vissza kéne jelentkeznem Zoltánhoz, ha már lesz időm
- valamit kéne táncolni
- királylányos fantasyben is van még.
- nyilván játszani is akarok
takarítani. ó jájj.
meg majd a táborszervezés alkalomadtán.
péntek, november 20
csütörtök, november 19
Hollow One
Jóreggelt, jóreggelt, jóreggelt.
A tegnap esti világfilozófiámmal sikerült Inszéjnt megdöbbentenem, ilyenkor azért úgy érzem, hogy igazam van a nem gondolkodással kapcsolatban. Ha elfogadom, hogy a világegyetem valószínűségből, lehetőségekből áll csak, és nem tényekből, akkor igazából nehezen beszélek bármiről is. Hiszen még a valószínűség is csak mihezt képestség.
Meg persze tegnap olvastam metafizikáról is cikkjellegűséget - na, nem a tartalom az érdekes most, hanem a forma. Csipázom a nyelvi sznobságot. Serkenti az agyműködést, és kibaszott felesleges, írná inkább érzékletesen. Nem, ez nem matek. A tudományos értekezéseket nem azért írják, hogy elolvassák. De szerintem a filozófiai izékben több szerepe van a szavaknak, a szövegnek, tehát igazából csak manír az, hogy ez a fajta leírás a legcélszerűbb. (Jó, valószínűleg nem számít a célszerűség. Pozőrség, az számít.)
Asszem ideges lettem volna a filozófiai irányzatoktól, ha netán tanulom őket - azért teljes komolysággal beszélni valamiről, ami csak feltételezés...
--
Voltunk előadást nézni, saját kettőzésemet - hát, nem volt egy sétagalopp az előadás, túl sokat láttam próbán ahhoz, hogy viccesnek találjam a szöveget. Meg a begyakorolt szituációs dolgokat. Persze néhány új dolog (meg a bakik ugye) szórakoztatott, de az egészet nem élveztem. Kritikus vagyok asszem. Csak remélni tudom, hogy a mi előadásunk élvezhetőbb volt.
Egyesével a többséggel csak kisebb problémáim vannak amúgy, tehát nem tudom, mitől működhet vagy nem működhet az előadás. A nézőknek azért tetszett a folyamatos kacarászások alapján.
aztán még ültünk és ittunk és beszélgettünk néhány lámpafényes, füstszagú félórát. pont jó volt. a se több, se kevesebb optimalizált esete.
--
kellene idő megint egy képzeletbeli helyen történő beszélgetésre. sajnos mostanában az időm is képzeletbeli. ma este próba, holnap előadás (Körmagyar!), szombat-vasárnap próba, a jövő hétről meg inkább ne is beszéljünk.
--
azért jó, hogy írok, mert így legalább illúziók, azok vannak. amik meg ugye elengedhetetlenek a létezéshez. zenélni kéne.
A tegnap esti világfilozófiámmal sikerült Inszéjnt megdöbbentenem, ilyenkor azért úgy érzem, hogy igazam van a nem gondolkodással kapcsolatban. Ha elfogadom, hogy a világegyetem valószínűségből, lehetőségekből áll csak, és nem tényekből, akkor igazából nehezen beszélek bármiről is. Hiszen még a valószínűség is csak mihezt képestség.
Meg persze tegnap olvastam metafizikáról is cikkjellegűséget - na, nem a tartalom az érdekes most, hanem a forma. Csipázom a nyelvi sznobságot. Serkenti az agyműködést, és kibaszott felesleges, írná inkább érzékletesen. Nem, ez nem matek. A tudományos értekezéseket nem azért írják, hogy elolvassák. De szerintem a filozófiai izékben több szerepe van a szavaknak, a szövegnek, tehát igazából csak manír az, hogy ez a fajta leírás a legcélszerűbb. (Jó, valószínűleg nem számít a célszerűség. Pozőrség, az számít.)
Asszem ideges lettem volna a filozófiai irányzatoktól, ha netán tanulom őket - azért teljes komolysággal beszélni valamiről, ami csak feltételezés...
--
Voltunk előadást nézni, saját kettőzésemet - hát, nem volt egy sétagalopp az előadás, túl sokat láttam próbán ahhoz, hogy viccesnek találjam a szöveget. Meg a begyakorolt szituációs dolgokat. Persze néhány új dolog (meg a bakik ugye) szórakoztatott, de az egészet nem élveztem. Kritikus vagyok asszem. Csak remélni tudom, hogy a mi előadásunk élvezhetőbb volt.
Egyesével a többséggel csak kisebb problémáim vannak amúgy, tehát nem tudom, mitől működhet vagy nem működhet az előadás. A nézőknek azért tetszett a folyamatos kacarászások alapján.
aztán még ültünk és ittunk és beszélgettünk néhány lámpafényes, füstszagú félórát. pont jó volt. a se több, se kevesebb optimalizált esete.
--
kellene idő megint egy képzeletbeli helyen történő beszélgetésre. sajnos mostanában az időm is képzeletbeli. ma este próba, holnap előadás (Körmagyar!), szombat-vasárnap próba, a jövő hétről meg inkább ne is beszéljünk.
--
azért jó, hogy írok, mert így legalább illúziók, azok vannak. amik meg ugye elengedhetetlenek a létezéshez. zenélni kéne.
szerda, november 18
kedd, november 17
Azon gondolkodtam az előbb - elolvasva egy blogbejegyzést -, hogy tulajdonképpen milyen szórakoztató szappanoperákat mesélni, figyelni a partvonalról. Mennyivel jobb, mint részt venni bennük. Soha nem volt arra igényem, hogy egy történetben én legyek a hülye p, bármennyire fílingesnek tűnik ez nézőként.
Na, a folytatást elfelejtettem, mert közben elmentem ebédelni, de valami olyasmire gondolhattam, hogy vannak emberek, akikkel baromira nem értek egyet, meg nem tartom helyesnek a viselkedésmintáikat, de ettől függetlenül (vagy épp ezért) lenyűgöznek a történeteik.
Ettől lesz érdekes a Körmagyar is.
A szürrealitás az más, az az, amikor tisztán megéljük a valóságot, és nem reálisat.
--
Az előbb felelősségteljesen közöltem, hogy igen, az valószínűleg az én feladatom lesz, de azért küldd csak át egy másik emberhez, és majd ő továbbküldi nekem, és megcsinálom.
Az ugyan mentesít, hogy jelenleg nincs kedvem elszabni semmit a józan ész alapján, azért az első esetet ebben az ügyben mások adják nekem, ne én magamnak.
:muhaha:
--
No, most meg elmagyarázták, hogy mi alapján döntöttem jól. Küldtem ugyanis ímélt, hogy valamit nem úgy, mert gondolom, nem kell a jele alapján. Erre kapom a választ, hogy a jelek alapján nem kell, úgyhogy ne aggódjak. Aggódott a nemlétező.
Eltűnődtem rajta, érinti-e ez bármilyen büszkeségemet (hogy butának néznek). De nem. Nem sikerült rátalálnom.
Néha - gyakran - egyszerűbb, ha szőke vagyok. És nehéz róla leszokni. Minek használjam az eszemet olyankor, ha szemlátomást nincs rá szükség?
Na, a folytatást elfelejtettem, mert közben elmentem ebédelni, de valami olyasmire gondolhattam, hogy vannak emberek, akikkel baromira nem értek egyet, meg nem tartom helyesnek a viselkedésmintáikat, de ettől függetlenül (vagy épp ezért) lenyűgöznek a történeteik.
Ettől lesz érdekes a Körmagyar is.
A szürrealitás az más, az az, amikor tisztán megéljük a valóságot, és nem reálisat.
--
Az előbb felelősségteljesen közöltem, hogy igen, az valószínűleg az én feladatom lesz, de azért küldd csak át egy másik emberhez, és majd ő továbbküldi nekem, és megcsinálom.
Az ugyan mentesít, hogy jelenleg nincs kedvem elszabni semmit a józan ész alapján, azért az első esetet ebben az ügyben mások adják nekem, ne én magamnak.
:muhaha:
--
No, most meg elmagyarázták, hogy mi alapján döntöttem jól. Küldtem ugyanis ímélt, hogy valamit nem úgy, mert gondolom, nem kell a jele alapján. Erre kapom a választ, hogy a jelek alapján nem kell, úgyhogy ne aggódjak. Aggódott a nemlétező.
Eltűnődtem rajta, érinti-e ez bármilyen büszkeségemet (hogy butának néznek). De nem. Nem sikerült rátalálnom.
Néha - gyakran - egyszerűbb, ha szőke vagyok. És nehéz róla leszokni. Minek használjam az eszemet olyankor, ha szemlátomást nincs rá szükség?
VNV Nation - Defiant
I think back upon the person
I knew you to be
Righting the wrongs in the name
Of all you believed
The one who brought the fight
Who never said die
Never letting fate decide
Be all you hope for
You were the best you could be
All that in tribute
All that you had achieved
No time for words
From those with nothing to say
Never letting fate decide
Until the end and back again
Defiant to the last man
’Til there's nothing left
To fight against
No surrender
Unto the corners of the Earth
Defiant to the last breath
Until there's none left standing
No surrender
Conjured the ground upon which
You've only stood
Buried the conflicts that had
Preyed on your mind
Found strengths in actions
That only courage achieves
Never letting fate decide
No surrender
hétfő, november 16
Colours of grey
a fele már megvan a napi adagnak az írásból, úgyhogy akkor most csak tűnődöm a sötétben egy sort. Valamikor kéne mennem megbeszélésre, én fogok jegyzetelni, meg hivatalosan összesíteni a témákról a toszokat, izgi, sose csináltam még ilyet.
A péntek este vicces volt, napközben jutott eszembe, h kéne menni az ld50 partira este, de aztán estére már elment tőle a kedvem. messze van, késő, van tömeg, emberek. Inszéjn aztán rávett, hogy legalább menjünk ki a városba meginni valamit, hamár beöltöztem és sminkeltem (mert persze csak ezután jöttem rá, h nincs kedvem a bulihoz). Úgyhogy végül a Filterben kötöttünk ki, DM bulin - azon a fajtán, ahol valóban rengeteg DM van, viszont a maradékban szoktak lenni mindenféle iparibb meg gótabb dolgok is. Pont jó volt. Sokan voltak ugyan, de mindig találtunk ülőhelyet, kint lehetett beszélgetni, ha nem Depeche ment, akkor táncolni a tánctéren... a hely hangulatos, nyilván a Fagyöggyel kezdtem összehasonlítani azonnal. Egy részeg srác elfoglalta a helyemet, aztán, amikor visszaértem, gondolom, kárpótlásképpen megpróbált flörtölni velem Inszéjn orra előtt :D Még beszélt az élete értelmetlenségéről, és odaköszöngetett pár havernek, mielőtt hagyott volna minket.
Másnap berobogtam hajnali tizes keléssel beszédre, hogy kiderüljön, elnéztem két órával az időpontot. De legalább fizettem, meg számlát adtam le, ez is valami. (Ez olyan jellemző, végre megyek, erre mégsem.)
Délután Világvége, Rouen mese, a folyamatos átbeszélés meghozta gyümölcsét, nem impróztam el más irányba a mesét, mint előre terveztük. A magam részéről élveztem, azt is, hogy a kitalált dolgokból meg tudtam mutatni részeket, meg azt is, hogy a játékosok új kihívások elé állítanak - bizonyos dolgokban meglehetősen kiszámíthatóak, viszont ugyanilyen mértékben pislogok nagyokat :D
Viszont lassan be kéne fejeznem a novellát, mert már a következmények következményeinél tart a játék. (Bár... tulképp így valóban lehet látni jövőt :D)
Ma, holnap próba, szerdán kötelezően megnézendő előadás, csütörtökön próba, pénteken Körmagyar, szombat vasárnap próba. És a jövő hét még durvább lesz.
Jájj, a főnök mord arccal tért vissza főnökeivel történt megbeszélésről. Szegény (mi).
A péntek este vicces volt, napközben jutott eszembe, h kéne menni az ld50 partira este, de aztán estére már elment tőle a kedvem. messze van, késő, van tömeg, emberek. Inszéjn aztán rávett, hogy legalább menjünk ki a városba meginni valamit, hamár beöltöztem és sminkeltem (mert persze csak ezután jöttem rá, h nincs kedvem a bulihoz). Úgyhogy végül a Filterben kötöttünk ki, DM bulin - azon a fajtán, ahol valóban rengeteg DM van, viszont a maradékban szoktak lenni mindenféle iparibb meg gótabb dolgok is. Pont jó volt. Sokan voltak ugyan, de mindig találtunk ülőhelyet, kint lehetett beszélgetni, ha nem Depeche ment, akkor táncolni a tánctéren... a hely hangulatos, nyilván a Fagyöggyel kezdtem összehasonlítani azonnal. Egy részeg srác elfoglalta a helyemet, aztán, amikor visszaértem, gondolom, kárpótlásképpen megpróbált flörtölni velem Inszéjn orra előtt :D Még beszélt az élete értelmetlenségéről, és odaköszöngetett pár havernek, mielőtt hagyott volna minket.
Másnap berobogtam hajnali tizes keléssel beszédre, hogy kiderüljön, elnéztem két órával az időpontot. De legalább fizettem, meg számlát adtam le, ez is valami. (Ez olyan jellemző, végre megyek, erre mégsem.)
Délután Világvége, Rouen mese, a folyamatos átbeszélés meghozta gyümölcsét, nem impróztam el más irányba a mesét, mint előre terveztük. A magam részéről élveztem, azt is, hogy a kitalált dolgokból meg tudtam mutatni részeket, meg azt is, hogy a játékosok új kihívások elé állítanak - bizonyos dolgokban meglehetősen kiszámíthatóak, viszont ugyanilyen mértékben pislogok nagyokat :D
Viszont lassan be kéne fejeznem a novellát, mert már a következmények következményeinél tart a játék. (Bár... tulképp így valóban lehet látni jövőt :D)
Ma, holnap próba, szerdán kötelezően megnézendő előadás, csütörtökön próba, pénteken Körmagyar, szombat vasárnap próba. És a jövő hét még durvább lesz.
Jájj, a főnök mord arccal tért vissza főnökeivel történt megbeszélésről. Szegény (mi).
csütörtök, november 12
hán
hehh, kéne emilie autumn feldolgozásokat, rég hegedűltem :D
a twitter és facebook együtt mondatismétléseket eredményez, ha nem figyelek. meg lehet, h nem kéne automatikusan sharelnem a youtubos favokat. mert lehet külön is. ezt is fogom tenni.
az idézetkeresés meg a napi jóslás. télleg, nincs az facebookon tarotkártyahúzó app? :D
tegnap túrtam magamnak egy tüllös gótruhát, muszáj volt megvenni. Mindig vicces ilyenekkel találkozni a sok egyéb izé között. Mondjuk kell varrnom rá dolgot, mert jelenlegi formájában még nem hordható. Ugyan varrni nem tudok, és azt is csak kézzel. Meg időm sem nagyon van.
Ez meg tiszta Karel.
Szétesett a csütörtök reggel, majdnem eleget aludtam, de süt kint a nap, ezzel nem tudok most mit kezdeni.
Álmodtam kettő emlékezeteset is (emlékszem arra, hogy álmodtam), az elsőben megoldandó feladat volt, és kis csalódással vettem tudomásul félálomban, hogy nem oldom már meg, mert nem lesz folytatása visszaalvás után. A másikban meg valami vidéki, vagy szegedi-pécsi házban voltunk. Inkább Pécs, mert volt hegy a háttérben.
Színésznő tuti ott volt, legalább az elején. Meg alán Vérlepke is. MEg emtétés főnikszes keverék. A házigazda pár egyik tagja leszbikus volt, a másik meg nem biztos, h nő. Fiatal pár voltak, az biztos.
Volt nagy kert, hátérben az említett heggyel, aminek az oldalában volt a ház. Aztán köd kezdett ránk ereszkedni, a napfényes zöldre szürkéskék felhő ereszkedett. Mint a ködben, említettem meg. Még heherésztünk is, de inkább bementünk.
A ház belülről az emtété táborok lerobbantságára és a főnikszes előadások művházaira emlékeztetett. A mosdó állapota minősíthetetlen volt szokás szerint, az emeleten voltak szobák, ahova bepakoltuk a cuccainkat, helyfoglalással meg minden.
Tudtam egy átjáróról valahová, ahova majd vissza kell menni, hosszú kanyargós úton - mint azokban a számítógépes játékokban, ahol végigküzdöd magad az úton, aztán vissza kell menned, mert elfelejtettél valamit. Ez az emlék talán az előző álomból mentődött át.
ÉS volt valahol egy hulla. És sejtettük, hogy abban a szobában, ahol nem néztük meg a szekrént. Ott lesz. És talán ott is volt, de mondták, hogy olyan betegséget tartalmaz, ami valami csúnya, és fertőző rák, baromi veszélyes. MAjd megvizsgálják védőruhában, és az egy másik film lesz.
Inszéjn tegnap elkészült a plakátokkal, én meg közben írtam a mese vázlatát a következő roueni alkalomhoz. Papírra, mint az állatok, mert Zzsu elvitte a bútorait, mi viszont még nem mentünk el ikeába könyvespolcért, úgyhogy az íróasztalom és gépem előtt nagy halom izék vannak. Első alkalom, hogy mindkettőnknek egyszerre lett volna szüksége gépre (látszik, h alig vagyok otthon ^^).
Persze tanulhattam volna szerepet is.
És egyelőre tartom a napi minimum 2000 karaktert. Ez rekord, őszintén bevallom. Már most :D
nahelló.
a twitter és facebook együtt mondatismétléseket eredményez, ha nem figyelek. meg lehet, h nem kéne automatikusan sharelnem a youtubos favokat. mert lehet külön is. ezt is fogom tenni.
az idézetkeresés meg a napi jóslás. télleg, nincs az facebookon tarotkártyahúzó app? :D
tegnap túrtam magamnak egy tüllös gótruhát, muszáj volt megvenni. Mindig vicces ilyenekkel találkozni a sok egyéb izé között. Mondjuk kell varrnom rá dolgot, mert jelenlegi formájában még nem hordható. Ugyan varrni nem tudok, és azt is csak kézzel. Meg időm sem nagyon van.
Ez meg tiszta Karel.
Szétesett a csütörtök reggel, majdnem eleget aludtam, de süt kint a nap, ezzel nem tudok most mit kezdeni.
Álmodtam kettő emlékezeteset is (emlékszem arra, hogy álmodtam), az elsőben megoldandó feladat volt, és kis csalódással vettem tudomásul félálomban, hogy nem oldom már meg, mert nem lesz folytatása visszaalvás után. A másikban meg valami vidéki, vagy szegedi-pécsi házban voltunk. Inkább Pécs, mert volt hegy a háttérben.
Színésznő tuti ott volt, legalább az elején. Meg alán Vérlepke is. MEg emtétés főnikszes keverék. A házigazda pár egyik tagja leszbikus volt, a másik meg nem biztos, h nő. Fiatal pár voltak, az biztos.
Volt nagy kert, hátérben az említett heggyel, aminek az oldalában volt a ház. Aztán köd kezdett ránk ereszkedni, a napfényes zöldre szürkéskék felhő ereszkedett. Mint a ködben, említettem meg. Még heherésztünk is, de inkább bementünk.
A ház belülről az emtété táborok lerobbantságára és a főnikszes előadások művházaira emlékeztetett. A mosdó állapota minősíthetetlen volt szokás szerint, az emeleten voltak szobák, ahova bepakoltuk a cuccainkat, helyfoglalással meg minden.
Tudtam egy átjáróról valahová, ahova majd vissza kell menni, hosszú kanyargós úton - mint azokban a számítógépes játékokban, ahol végigküzdöd magad az úton, aztán vissza kell menned, mert elfelejtettél valamit. Ez az emlék talán az előző álomból mentődött át.
ÉS volt valahol egy hulla. És sejtettük, hogy abban a szobában, ahol nem néztük meg a szekrént. Ott lesz. És talán ott is volt, de mondták, hogy olyan betegséget tartalmaz, ami valami csúnya, és fertőző rák, baromi veszélyes. MAjd megvizsgálják védőruhában, és az egy másik film lesz.
Inszéjn tegnap elkészült a plakátokkal, én meg közben írtam a mese vázlatát a következő roueni alkalomhoz. Papírra, mint az állatok, mert Zzsu elvitte a bútorait, mi viszont még nem mentünk el ikeába könyvespolcért, úgyhogy az íróasztalom és gépem előtt nagy halom izék vannak. Első alkalom, hogy mindkettőnknek egyszerre lett volna szüksége gépre (látszik, h alig vagyok otthon ^^).
Persze tanulhattam volna szerepet is.
És egyelőre tartom a napi minimum 2000 karaktert. Ez rekord, őszintén bevallom. Már most :D
nahelló.
szerda, november 11
Ez egész hasznos. Beírunk 3 kedvenc zenekart, aztán kidob negyediket, hogy mi a véleményünk. Új zenék keresésére praktikus. Nekem pl olyanokat dobott fel, amiket nem hallgattam eddig :D
ez most csak egy linkajánló.
ez most csak egy linkajánló.
kedd, november 10
Én leszek a legboldogabb és legbüszkébb, ha valóban sikerül befejeznem a novellát. Ha meg végig tudom vezetni a játék mentén, akkor meg pláne - amennyire kidolgoztuk a hátteret, meg az íveket csak a fun kedvéért, igazán megérdemelnénk.
Az már sikerélmény, hogy jól sikerült az íveket felvázolnom, anélkül, hogy eszembe jutott volna az, ami miatt minden úgy történik. Háhhá, a dramaturgiailag fontos, ámde irracionális cselekedetek indoklást nyertek.
Nyilván színészként alapvetően az a dolgom, hogy a szöveg hasonló dolgait töltsem ki, tehát nem olyan meglepő - node jó esetben a drámák íróinak is konkrét lélektanilag alapozott szitu van a fejükben.
És még mindig könnyebb kitalálni, mint megvalósítani. (Persze, mert kitalálni nem egyedül kell, de a szavakat nekem kell leírnom.)
--
Persze ma sem tudom feladni a ... vagy.... hm. Érettségi bizonyítvány másolat, nohiszen. Akkor holnap adom fel a jelentkezést :S
viszont innen bentről kimegy a posta, ez kényelmes.
Az már sikerélmény, hogy jól sikerült az íveket felvázolnom, anélkül, hogy eszembe jutott volna az, ami miatt minden úgy történik. Háhhá, a dramaturgiailag fontos, ámde irracionális cselekedetek indoklást nyertek.
Nyilván színészként alapvetően az a dolgom, hogy a szöveg hasonló dolgait töltsem ki, tehát nem olyan meglepő - node jó esetben a drámák íróinak is konkrét lélektanilag alapozott szitu van a fejükben.
És még mindig könnyebb kitalálni, mint megvalósítani. (Persze, mert kitalálni nem egyedül kell, de a szavakat nekem kell leírnom.)
--
Persze ma sem tudom feladni a ... vagy.... hm. Érettségi bizonyítvány másolat, nohiszen. Akkor holnap adom fel a jelentkezést :S
viszont innen bentről kimegy a posta, ez kényelmes.
hétfő, november 9
Furcsa, hogy egy hajfestéstől mennyire szépnek tudom magam érezni. értitek, nem attól, h más színű a hajam, mint előtte, hanem attól, hogy újrafestettem. érzem, ahogy magába szippant a fogyasztói társadalom. legközelebb elhiszem mondjuk, hogy a parfümtől magabiztosabb leszek, na?
(a háttérben lágyan szól a type o negative)
A Furcsa pár megint dicséretesen sikerült, és ez öröm, mert már a második így zsinórban. Holnap tervezem postára adni a színészkettő jelentkezést, és akkor elvben dec 2., Körmagyar lesz a gyakorlati vizsgám. Azért emeltem ki, mert, mert.
Szombaton áramkimaradás volt changeling játék alatt a világnak Blinték felé eső végén, biztos azért, emert sikerült jót ugranom a wiis síugrással. Más ötletem nincs miért ment ki három órára az egész utcában az áram.
Asszem én eső- vagy ködelementál lennék. Inkább köd. Városi ködelementál.
(a háttérben lágyan szól a type o negative)
A Furcsa pár megint dicséretesen sikerült, és ez öröm, mert már a második így zsinórban. Holnap tervezem postára adni a színészkettő jelentkezést, és akkor elvben dec 2., Körmagyar lesz a gyakorlati vizsgám. Azért emeltem ki, mert, mert.
Szombaton áramkimaradás volt changeling játék alatt a világnak Blinték felé eső végén, biztos azért, emert sikerült jót ugranom a wiis síugrással. Más ötletem nincs miért ment ki három órára az egész utcában az áram.
Asszem én eső- vagy ködelementál lennék. Inkább köd. Városi ködelementál.
péntek, november 6
azt hogy hívják, amikor saját NPC-im szereplésével írok fan-fictiont? Na, ezt sem lehet addig megmutatni a játékosoknak, amíg nem tudnak az összes eseményről. Mások meg nem ismerik a szükséges infókat, ó, hát ez szomorú.
de legalább tudom, hogy mekkora ... érdeklődés-kíváncsiság-szenvedély-akármi kell ahhoz, hogy képes legyek összefüggő bekezdéseket elírni. Ez is csak úgy működik, mint a színpad, úgy tűnik.
A La derniere nuit á Rouen-nek meg semmi köze az Utolsó tangóhoz Párizsban-hoz. Semmi.
--
Igen, jól látjátok, baromira nincs munkám, hogy ilyenekkel foglalom el magam.
Tegnap kitárgyaltuk Vérlepkével a zélet nagy kérdéseit, ma eszünk palacsintát, szép az élet. Holnap próba, és olvasom a Gormenghhgrkj... kimondhatatlan várról szóló könyvet, ami nyilván nem tesz jót alapvetően rákosan burjánzó leíróképességemnek, de szerencsére... nos, én nem írok.
de legalább tudom, hogy mekkora ... érdeklődés-kíváncsiság-szenvedély-akármi kell ahhoz, hogy képes legyek összefüggő bekezdéseket elírni. Ez is csak úgy működik, mint a színpad, úgy tűnik.
A La derniere nuit á Rouen-nek meg semmi köze az Utolsó tangóhoz Párizsban-hoz. Semmi.
--
Igen, jól látjátok, baromira nincs munkám, hogy ilyenekkel foglalom el magam.
Tegnap kitárgyaltuk Vérlepkével a zélet nagy kérdéseit, ma eszünk palacsintát, szép az élet. Holnap próba, és olvasom a Gormenghhgrkj... kimondhatatlan várról szóló könyvet, ami nyilván nem tesz jót alapvetően rákosan burjánzó leíróképességemnek, de szerencsére... nos, én nem írok.
csütörtök, november 5
egy NPCnek üzenem
People say I'm in the way
People say never betray
Oh when I've gone, when I've gone
You'll turn to me when I've gone, when I've gone
Need a little understanding for all I've done
In another situation I don't belong (belong)
Every day humiliate
Every way solemn in trait
Oh when I've gone, when I've gone
You'll turn the key when I've gone
Don't belong...
Need a little understanding for all I've done
In another situation I don't belong
Need a little understanding for all I've done
In another situation I would belong (belong)
Need a little understanding for all I've done
In another situation I don't belong
Need a little understanding for all I've done
In another situation I would belong (belong)
a tegnapi mesekitalálás margójára :D
szerda, november 4
we are forever
...eternal prisoners in time
hhá, ma este nincs próba, öröm és ujjongás!
Valószínűleg az első 20 perc után nem tudnám felemelni a kezemet.
Métely a bázison járt, vettem tőle gyönyörű fekete bőr miniruhát, bár jelenleg nem tudom, hova veszem majd fel, de végre van ilyenem is. Pont illett rám méretben, szeretem az ilyen egybeeséseket.
(és Anneke belép:)
Forever we yearn, forever we learn
Forever we live a lie, forever slipping by and
And forever we flee, (forever we flee)
Forever we will be, Forever is but a dream
Forever is but a scream and forever we try
Forever we die.
hhá, ma este nincs próba, öröm és ujjongás!
Valószínűleg az első 20 perc után nem tudnám felemelni a kezemet.
Métely a bázison járt, vettem tőle gyönyörű fekete bőr miniruhát, bár jelenleg nem tudom, hova veszem majd fel, de végre van ilyenem is. Pont illett rám méretben, szeretem az ilyen egybeeséseket.
(és Anneke belép:)
Forever we yearn, forever we learn
Forever we live a lie, forever slipping by and
And forever we flee, (forever we flee)
Forever we will be, Forever is but a dream
Forever is but a scream and forever we try
Forever we die.
kedd, november 3
Kedves gillz!
A rád leginkább jellemző érdeklődés: irányító, újító (innovatív).
A teszt alapján, számodra megfelelnek a tanár, katonatiszt, menedzser, oktatásszervező, idegenvezető, orvos foglalkozások, ahol az embereket irányítani kell, meg kell a munkát szervezni, esetleg független módon, önnállóan kell dolgozni, a mérnök, programozó, tudományos kutató, marketing menedzser, grafikai tervező, designer foglalkozások, ahol új dolgok megalkotása, felfedezése a feladat, illetve valamit megreformálni, újjászervezni szükséges.
:D
A rád leginkább jellemző érdeklődés: irányító, újító (innovatív).
A teszt alapján, számodra megfelelnek a tanár, katonatiszt, menedzser, oktatásszervező, idegenvezető, orvos foglalkozások, ahol az embereket irányítani kell, meg kell a munkát szervezni, esetleg független módon, önnállóan kell dolgozni, a mérnök, programozó, tudományos kutató, marketing menedzser, grafikai tervező, designer foglalkozások, ahol új dolgok megalkotása, felfedezése a feladat, illetve valamit megreformálni, újjászervezni szükséges.
:D
Egy év
Jé, kábé egy éve költöztem el otthonról. Furcsa. (Ezek szerint a képzeletbeli helyen is egy év elteltével voltam újra.)
Furcsa azon gondolkodni, hogy milyen hirtelen lettem független. Nem volt minden átmenet nélkül, hiszen már egy fél éve volt viszonylag stabil munkahelyem (a Cégnél, még mint recepciós), és a kaján-szálláson kívül magam fedeztem a többit (ruha, szórakozás, utazás, bérlet). Ráadásul próbaidőszak volt, szinte csak aludni jártam haza - ez költözés után is folytatódott, körülbelül december közepéig. Mert ugye forgattunk.
Érdekes kaland volt. A készülődés is, a cuccpakolgatás is, aztán az, hogy vásároltam magamnak a kenyeret-tejet, meg iszonyat lassan szereztem be az alapvetőnek tartott dolgokat.
Odafentre.
Igazán egyedül voltam, amennyire még talán sohasem. Szerencsére addigra voltak emberek, akiket közel tudtam magamhoz, és így jó volt mihez képest egyedül vagy velük lennem. Azt hiszem, szükségem van nullpontokra az életemben. A semlegesre, a minimálisra. Ami nem önmagában rossz, ami csak a jobb hiánya. Maslow piramis alja.
Gondolom a szerzetesek meg remeték meg hasonló arcok is ilyesmit keresnek.
Nem, azt nem hiszem, hogy szerzetesi körülmények között szeretnék élni - az ugyan egyszerű, de pont ezért nem szeretném. Könnyű megragadni a csendben. Nehéz kijönni belőle. És én nem szeretnék csendben maradni. (Tudnék.)
Odafent valahogy a világból kiszakadtnak éreztem magamat. Ott éltem a panelban, rengeteg ember között, és úgy éreztem, más helyen élek. Mint például most, mint például előtte. Nyilván más helyen is éltem.
Furcsa azon gondolkodni, hogy milyen hirtelen lettem független. Nem volt minden átmenet nélkül, hiszen már egy fél éve volt viszonylag stabil munkahelyem (a Cégnél, még mint recepciós), és a kaján-szálláson kívül magam fedeztem a többit (ruha, szórakozás, utazás, bérlet). Ráadásul próbaidőszak volt, szinte csak aludni jártam haza - ez költözés után is folytatódott, körülbelül december közepéig. Mert ugye forgattunk.
Érdekes kaland volt. A készülődés is, a cuccpakolgatás is, aztán az, hogy vásároltam magamnak a kenyeret-tejet, meg iszonyat lassan szereztem be az alapvetőnek tartott dolgokat.
Odafentre.
Igazán egyedül voltam, amennyire még talán sohasem. Szerencsére addigra voltak emberek, akiket közel tudtam magamhoz, és így jó volt mihez képest egyedül vagy velük lennem. Azt hiszem, szükségem van nullpontokra az életemben. A semlegesre, a minimálisra. Ami nem önmagában rossz, ami csak a jobb hiánya. Maslow piramis alja.
Gondolom a szerzetesek meg remeték meg hasonló arcok is ilyesmit keresnek.
Nem, azt nem hiszem, hogy szerzetesi körülmények között szeretnék élni - az ugyan egyszerű, de pont ezért nem szeretném. Könnyű megragadni a csendben. Nehéz kijönni belőle. És én nem szeretnék csendben maradni. (Tudnék.)
Odafent valahogy a világból kiszakadtnak éreztem magamat. Ott éltem a panelban, rengeteg ember között, és úgy éreztem, más helyen élek. Mint például most, mint például előtte. Nyilván más helyen is éltem.
hétfő, november 2
Kellett volna még folytatnom Safie blogját, de elhagyott a lendület.
...do you think that you will be saved...
van némi erőteljes világvége hangulatom, (mindig a világok végét éljük, folyamatosan), ez nyilván egy november hatása, meg azé, hogy a ritás találkozások csak az elszigeteltségemre ébresztenek rá. Vattázott életet élek, néha úgy érzem. Vagy mintha úsznék valami semmilyen izében, aztán néha a felszínre bukkanok, néha találok szigetet meg barlangot. Nehéz koncentrálni.
--
Egyre könnyebben hívok elő érzelmeket magamban. Néha ijesztő, hogy rpg közben képes lennék elsírni magamat a karakterem képzelt problémáin. Ez azért kérdéseket ébreszt fel abban az irányban is, hogy amikor engem ér hatás, az arra reakcióként adott érzelmeim mennyire... valóságosak.
Ó, persze tudom, hogy azok. Naná, hát miért ne. Megvannak a fejemben az engem felépítő karakterek.
--
15 perc indulásig.
The world doesn't just disappear when you close your eyes, does it?
...do you think that you will be saved...
van némi erőteljes világvége hangulatom, (mindig a világok végét éljük, folyamatosan), ez nyilván egy november hatása, meg azé, hogy a ritás találkozások csak az elszigeteltségemre ébresztenek rá. Vattázott életet élek, néha úgy érzem. Vagy mintha úsznék valami semmilyen izében, aztán néha a felszínre bukkanok, néha találok szigetet meg barlangot. Nehéz koncentrálni.
--
Egyre könnyebben hívok elő érzelmeket magamban. Néha ijesztő, hogy rpg közben képes lennék elsírni magamat a karakterem képzelt problémáin. Ez azért kérdéseket ébreszt fel abban az irányban is, hogy amikor engem ér hatás, az arra reakcióként adott érzelmeim mennyire... valóságosak.
Ó, persze tudom, hogy azok. Naná, hát miért ne. Megvannak a fejemben az engem felépítő karakterek.
--
15 perc indulásig.
Shh, its okay, it's just me
I'm the monster in your closet,
I am the shadow in the dark.
Because of me, you stay in at night
I am the creature hiding in the park.
The world doesn't just disappear when you close your eyes, does it?
Flashing, flashing by
Ha a helovín alatt is játszunk, az lett volna a geekség megkoronázása.
Maga a buli elég jellegtelen volt, nekem nem tetszett a hely elosztása, valahogy hiányzott az a hangulat, ami az ADS-en tavaly ilyenkor megvolt. A tánctér világítása sem serkentett túlságosan táncra, a buli későn indult a játék miatt,a mi pedig a második forduló után már nem mozgatta meg a többséget. Az egész félúton volt egy házibuli meg valami más között.
Én már megint nem játszottam zenéket, amit nem bánok, mert egyrészt GP szemlátomást élvezte, h végig ő ült ott, másrészt meg... a zenei ízlése a társaságnak annyira nem homogén, h szerintem a közös táncoláshoz mindenki erős kompromisszumokat köt. Bulizni nem emtétésekkel kell.
Előtte viszont ettünk dínókat játék közben, két-három jelmezt végigpróbálgattunk, és teljes sminkben vonultunk végig az utcán. Egy halott Lily Potter, egy Igor, egy... emtété tábor utolsó túlélője, meg egy betörősapkás geek.
Tegnap meg végre pihentem.
Maga a buli elég jellegtelen volt, nekem nem tetszett a hely elosztása, valahogy hiányzott az a hangulat, ami az ADS-en tavaly ilyenkor megvolt. A tánctér világítása sem serkentett túlságosan táncra, a buli későn indult a játék miatt,a mi pedig a második forduló után már nem mozgatta meg a többséget. Az egész félúton volt egy házibuli meg valami más között.
Én már megint nem játszottam zenéket, amit nem bánok, mert egyrészt GP szemlátomást élvezte, h végig ő ült ott, másrészt meg... a zenei ízlése a társaságnak annyira nem homogén, h szerintem a közös táncoláshoz mindenki erős kompromisszumokat köt. Bulizni nem emtétésekkel kell.
Előtte viszont ettünk dínókat játék közben, két-három jelmezt végigpróbálgattunk, és teljes sminkben vonultunk végig az utcán. Egy halott Lily Potter, egy Igor, egy... emtété tábor utolsó túlélője, meg egy betörősapkás geek.
Tegnap meg végre pihentem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)