Kellett volna még folytatnom Safie blogját, de elhagyott a lendület.
...do you think that you will be saved...
van némi erőteljes világvége hangulatom, (mindig a világok végét éljük, folyamatosan), ez nyilván egy november hatása, meg azé, hogy a ritás találkozások csak az elszigeteltségemre ébresztenek rá. Vattázott életet élek, néha úgy érzem. Vagy mintha úsznék valami semmilyen izében, aztán néha a felszínre bukkanok, néha találok szigetet meg barlangot. Nehéz koncentrálni.
--
Egyre könnyebben hívok elő érzelmeket magamban. Néha ijesztő, hogy rpg közben képes lennék elsírni magamat a karakterem képzelt problémáin. Ez azért kérdéseket ébreszt fel abban az irányban is, hogy amikor engem ér hatás, az arra reakcióként adott érzelmeim mennyire... valóságosak.
Ó, persze tudom, hogy azok. Naná, hát miért ne. Megvannak a fejemben az engem felépítő karakterek.
--
15 perc indulásig.

Shh, its okay, it's just me

I'm the monster in your closet,
I am the shadow in the dark.
Because of me, you stay in at night
I am the creature hiding in the park.

The world doesn't just disappear when you close your eyes, does it?