ez így persze nem lesz jó. (de lehet, hogy soha nem volt az, csak annak tűnt.)

tegnap jelentkeztem egy állásra, megláttam, megtetszett, hátha én leszek AZ. van egy zenekari jelentkezés is folyamatban, az érdekes lehet.
fogok venni mikrofont, ha minden igaz, és jól töltöttem ki a formokat.

mesélni jó, ezt tudom, és szerencsére pozitív visszacsatolások érkeznek többnyire. A királylányos fantasy mostanság ügyesen meséli magát, köszönhetően a játékosok hosszas beszélgetéseinek. Az gondolkodóba ejtett, hogy ezeket az NPC-ket nem kedvelem annyira, nem is mindig vagyok képben a belső életüket tekintve, pedig... pedig. Az nyilván számít, hogy nincs és nem is volt senki, akivel megbeszélhettem volna, vagy elmesélhettem volna a háttérfolyamatokat, ergo sokkal kevesebb dolgot is gondoltam át.
Alapvetően vicces, ahogy a játékosok látják a karaktereket - nyilván várok is hasonló reakciókat, de nehéz megjósolni, hogy miből milyen következtetést fognak levonni. Kamerában kell gondolkodni. Abban, hogy mit mutat éppen, kiket a világból, őket megrendezni, mert képtelenség egyszerre mozgatni az egész világot (kivéve, ha lenne időm csak erre napi pár órát, mert akkro rajzolok, írok,megminden).

Erről jut eszembe, lezd nyomasztani, mennyire nem csinálok semmit. Semmi alkotót, tudjátok, ilyen kreatív izét. Nem azért, mert nincs rá időm - napi 8 órát ülök notebook előtt, aztán esténként és éjszakánként is van rengeteg idő, de mégsem. Elfáradtam, az idő teszi, ami létezik és múlik. Aludni kéne, aludni, aludni, aludni, nem ébren forgolódni.
(gregoriánokat hallgatok, wazz D:)

namindegy, namindegy, namindegy.

a hogy vagy és mi van veled kérdések meg esélytelenek,megvagyok, ugyanúgy, ahogy eddig.

Fear

félek ránézni a szép dolgokra, valamiért attól félek, nem fogom felfogni a látványt, kevés vagyok hozzá, ezért csak mellénézek, mint a csillagoknak szokás, nehogy eltűnjenek, elfogyjanak csak a nézéstől.

ijesztő, hogy mennyire felfoghatatlan a világ, még a minket érintő szelete is végtelen fraktálokba csavarodik időn és téren keresztül, és ezt meglátni elég csak kinézni, elolvasni és végiggondolni bármit. Mintha egy hatalmas szakadék szélén telne el az életem, mögöttem fal, előttem <végtelen, jéghideg űr sikolya visszhangzik>, és lenézve csak a cipőmet látom a vékony peremen, mint a mirror's edge-ben

tényleg az a játék, az a képi világ az a frusztráció a nem sikerült ugrások után, mint az élet, nem tökéletes, sőt, és mégis mennyire lehet egyszerre imádni és gyűlölni.

it is the fear that drives you mad.

néha egyszerűbb lenne. leginkább őszintébb. 

mindig csak a peremre koncentrálni, mindig a különbségeket figyelni, mindig mást nézni mint ami a fókuszban van, mindig felfogni az összes embert egyszerre a metróban, nem egyet nézni, a kohézió után markolni és folyamatosan csak szaladni a nem létező ok-okozati viszonyok után.

a demotiválót meg a demoralizálót gondolatban is folyamatosan keverem, bár, mondjuk az adott kontextusban mindkettő igaz lehet.

Azt álmodtam, hogymég mindig Szozsi és Angwen laktak a Bázison, Szozsinak meglátogatott minket a bátyja meg az apja, meg a bátyjának egy haverja, akik hoztak sok-sok sütit és kaját és dolgot. Angwen hirtelen kitalálta, hogy ő hazaköltözik, de olyan hirtelen, hogy már össze is csomagolt, és nem igazán értettük, már csak integetni tudtunk neki. Az erkélyről néztem, ahogy elhúzza hatalmas bőröndjeit az utcában.
Közben párszor megnéztem az időt,és delet mutatott az óra, és tudtam, hogy álmodom.
Aztán felébredtem, megnéztem az időt, és negyed 9 volt, úgyhogy felkeltem, és örültem, h tegnap este kivasaltam a nadrágomat.

Furcsa dolgokban jön elő, ogy mennyivel könnyebben tartok a saját környezetemben rendet most, hogy hirtelen teret kaptam. Az ilyeneket nem realizálja időben az ember - de például furcsa belegondolni, hogy mennyire kevés időt fordítottam csak magamra, minden cselekvés nélkül. Pedig nagyon szükségem van heti pár esti órára, amikor egyedül vagyok a várossal, az esővel, meg a fákkal, meg a lámpafénnyel. Friss levegő.
És ilyenkor tudok magam dolgaiban is rendet rakni - ha nem tudom magamra csukni akár fizikailag, akár jelzésszerűen időnként az ajtót, akkor nem rakok rendet. Vagy csak funkcionálisan. Vagy ilyesmi.
Tulajdonképpen gyerekkorom óta mindig saját szobára vágytam, saját, beosztott idővel, saját számítógéppel. A többi helyzet mindig átmenetileg elviselhető, megszokható, de nem az igazi.
Ideiglenesen össze tudom magamat húzni, akár egy táskáig és hálózsákig leszűkíteni az én-teremet, időnként a testemen belülre tudok összehúzódni, ja.
És, azt hiszem, időnként még a lelkemen belül is lehetek, és akkor más ember vagyok, legalább egy kicsit. A színpad fura (és mindig más isten játszik rajta).

De mindettől függetlenül azért de...moralizáló. Namindegy.

hű. hétfő délután.

asszem, meghallgatásra találtam - és ezáltal tökéletesen megérdemeltem a tegnapi hideget a gödörben. És úgy tudtam, már indulás után 2 perccel, hogy vihettem volna magammal valamit.

szóval ez a szombat, ez jó volt. Átugrottam a Menedékbe, macskáztunk, meg elbeszélgettünk, és az jó volt, aztán este 9 előtt icke felhívott, h IHB, és megyek-e ezúttal, és akkor mentem.

emberek közé azért jó menni, mert tükrözik a körülöttük lévőt, engem, meg mindent, és mindenki máshogy, és a perspektíva-váltások minimum szórakoztatóak. időnként meg hasznosak.

levél 2 kiküldve a főnixnek, kicsit konkrétabb voltam (bár attól tartok, Sződy majd magára veszi megint, amíg Tanárúr nyilván nem), de ez van, nem tudok tökéletes lenni :D

ez a hőség marhára demoralizáló, btw. Még a széllel együtt is, a szél nehezen fúj be a lakásba még nyitott ajtóknál is. Lecsúsztam arról az időszakról, amikor tudtam volna porszívózni, mert mostmár meleg van ahhoz, hogy még poros is legyen a levegő, bláááááh.

Ma, ha minden igaz, életemben először eljutok az IHB-ra. Azért jellemző.

 haladok, tegnap sikerült nyomtatnom képeket, és falra rakni őket - erre két éven keresztül képtelen voltam. Bár terveim szerint majd a másik szobába szeretnék költözni, amint sikerül megoldani Nikiéknek a költözést saját albérletbe, amíg az nincs meg ezt a szobát káne úgy átalakítanom, mintha én élnék ott. Nem, a rendetlenség nem számít ennek. Meg azért várom, hogy kevesebb legyen a bútor, meg a holmi, legalább egy íróasztallal meg azzal rengeteg géppel, meg mittoménmég mivel. A ruháim egy részét le kellene selejteznem, és akkor hátha elférek rendben is, nem csak fizikailag. A konyhán meg lángszóróval szeretné végigmenni - egyszerűen döbbenet, hogy mindig van valami, ami éppen megromlik. Asszem ilyen melegben azonnali főbelövést javaslok annak, aki kajamaradékos lábost vagy tányért hagy elmosatlanul pár óránál tovább, magamat is beleértve.

Szozsiék látogatása tegnap jó volt, finom volt a meggylé, és közösen haldokolni a melegtől sokkal jobb, mint egyedül. Annak örülök, h nem csak én érzem úgy, hogy tulajdonképpen nem kell jófejnek lennem mindenkivel. Ez most nem az a sztori, h van egy ember jellemgyengeségként, akit kicsinyesen leszólok (asszem, ezen már valamennyire túlvagyok), most az van, hogy nem kell pozitívan gondolkodnom mindenkiről. Nem muszáj elviselni őket, jópofát vágni a baromságaikhoz, estébé. És ez felszabadító. Ebből az alapállapotból sokkal könnyebb mégis jóarcnak lenni, ha épp olyanom van.Ha szükség van rá, tudok én bárkit kedvelni és együttérezni vele, mesélői és színészi gyakorlat teszi. Nem, az nem lesz hazugság, az igazi lesz, ehh.

Kedvelem a pénteket, a lazánál is lazábbal vagyunk, mintha jelentene bármit a farmer meg a közeledő hétvége. Pedig nem, de az illúziók nagymesterei vagyunk mi mindannyian.Másodteremtés, mi?

A Wire még mindig jó, így a negyedik évad elején is. Az is nagyon bejön benne, hogy nincs egy darab főszereplője, olyan tucatnyi ember életét követi, mind a rendőrségtől, mind az alvilágból. És kevéssé szívbajos, már ami a mortalitást illeti - valahogy mindig sikerül kinyírni egy-egy olyan karaktert, akit éppen megkedveltem. Ez alapján már mernék mesélni alvilágot is.

kapcsolják már ki a nyarat, még úgyis kitart a meleg ezután, egyszerűen nem tűnhet el ez a hőség hirtelen. úgy érzem, kiszárítja a nappal tartalmát, és estére meg az erőt szívja ki a bármi értelmeshez. Oké, tegnap szívforgács próba volt. Az alapvetően nem rossz. A basszusgitáros csere egyelőre fájó pont, az előző srác nagyon sokat hozzátett a zenéhez, és ez így kontrasztban méginkább látszik. Az új csaj (csaj, legalább :D) egyelőre még nem érzett rá, meg még nem tanulta meg az a alapot, meg érződik, hogy nem túl régen basszusgitározik, úgyhogy időnként még Estel vissza a basszust :D A zongora időnként jót tesz, időnként meg nem, de asszem hozzászoktam az eddigi hangzáshoz.
  Elment az én rózsám idegen országba by gothposeur
kipróbáljuk ezt, úgyis, ha végre tudunk normális körülmények között felvenni, akkor nem árt. Tánc by gothposeur csak, h tudjátok, ezeket csináltuk az együttessel. Btw, ezek májusi felvételek.

különben az tiszta jóarcság, hogy így komolyan veszitek relativista nyavajgásaimat, de lássuk be, én sem vagyok képes sokáig ugyanazon a sínen haladni gondolatilag. Ez valami emberi tulajdonság talán, hogy képtelen komolyabb sérülések nélkül alulnézetből vagy mittoménhonna, szóval ebből a speciális nézőpontból figyelni a dolgokat. a világ alapvetően közömbös, mi nem vagyunk képesek közömbösek lenni a világgal szemben. :spanyolviasz: nem ezt akartam írni, mert ez mind lényegtelen. az alapvető dolgok lényegtelenek a maslow piramis szempontjából. az bezzeg fontos, hogy tegnap este addig játszottam a teamfortress2-vel, amíg nem sikerült rájönnöm, hogyan kell a spy-jal játszani. Az az egyik legkúlabb karakter - mindig bejöttek az ügynökök, kémek, felderítők. Ja, a felderítő a másik ^^. mindegy. ez is mindegy. mindig van egy újabb nézőpont, ami érvénytelenné teszi az előzőt.

seven lives

If you kill me, break my neck
Seven times i’ll resurrect


nem tudom, h jó-e nekem az, h sejtettem, már több, mint egy hónapja. Ezek a beigazolódó gyanúk azért elég nyomasztóak tudnak lenni. ilyenkor nyilván visszamenőleg kérdőjeleződnek meg dolgok. Szerintem mindenkinek kényelmesebb lett volna, ha az első alkalommal rákérdezek, nem várom a szerintem logikus és helyénvaló kezdeményezést a másik oldalról. De naiv vagyok, amikor másik emberre alapozok olyasmit, ami nem történt még meg. Időről időre beigazolódik, hogy mástól alaptalan bármit elvárnom, és még én vagyok a hibás azért, mert voltak elvárásaim. És azért is én vagyok a hibás, amikor egyéb elvárásoknak nem felelek meg, nyilván.


Nem, nem rendült meg alapvető világba vetett bizalmam, meg semmi ilyesmi. Csak a triviálisan felmerülő kétségek önmagammal szemben.

De ezek is elmúlnak, elmúlik minden érzékelés, és gondolat, és az idő is meg az események is, a világ nem létezik, nem mindig, nem ugyanúgy, és egyáltalán. Hát így.

nos. egyelőre az a terv, hogy nincs terv, maradt a futás.
ködös novembert akarok!!!!!!!!
de tényleg. ez nem vicces.

viszont legalább a pénteki játék jól sikerült, amennyire ezt érzékelni tudtam. Nyilván segített rajta, h készültem - viszont még mindig nem egészen értem, miért voltam annyira ideges előtte.

bár mostanában amúgy se jó. nihil, nihil, nihil. A Bázison mintha nem lakna senki, időnként tök üres, és kb annyi változás van. Kenyeret most egy darabig nem fogok venni, mert én keveset eszem, rajtam kívül meg senki (bár a héten valaki mégis vett rajtam kívül is fél kilót, aztán otthagyta megpenészedni, nem értem én ezt).

ez van.

nem bírom lecsavarni a kávéfőző tetejét, de rájöttem, h a kávé az úgyis csak egy megszokás, és nincs rá igazából igényem most.
novemberi ködigényem van. elfárasztott ez a meleg, és ...és... mostanában meglepődöm, hogy mennyire nyár van még.

több napja ma vagyok először huzamosabb ideig itthon, felhalmozódott mosatlan edények a konyhában, hogy lassan semmihez sem férni oda, el kéne pakolnom a ruháimat, és megint takarítani vagy valami. És ez a kib napsütés, nem lehet kimenni az erkélyre.

Vérlepkének tegnap megvolt az esküvője, kúlság volt szabadtéren, Ákos atya megöregedett, de még mindig ugyanannyit beszél (és kommentál kb minden lehetséges pontot a misén), még bennem vannak a gitárosmisés reflexek, meg ilyenek.
Az unokatestvéreim megnőttek, de én vagyok a hunyó, h ezen meglepődöm, mert én nem járok nagycsaládi dolgokra, csak minimálisan.

ha eljutok az összes koncertre ősszel, amire menni szeretnék, akkor sűrű őszöm elsz. De muszáj is, az elmúlt sok évben egyszerűen ellustultam a koncertezést, pedig. 

Annak meg örülök, hogy tegnap végül mentem a belterj.hu aktuális ülésére, és nem hallgattam az agyam egyik mindig félős részére, hogy dehát másnap munka, és már késő van és izé. Ez úgyis csak lustaság. A múltban túl sokszor döntöttem a kényelmes mellett, és nem szabadna. Bláhh.

ja, van büszkeség, elküldtem végül az lfgére a cikket, egymás után pakolva  három részét, és még így is tetszik az embereknek, örülés van.

ma este királylányosfantasy, készülni kellene, ez a péntek úgyis halott. 

...

nem jó.

vérszegény

vashiányos vérszegénység ahogy már kiskoromban is, ollé. Úgyhogy semmi komoly.

punny. punny.

tadamm, legyetek rám büszkék, ma reggel voltam orvosnál, vért vettek tőlem, a hjéten legalább az kiderül, hogy mutáns vagyok-e a vérem alapján. Aztán, mivel nem volt aktív panaszom, nem írattam ki magam táppénzre, szal egy nap szabival kevesebb, de legalább porszívóztam délelőtt, és holnap délután már hazamehetek (meg egy másik rendelésre, ollé.)

közben eljutottam a the wire második évadjának a közepéig, elolvastam az ogfákat, ilyenek.

voltam Színésznő és Jon esküvőjén meg a lagzin - ugyan délben még hőemelkedésesn kersetem indokokat arra, miért ne menjek, aztán felhívtam Komát, és mégis mentem. Jó volt találkozni velük, tud jó társaság lenni az a néhány ember, az igaz.

másnap aztán másnap és a szokásos hőemelkedés folytatása, és ez végre meggyőzött arról, h orvos. Mert már tényleg idegesítő, hogy a szabadidőmben gyengít, annyira, hogy gondolkodni sincs erőm.

nna.

nah, mégis bejöttem - persze, olyat nem mondok józanul, h nem megyek be másnap, majd beteget hazudok, mert úgysem, de jól hangzott. És annyira nem vészes, aludtam 4-5 órát, péntek és nyugi van, kávé, briós, zene, és már dolgoztam is ma, csoda van.

Tegnap begyűjtöttem némi kreatív megbízást, ha megcsinálom (és mért ne tenném?), akkor már lesz önbizalmam asszertívebben nyomulni máskor is, hogy hé, én ehhez tulajdonképpen értek, kérj meg engem. Önmagamtól most kevéssé vagyok kreatív, de így hátha.

Ma álmos vagyok, nem tudom, hogy este mikor fogok kidőlni, de nem baj. Most jó, jól esett a buli.

null

vicces a böngészőn kiírva a droidzombi - null feliratot. ó, igen. iszom az esti porkávét, és nem létezem, megint. as usual. a délutáni semmittevés, az egész napos nihil  a lemenő nap fényében teljesedik ki. ilyenkor minden mindegyet fúj a narancsárga unalomból a szél be az ablakon, persze, előre-vissza szaladtam, most nyáron ez még ragyogóan kék ég. Majd télentélentélen.

kérdezik néha, hogy vagyok, és nem tudok semmi érdekeset mondani, de még csak semmi meghatót vagy ilyesmit. az agyam fura jószág, a felesleges dolgokat nem hangsúlyoz, kihagy, és időnként olyan, mint bármikor máskor. A különbségek ilyenkor persze ütnek, de az olyan 20 mp után el is tűnik nyomtalan.
szóval nyilván van a nyomasztó tudat, hogy az életem egy része egyszer csak megszűnik, és újra kell definiálnom például az otthon fogalmát.
Elkezdtem tervezgetni, milyen szobám lesz, hogy rendezem benne melyik bútorokat, mit díszítek ki, és végre takarítok, és egyéb csudálatosh dolgok, amit eddig úgyis csak egyszer tudtam rendesen megélni, még az Odafent alkalmával. Levegő vagyok, azt a teret töltöm ki, ami jut, de bizonyos térfogaton alul nagyon megnő bennem a nyomás. Túl nagy helyen meg szétoszlom és molekuláimra zuhanok szét.
vháháhá. tudok még ilyet, ha nagyon akarok :D

most pedig szívforgács próba, új zenészeket próbálunk ki.

tábori elmélkedések

Kéne írni táborról. Mielőtt elfelejtem.

Röviden, idén a program-keretjáték-csapat-rend sokszögből a csapat erős volt, a többi nem annyira. A logisztikába meg nem láttam bele, amit láttam, az elég zavarosnak tűnt, úgyhogy inkáb nem néztem oda :D

Ja, persze, a tábor jó volt, működött, csak voltak olyan pontjai, amik lehettek volna jobbak, és kiküszöbölhetőek talán ebből a felállásból is (ergo legközelebb ne ezeket a hibákat kövessük el).

Túl sok dolgot akartunk begyömöszölni az időbe, emiatt nem jutott mindenre elég idő, és energia sem.  Persze, az eső még jobban beszűkítette a lehetőségeket, de, ha nincs, akkor is ennyire, ha nem jbban zsúfoltak a napjaink.

Csapatok: ezek most kifejezetten erősre sikerültek, nyilván nem probléma nélkül ment a dolog, de úgy érzem, jók voltunk. Jó lett az emberek elosztása, most először működtött igazán a családfői szerepkör, ami nem helyettest, vagy meghosszabbított kezet jelentett csak, hanem a csapattagok számára is  jelentősége volt annak, hogy ki az "anyjuk" :D Az meg, hogy a mi hármasunk Áfival és Cuccal ennyire működött... ez az, amire nem lehet előre számítani :D
Egészen biztos vagyok benne, hogy kevés idő jutott a nemzetségnek önmagára. Nem identitás miatt, nem is értettem, minek ezen az "identitás" dolgon ennyit pörögni, az idő arra kell, hogy játszunk, hogy beszélgessünk, hogy csináljunk valamit közösen a csapatelőadáson és kötelező szertartáson túl is. A csapatelőadás túl kötött, túl nagyszabású ehhez a fajta "lazán, akármit" dologhoz. Szinte minden nap legalább fél órával tovább voltunk az alap 2,5 óra letelte után, ami szerencsére "csak" a szabadidőbe lógott bele, és úgy, hogy még munkában voltunk, ott volt a csapat, próbáltunk, megbeszéltünk, akármi.

Programok: a hadijáték jó volt, csak nem jutott rá elég idő, a kereskedős játék volt, de nem volt sem a csapatok, sem a keretjáték számára fontos, a Troll és a szabadrendi dolgok meg jók lettek volna, ha nem vagyunk addigra mindig az energiáink végén. Ill. jobbak lettek volna, ha. Az akadályversenyek aranyosak voltak, de...
nem szabadna programot a közösségektől és keretjátékoktól függetlenül csinálni. A csapatok a beléjük csoportosított emberek miatt a tábor lényegei, a keretjáték meg az egészet összefogó globális kohézió. Ha bármelyik is kimarad egy programból, akkor az érződik.

És el kell választani az ilyen jellegű "össztábori" programokat az általános beosztásszervezéstől. Mert más feladat, munkakör a kettő. Kevés ember esetén csinálhatja ugyanaz nyilván, de akkor neki kell külön kezelnie.

Keretjáték: a setting rendben volt, hangulata is volt megminden. Erről sokat gondolkodtunk tegnap, egyrészt receptet nem kellett volna használni. Másrészt meg valahogy úgy kezelték a keretjáékos teamet, mint amikor a dizájnert a meló végén felkérik arra, hogy fesse ki a mérnökök által megtervezett dobozt - oké, rászögelhet girlandokat meg mindent.
Pedig ugye a design az egyidőben zajlik optimális esetben a többi tervezéssel. Kohézió, kohézió.
Maga a megvalósítás szerintem nem volt ideális a jelenlegi táborhoz: túl statikusak, színdarabjelleűek voltak olyan jelenetek és szituációk, amiknél inkább a csapatok bevonására lett volna szükség (népgyűlések). Nyilván ez nem vonatkozik azkra, amikbe nem lehetett volna beleszólása táborozónak, de így az őket elvileg érintő dolgok is színjátékká váltak.
Emellett nem volt reális közeg az npc-kkel való találkozásra a trollon kívül (ami este volt, amin már mást akartak), és, mivel a csapatokat a questeken keresztül próbálták a keretjátékba bevonni, ezért muszáj volt mégis elérni őket, akár úgy is, hogy hopp-hopp, véletlenül eljöttünk hozzátok, ti... öö... izé, hogy megnézzük, mit csináltok. Egy-két esetben oké, de...

A csapatok egymás közti interakciójára nem volt felkészülve a keretjáték, vagy csak nem akartak ezzel foglalkozni, meg igazából idő sem volt rá. Valamilyen szinten megoldottuk, csak úgy éreztem, inkább a "cináljatok, amit akartok, majd söprögetünk utánatok" hozzáállás volt a jellemző, mint a" átkot akartok törni? oké, elmossátok a jelet. Lécci hívd fel a figyelmét arra a csapatnak, h újra megjelent. (És elmennek újrajzolni)." Amennyiben PC-nek tervezik a csapatokat, akkor a világnak reaálnia kell arra, amit akkor csinálnak, nem csak az előzetes tervek alapján. Persze simán lehet, hogy voltak ilyenek, csak nekem nem hívták rá fel a figyelmemet.
A családok tanácsa dolog igazából logikus lépés volt, hiszen Faramir olyan szinten hárított az első napokban minden cselekvést a furaságokkal szemben, hogy aki beleéli magát,az arra gondol, akkor megoldja máshogy. Szerintem megint csak az idő hiánya miatt nem sikerült kitalálni olyan megoldást erre, ami kiegeyensúlyozotan alkalmazta volna ezt az eseményt. Nekem sem jutott rá időm, h meghallgassam a haradi követeinket, hogy mire jutottak, pedig kellett volna.

A háttérsztorik különben hangulatosak voltak, és, ha van időnk belemélyedni, meg ezek alapján kitalálni, hogy mit is kezdünk magunkkal, akkor jól jöttek volna.
Az őrségek sztorijai tetszettek - amúgy szvsz ez is részben programos feladat, nem csak keretjátéki (bár lehet, h a plöm is dolgozott benne, nemtom.) Kerejáték találja ki az eseményt, meg esetlegaz ideális kimenetelt, a programos csapat meg azt, hogy mi a játék. Hm. Szvsz inkább játéktervező teamnek kéne fordítani, míg a keretjátékot koncepcióteamnak :D

Najó, egyelőre ennyi jutott eszembe, ez nyilván nem teljes, és a rndekről még nem is írtam.
Rendek: külön-külön nyilván jók voltak, visznt nem volt egység, és a tábori koncepcióból is kilógtak. Ezt így szerintem nem kellene erőltetni, vagy legyenek rendesen integrálva, vagy egyéb.

na, tényleg ennyi.

Amikor a világ betolakszik a saját nyavajgásaim közé, az sosem jó. Nem vgayok elég művelt, elég bölcs, elég tájékozott, elég... nem vagyok elég ahhoz, hogy érdemi véleményt tudjak nyilvánítani többzáz emberen felüli nagyságrendbe tartozó dolgokról. Persze, véleménye mindenkinek van, de arról túl könnyen azt hiszik az emberek, hogy igazság. Pedig csak egy a lehetséges álláspontok közül.
És bármilyen érzelmi elfogultság csökkenti a (majdnem) mindenki számára érvényesnek tekinthető vélemény hitelességét.

Még személyes ügyekben is érdemes távolságot tartani a megállapításainktól, hiszen jellegzetesen nagyot lehet tévedni azzal kapcsolatban, hogy a másik miért úgy és azt tette, amit.

Nyilván kivitelezhetetlen, hogy mindig mindent mérlegeljünk, megvárjuk az elégséges információt, és aszerint döntsünk. Nyilván vannak mindenkinek személyes mércéi, útmutatásai, ökölszabályai, amikben (jó esetben) a körülötte élőkkel meg tud egyezni (törvények, erkölcsi, etikai, morális szabályok, játékszabályok, vatevör).

De soha nem szabadna arról elfeledkezni, hogy ezeket a szabályokat mi fektettük le, nem az objektív valóságból megtalált dolgok.

De mindegy. A lényeg az, hogy időnként én magam is kénytelen vagyok alkalmazni olyan ökölszabályt - vagy csak elfogadni a szükségességét -, amiről tudom, hogy nem igaz, hogy a küszöbhatár fölött van a veszteség. És ez szar.
--
Meg van az, amikor két pillanat között áthelyezkedem egyik oldal nézőpontjából a másikba. Vagy bármely oldalon egy átélhető, megérthető nézőpontba. Aki akár én is lehetnék, ha máshol, máshogyan, estébé, estébé.

Namindegy.

Kik és mi ellen lázadnak? Ha meg nem lázadnak, akkor mot akarnak? Ha meg nem akark semmit, akkor mivan?

Én nem értem ezt a londoni zavargásos dolgot.Ennyire nagy a különbség az alja meg a teteje között? 

btw, megnéztem a tetovált lányt, kellemes krimi film, bejövős a főszereplő csaj, a múltját, meg a dolgait persze kihagynám, de lennék énis gót hacker. Az egésznek volt némi twinpeaks hangulata a hideg és elszigetelt szigeten.

fogok filmeket nézni. alapvetően lehet ajánlani, és csatlakozni is.

ja, meg olvasom tovább a Raas-sagát, a fordulatai kezdik súlyukat veszteni - már idő sincs nagyon megkedvelni a családtagokat, meg kezd az egész történelemkönyv lenni, aminél azért jobban indult. És mostmár fárasztanak a nézőpontkarakterek gondolataiba beékelt világleírások. Szükségesek, de időnként úgy tűnik, a karakterek a világ díszletei, és csak azért vannak, hogy elmeséljék és leírják azt.

ma, remélem, nem leszek zombi este, nem leszek lázas, vagy, ha igen, akkor rendesen legalább. És akkor holnap betegszabi. Amúgy meg töltődni kellene már valamiből, mert a tábor rendesen leszívott.

A hétnek vége lett, és feltehetem a kérdést, hogy jobb-e. Mittomén. Legalább itt melóban jobb, a hétfő még lelkes. Tényleg. Az persze nem töltött el maradéktalan boldogsággal, h megint egész hétvégén hőemelkedésem volt - amire vasárnap délután jöttem rá már csak. Az a rossz benne, hogy ugye a hőemelkedés nem komoly dolog, az nem láz meg semmi, de most már legalább annyira kiszívja belőlem az erőt, minthavalami komoly bajom lenne. Ehh. De reggelente semmi bajom, ma reggel se volt semmi, úgyhogy nemtom. Megint megpróbálok egy este orvoshoz menni, amikor majd nem lesz más elfoglaltságom.
Megvolt a lánybúcsú, aranyos feladatok voltak, de a morrisons2-őt nem véletlenül kerültem már egy jó ideje. Tömeg, szar zene.
Aztán LeFaynél volt házibuli jellegű beszélgetős est, annak a végére még odaértem, jó volt ez is, bár hazafelé már majdnem aludtam a villamoson. Sőt.
Szombaton mentem megint a suliba, tanár csodálkozva kérdezte, h melyik tanfolyamrra jöttem, mondom a webdizájnerre, csak két hetet nem voltam. Fejcsóválva mondja, h hát akkor nem fogom tudni felvenni a ritmust, valószínűleg pótórára lesz szükségem. Vagy foglalkoztam már webszerkesztéssel? Ja, egy kicsit. Akkor talán nem leszek annyira elveszve, bár kétli. Oké, azért megpróbálnám.
Aztán még én éreztem kínosnak, hogy a csoportból nekem ment a legjobban az anyag (táblázatok szerkesztése számolatlan darabszámban). Pedig nekem is most állt csak össze, h tr-td-k mit is jelentenek, és hogyan működnek, és a többiek is a múlt órán vehették már. Komolyan, mit tanultak az előző két órán? Igazából örülök, h nem voltam.
Azért legalább ráébredtem, h mennyivel egyszerűbb dreamweaverrel, mert az szépen figyeli, h mikor felejtek ki valamit a kódból.
Aztán kóma-kóma. Nem tudom, mikor jutok el addig, hogy rendet rakjak, mind a lakóhelyemen, mind az életemben, és attól tartok, az előző nélkül az utóbbi sem fog működni.
A Főnixes felmondásom azért időnként még mindig szomorúvá tesz, pláne, amikor felhív a keresztanyám, h majd jönne előadásra... de jobb ez így. Nem tudom még, hol és mit fogok csinálni, csak nagyon halvány elképzeléseim vannak a jövőről, de... de nem is érdekel annyira.

csak lenne már vége, vége a hétnek. Lenne vége a kötelező köröknek - lenne vége a kötelezőnek érzett köröknek. Szeretném magmra zárni a szobám ajtaját, kizárni a külvilágot, és rendet rakni. De nincsen időm erre, nincsen energiám erre, szétoszlottam a világban, mint az eloltott gyertya füstje.

Nyilván jó volt tegnap elmenni a belterj.hu aktuális ivására, szóvicceket hallgatni, azon tűnődni, h vajon ki tudja, szerepjátékról, videojátékokról, a GET methodról meg még mittoménmiről beszélgetni, és látni azokat az embereket, akiket szökőévente egyszer, pedig okosak, néhányan szépek, és van közös érdeklődésünk.

(Közben sikerült összeszednem magam annyira, h pár melót még megcsináltam, amivel sikeresen lekéstem vérlepke lánybúcsújának azt az állomását, amire amúgyse biztos, h odaértem vola. ok, akkor majd hétkor csatlakozom, az a biztos).

A kedd és a szerda este is jó volt, és az eseményekre is szükség volt, és a mai is ebben a kategóriában van - mégis. Ajtóbecsukás, alvás. Az álmaimban létezik a nyugalom és a pihenés.

Csak a pillanatban létezem. Csak más szemében létezem. A tükrök között pedig a végtelenbe lépünk, azt mondják a hangok itt bent.

és akkor most írtam meg A levelet a főnixnek. hagytam időt rá, nem impulzív döntés volt. Nyilván hiányozni fog, nyilván fogom időnként bánni, amikor nem vagyok színpadon, de... az utolsó évad az energiáim nagy részét elvitte, és így hátha fogok mást csinálni.

Az eső akkor is gyönyörű. Megnyugtató és frissítő, és most még fedél is van, meg szárazság az épületeken belül. Jó ez így.
Frontot érzem, de ez már megszokott.

Elintéztem a netbankot, öröm van, fogom tudni követni a pénzemet, fogok tudni neten utalni, a technika öröm.Furcsa, hogy milyen lassan veszem fel a lépést, ahhoz képest, hogy mennyire érdekesnek és izgalmasnak találok minden ilyesmit. Programok használtaát megtanulni önmagában is érdekes elfoglaltság. Meg ilyenek. Pillanatokon belül elalszom, és semmi erőm nincsen dolgozni.
Pedig aludtam - vérlepkével itunk jegeskávés dolgokat, aztán otthon játszottam éjfélig, portal2 co-p vidám dolog.

Közben időnként elkap az önreflexió, meg a nyilvánvaló, és az nem teszi egyszerűvé, hogy nincs kire haragudni. Bár, végeredményben sosincs, de ezt nem mindig látom át így.
Olyan könnyű lenne belemerülni az önsajnálatba, és megmagyarázni, hogy miért vagyok normális emberi életre képtelen véglény, de ehhez sincs kedvem. Persze, az meg időnként lehangoló, hogy amikor senki sem igazán hibás, akkor igazából senkinek nincsen hatása az eseményekre - ez tulajdonképpen ijesztő. Ha van felelős ember eseményekért, akkor van olyan ember, aki tehet máskor mást, s ezzel befolyásolhatja az események kimenetelét. Ha nincsen, akkor mindenki csak az események áldozata.

A következetesség rémes. És teljesíthetetlen, de mégis.. mégis elv.

Nem lehetek más, mint aki vagyok. Még akkor sem, ha csak akkor szeretnének. Hazugságra nem illik életet építeni.

blah, azért az előző kártya nem rossz, azért is tettem ki. lassan újra lendületet kell vennem a melóhoz, ami van, és nem kevés, ellenben felhők vannak az égen, és az szép.
...
tea és lendület volt, aztán néztem világháborús képeket,ami ugyan gót, de nem tesz jót mostanában a hangulatomnak.
---
időt és energiát kell szakítanom minél hamarabb a társulatnak szóló megírásához, mert nem akarom összecsapni.

azt hittem, hogy lesz időm, de nincs, és kezdek nagyon kimerülni. Alvás, az segít. Az mindig.

Kardok Királynője

 

A Levegő elem Víz aspektusa, régi szerepek és álarcok levetése, tisztaság, racionalitás, intellektualitás, logika, objektivitás.

Útmutatás:Olyan folyamatot élsz át, melynek során fokozatosan megválsz régi szerepektől és viselkedésmódoktól. Ez olykor fájdalmas felismerésekkel és tapasztalatokkal jár, de megéri! Az elnyert világosság szabaddá tesz.

Kérdés:Milyen kedvenc szerepeid mögé rejtőzöl? Kész vagy arra, hogy lemondj ezekről?

Javaslat:Figyeld meg önmagad különböző szerepeidben. Néhányat tovább kell majd játszanod, csak ezután tudatosabban, mint eddig. Fogadd el azokat, alakíts a lehető legjobban, de ne vessz el szerepeidben.

Megerősítés: Egyetlen kötelezettségem az életben, hogy hű maradjak önmagamhoz.

szétmarja a gyomromat a tejeskávé, ó igen. Kár, h a túléléshez szükséges, háromkor sikerült belezuhannom az ágyba otthon. Előtte stewardessruhában, parókában, zombinak/pandamacinak sminkelve ültünk egy üres lakásban, és a főnixet tárgyaltuk ki, meg azon röhögtünk, h ez a dolog nem történik éppen. Vicces volt, még akkor is, ha semmi kedvem nem volt bulizni, vagy kimozdulni otthonról.
Ülnék inkább a gép előtt, és játszanék vagy rajzolgatnék, vagy mittomén. Meg olvasni és aludni lenne jó.

vagy nem.

nem gondoltam volna, hogy jól fog esni a munkahelyem, de most... nyilván felhalmozódott minden adminisztráció, és nehezen szokom vissza a folyamatos egy helyben üléshez (nem.). Jól esett, hogy az egyik srác mondta, hogy a távollétem alatt problémákba ütközött az ügyintézés, és végrevisszajöttem. Azért működött minden nélkülem is, de nyilván kevéssé kényelmesen.

Nyilván most szarul érzem magam, és ez egy darabig így lesz, de ez van, malesh. Vannak játszmák, amikre nem vagyok alkalmas, vannak dolgok, amik nem így működnek.

Reggel sikerült embert faragnom magamból, vissza a normális fogaskerekek közé, amik persze nem működnek, nem úgy műkednek. Nehéz úgy hozzállni most a változásokhoz, hogy éljen, izgalmak, a problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket, a változás azért van, hogy ne fulladjunk unalomba. Mantra, napi tízszer elmondom, és elhiszem. Közben meg majd lobog éjfekete köpenyem a hold előtt vagy a sálam, vagy vatevör.

Szerencsére asszem nem állom rosszul, tehát egy-két hónapig nem gond az egyedül fizetett szoba, de aztán majd valamit ki kell találnom. Elköltözni nem szeretnék, sem a környékről, sem a Bázisról, az mondjuk tény, de nekem egyedül nagy az a szoba. Meg, ha minden igaz, Nikiék is elköltöznek pár hónapon belül, ergo, ha netán valaki úgy érzi ismerősi körből, a Bázison lesz hely. Asszem.