Az eső akkor is gyönyörű. Megnyugtató és frissítő, és most még fedél is van, meg szárazság az épületeken belül. Jó ez így.
Frontot érzem, de ez már megszokott.

Elintéztem a netbankot, öröm van, fogom tudni követni a pénzemet, fogok tudni neten utalni, a technika öröm.Furcsa, hogy milyen lassan veszem fel a lépést, ahhoz képest, hogy mennyire érdekesnek és izgalmasnak találok minden ilyesmit. Programok használtaát megtanulni önmagában is érdekes elfoglaltság. Meg ilyenek. Pillanatokon belül elalszom, és semmi erőm nincsen dolgozni.
Pedig aludtam - vérlepkével itunk jegeskávés dolgokat, aztán otthon játszottam éjfélig, portal2 co-p vidám dolog.

Közben időnként elkap az önreflexió, meg a nyilvánvaló, és az nem teszi egyszerűvé, hogy nincs kire haragudni. Bár, végeredményben sosincs, de ezt nem mindig látom át így.
Olyan könnyű lenne belemerülni az önsajnálatba, és megmagyarázni, hogy miért vagyok normális emberi életre képtelen véglény, de ehhez sincs kedvem. Persze, az meg időnként lehangoló, hogy amikor senki sem igazán hibás, akkor igazából senkinek nincsen hatása az eseményekre - ez tulajdonképpen ijesztő. Ha van felelős ember eseményekért, akkor van olyan ember, aki tehet máskor mást, s ezzel befolyásolhatja az események kimenetelét. Ha nincsen, akkor mindenki csak az események áldozata.

A következetesség rémes. És teljesíthetetlen, de mégis.. mégis elv.

Nem lehetek más, mint aki vagyok. Még akkor sem, ha csak akkor szeretnének. Hazugságra nem illik életet építeni.