ez így persze nem lesz jó. (de lehet, hogy soha nem volt az, csak annak tűnt.)

tegnap jelentkeztem egy állásra, megláttam, megtetszett, hátha én leszek AZ. van egy zenekari jelentkezés is folyamatban, az érdekes lehet.
fogok venni mikrofont, ha minden igaz, és jól töltöttem ki a formokat.

mesélni jó, ezt tudom, és szerencsére pozitív visszacsatolások érkeznek többnyire. A királylányos fantasy mostanság ügyesen meséli magát, köszönhetően a játékosok hosszas beszélgetéseinek. Az gondolkodóba ejtett, hogy ezeket az NPC-ket nem kedvelem annyira, nem is mindig vagyok képben a belső életüket tekintve, pedig... pedig. Az nyilván számít, hogy nincs és nem is volt senki, akivel megbeszélhettem volna, vagy elmesélhettem volna a háttérfolyamatokat, ergo sokkal kevesebb dolgot is gondoltam át.
Alapvetően vicces, ahogy a játékosok látják a karaktereket - nyilván várok is hasonló reakciókat, de nehéz megjósolni, hogy miből milyen következtetést fognak levonni. Kamerában kell gondolkodni. Abban, hogy mit mutat éppen, kiket a világból, őket megrendezni, mert képtelenség egyszerre mozgatni az egész világot (kivéve, ha lenne időm csak erre napi pár órát, mert akkro rajzolok, írok,megminden).

Erről jut eszembe, lezd nyomasztani, mennyire nem csinálok semmit. Semmi alkotót, tudjátok, ilyen kreatív izét. Nem azért, mert nincs rá időm - napi 8 órát ülök notebook előtt, aztán esténként és éjszakánként is van rengeteg idő, de mégsem. Elfáradtam, az idő teszi, ami létezik és múlik. Aludni kéne, aludni, aludni, aludni, nem ébren forgolódni.
(gregoriánokat hallgatok, wazz D:)

namindegy, namindegy, namindegy.

a hogy vagy és mi van veled kérdések meg esélytelenek,megvagyok, ugyanúgy, ahogy eddig.