A hétnek vége lett, és feltehetem a kérdést, hogy jobb-e. Mittomén. Legalább itt melóban jobb, a hétfő még lelkes. Tényleg. Az persze nem töltött el maradéktalan boldogsággal, h megint egész hétvégén hőemelkedésem volt - amire vasárnap délután jöttem rá már csak. Az a rossz benne, hogy ugye a hőemelkedés nem komoly dolog, az nem láz meg semmi, de most már legalább annyira kiszívja belőlem az erőt, minthavalami komoly bajom lenne. Ehh. De reggelente semmi bajom, ma reggel se volt semmi, úgyhogy nemtom. Megint megpróbálok egy este orvoshoz menni, amikor majd nem lesz más elfoglaltságom.
Megvolt a lánybúcsú, aranyos feladatok voltak, de a morrisons2-őt nem véletlenül kerültem már egy jó ideje. Tömeg, szar zene.
Aztán LeFaynél volt házibuli jellegű beszélgetős est, annak a végére még odaértem, jó volt ez is, bár hazafelé már majdnem aludtam a villamoson. Sőt.
Szombaton mentem megint a suliba, tanár csodálkozva kérdezte, h melyik tanfolyamrra jöttem, mondom a webdizájnerre, csak két hetet nem voltam. Fejcsóválva mondja, h hát akkor nem fogom tudni felvenni a ritmust, valószínűleg pótórára lesz szükségem. Vagy foglalkoztam már webszerkesztéssel? Ja, egy kicsit. Akkor talán nem leszek annyira elveszve, bár kétli. Oké, azért megpróbálnám.
Aztán még én éreztem kínosnak, hogy a csoportból nekem ment a legjobban az anyag (táblázatok szerkesztése számolatlan darabszámban). Pedig nekem is most állt csak össze, h tr-td-k mit is jelentenek, és hogyan működnek, és a többiek is a múlt órán vehették már. Komolyan, mit tanultak az előző két órán? Igazából örülök, h nem voltam.
Azért legalább ráébredtem, h mennyivel egyszerűbb dreamweaverrel, mert az szépen figyeli, h mikor felejtek ki valamit a kódból.
Aztán kóma-kóma. Nem tudom, mikor jutok el addig, hogy rendet rakjak, mind a lakóhelyemen, mind az életemben, és attól tartok, az előző nélkül az utóbbi sem fog működni.
A Főnixes felmondásom azért időnként még mindig szomorúvá tesz, pláne, amikor felhív a keresztanyám, h majd jönne előadásra... de jobb ez így. Nem tudom még, hol és mit fogok csinálni, csak nagyon halvány elképzeléseim vannak a jövőről, de... de nem is érdekel annyira.