takarítottam, tettem erőtlenül pár gyenge letakarítási kísérletet a hűtőszekrény oldalával, ez hosszú folyamat lesz, érzem én - kellett évekig a tűzhely mellett tartani szerencsétlen gépet. de legalább felmostama  konyhában, ez már-már szinten tartás. Roppantul motivál, hogy nem csak magamnak kell tisztaságot tartanom, hanem itt lakik Julcsi is, és bűntudatom lenne, ha az ő takarítására nem felelnék én is ilyesmivel. Egyszerű lélek vagyok. Estel jelen-nem-léte a háztartásban dühödt passzivitást váltott ki mindig belőlem, úgyhogy nagyságrendekkel jobb most.
Még úgy is, h Julcsival felváltva vagyunk itthon, mintha vezetnénk azt a bizonyos naptárat (nem).

Lenyúltam a konyhában oldalra fordult, vergődő kanapét, remélem, ez az a kanapé, amit Szozsi bátyjától szereztek meg, és Julcsinak meg lesz másik, a sajátja, ha jól rémlik, és akkor maradhat. Cserébe az ikeaszéket átvittem Julcsihoz, mert a kék az megy a függönyéhez és az elefántokhoz. Most kicsit megint más lett a szobám hangulata, tökéletesen alkalmas szerepjátékra. Mondjuk.

 A fejem megbízhatóan, tompán fáj, és olyan kilátástalannak érzem az estémet, el kellene mennem buliba, de egyedül nem fogok, és most, úgy tűnik, mindenki valahol máshol van. Disznót ölnek, meg egyebek.

Megint eltelt egy hét.