nah, lejött a hétvégéna  sims3, örülök, h a régi karakterek is megvannak megminden. most egy darabig elleszek ezzel esténként.

volt szombaton csettali, és élmény volt látni a geekeket. Beszélgettem is, és tulajdonképpen lenne rájuk igényem máskor is, nem csak pár évente egyszer. Az meg kifejezetten vicces, hogy már nem érzem más korosztályban magamat, mert ... 8 éve? 7 éve? még határozottan egy kategóriával idősebb volt a többség.

Vasárnap volt próba, asszem sikerült ledumálni a péntekeket - bár a mostanira még rá kell kérdeznem, mert... mert.
Utána meg meséltem, és az üresjáűratok ellenére sikerült pont addig mesélnem, ameddig terveztem. Nem egészen úgy történt minden, ahogy terveztem, lett új szál közben, meg a főeemény is máshogy zajlott, de ez jó, és már tényleg végjáték.

a hét utolsó órájában vagyok benne.
elfelejtettem cukrot rakni a teába, ami ettől nem lett jobb, sőt. elegem van a pikvikekből, amit kapunk a Cégnél (persze, örülök, h van). Folyadékutánpótlást.

tegnap nem mentem az angolulbeszélős sörözésre, ellenben megvettem a Fable első részét, telepítettem is gyorsan. Abban nem vagyok biztos, h végigjátszom megint, de egyszer-másfélszer már igen, és így valami minimálisat törlesztek a játékok irányába(n).

most aztán lesz Turambar-próba, addigra vissza kell szereznem a szellemi épségemet. Írhatnék az alkotó folyamatok nagyszerűségéről, meg, hogy mennyire ad vissza hitet az élet bármilyen értelmébe, de nem fogok.
Mostanában nem nagyon van kiút a labirintusból, és kezdek kételkedni abban, h valaha is láttam a kék eget/fényt alagút végén/szebb-jobb világot/stb.
Ilyenkor kell nézegetni a rozsdát és a repedéseket a falon. A vilg fraktálrendszerében van elrejtve a világon kívüli is.

I am Zimmy.

eszelős öröm fogott el pár pillanatra a felhősödő ég láttán. Best of ősz és tavasz... az égnek felhőkkel van értelme, a levegőnek esővel vagy hóval, és így tovább. (a tejnek léggyel, naphoz hold-dal...)

na, írtam folytatást, ha rövidet is.

közben telik a nap, olyan furcsa-narancssárga minden. a világ a szürrealitás határán lebeg, de nagyon is reális minden, pont amennyire lehet. A zene párnaként ölel körbe, és néha jó a túlélők maslow-piramisának alján lebegni.

nna.

i was.

ketten beszélnek bennem, az egyik kifelé, a másik befelé. az különben annyira jó, amikor észreveszem, hogyan formálja a külvilág a gondolataim folyását. ezért vicces határozott stílusú írókat olvasni, mert  a gondolatmondataim elő mondatszabdaló szemüveg kerül. És elkaptam az érzést, abban a pillanatban, ahogy megtörtént.
...
azt hiszem, én értem a vámpíros könyveket. pont azon a határon vagyok. vannak mítoszok, és vannak vágyak, amik erősebbek a sztorivezetés és karakteralkotás hiányosságainál is.

mondjuk igazán folytathatnám a hp fanfiction-t, hamár elkezdtem. be kell fejezni, különben.

és meg akarok újra tanulni franciául. végülis a recepción is tudnak tanulni....

szerzek teát. szereztem. naszóval, ki kéne vágnia  töltelékszavakat időnként a világból, sokkal lényegretörőbb lenne. A mondataimból is, próbáljuk ki.
A redundancia segíti az értelmezést, meg a gondolkodást is, ha valaki írás közben gondolkoik. Nem megy ez nekem.

Amiről úgy érzem, hogy meg kéne csinálnom:
zenekar: erről már sokat ríttam itt is, másutt is. vagy legalább meg kéne próbálnom írni egy számot, és felvenni, vagy akármi.
írás: ebből mindig vannak épp futó projektjeim, bár igazából... inkább lemesélem ezeket.
darab: kellene olyan darabot találnom, amit a főnixszel tudok megcsinálni - legyen kevés szereplő, arányaiban sok nő, és a témája fogjon meg. vagy esetleg írhatnék.
...
ez azért nem túl bíztató. a távolabbi és nagyobb céljaim olyanok, amikre nem sok esélyt látok. a rövidebb célok meg...

a fák leveli között áteső fényt nézem inkább, meg a buszról a Dunát, meg a cigifüstös padokat alkalmanként egy kocsmában. Lassan ideje lenne megváltani a világot, vagy valami.

Azon gondolkodom, hogy mit kellene csinálnom. Úgy általában, az életemmel. Akár a filozófikus határán mozogva. Amikor vasárnap Tnaárúr bejelentette, h még két próbaalkalom, hétfő-péntek a vasárnap hajnal mellé, akkor azért elgondolkodtam egy pillanatra, megéri-e. Aztán beszéltem Mrs Sopronival, és úgy döntöttem, a pénteki Turambar próbák fontosabbak. Persze, ez azt is jelenti, hogy azt a darabot megcsináljuk rendesen, színpadon, nem csak mtt-s közösségnek. Ha már egy valószínűsíthető konfliktust varrtam ezzel a nyakamba.
Viszont az jól esett, amikor mondták a többiek, hogy hasznos az asszisztenskedésem. Legalább ez.

aztán jellemzően elfogytak a szavaim, a blog meg itt maradt nyitva. ez egy ilyen kedd.

Megvolt a KÖMT, illetve, benéztem jól oda. A szombat reggel határozottan indult, felkeltem egyszercsak, és igyekeztem elérni valamelyik vonatot - ez végül 11:07-es lett, épphogy. Inszéjn nézte meg nekem az időpontot, és csak a vonaton tudatosult bennem, hogy nem vagyok biztos abban, h jó vonatra szálltam-e. Mert oké, Vác, meg Szob... de biztos ez a vonal az? Nem keverem másik zónavonattal? Göd, Kismaros? Aztán nyugtatgattam magam, h Dunakanyarból egy van, és minden esélyem megvan arra, hogy ez az a vonal. És az lett.

Szeretek utazni, állapította meg a narrátorom, miközben néztem a faleveleket, aztán a párás-napfényes Dunát, és szeretem a fákat, és a folyókat - illetve vizeket úgy általában, mert a Balaton is igencsak.
Az emlékekbe kapaszkodva mentem be a suliba, aztán mellbevágott valami ismerős és... a mások kosza, mások rendetlensége érzés. Nem volt semmi, ami bevonzott volna, emberek ülnek az ismerősen rendetlen büfépult mellett, köszönés, aztán semmi. Nem tudom, mit vártam, talán valami visszajelzését annak a világtól, hogy ide érkeztem. Nem jó dolgok közepébe megérkezni, amikor azok épp ülnek.
Megkerestem Angwenéket a kratív írós foglalkozáson - sajnos lemaradtam az elejéről, bár még így is sikerült telefirkálnom egy lapot.
A program, mint olyan, jó dolog.

Aztán szocializálódtam ügyesen, és megint felmerült bennem, hogyha netán még energiát is próbálnék fektetni bele, akkor nem lenne mindig mindenki (vagy a nagy többség) idegen. Vagy... kit tudja. De majdnem jól működött a szociális programom, csak a nap végére romlott el.

Megvan, ez olyan, mint pókemberként repkedni a felhőkarcolók között, folyamatosan mozgásban, és mindig kell valami, amiben megkapaszkodom, vagy elég magasra kell feljutni, h legyen idő zuhanni. Borostyán-ember vagyok (borostyán-udvar, nohiszen). Világok peremén. Képes vagyok magamat megtagadni azért, hogy a peremen maradhassak. (Hogy minden vélemény között maradhassak.) Hogy folyamatosan tudatosítsam magamban a nézőpontok viszonylagosságát, hogy végül mi színezzük ki a vonalak közti területet, és azt nem muszáj a színkódok szerint. Ilyenkor szoktam elkezdeni kételkedni a saját létezésemben.

Volt Drímőrnek előadása a Live mesélésről, érdekes volt, a táborszervezési rohamom mellé megérkezett a live-szervezés is.

Volt az egésznek egyfajta igazmondós fílingje, sokan mondtak mellettem rosszindulatú, de őszinte megjegyzéseket egyéb emberekre. Ha a következő lépés az, h ugyanezt egymásnak is, akkor oké.

Hazafele eszembe jutott Hanga, illetve a reggeli vonatozásairól szóló történetei - velem együtt csak buliba utaztak emberek. Visító csajok, az őket fikázó két srác, akik aztán örökletesbetegségekről beszélgettek, aztán két negyedikes csaj, pasikról beszélgettek, meg... ööö... a csizmáról... meg a különböző pasikról. Hogy melyikük éppen milyen pasi mellett randizgat(na) kivel, és közben a harmadik sráccal milyen félreérthető, vagy egyértelmű helyzetbe került.

Az utazásban az a jó, hogy eggyel kevesebb láncot érzek a szokásosakból - hisz képes vagyok idegen helyre mozogni. Úgyhogy ma este elmegyek az előadásra, mert képes vagyok rá, mert megtehetem, és, mert kíváncsi vagyok Femmefatale és Koma produkciójára (meg, hátha összébbértek a többiek az előző óta).

És újra beindítottam a last.fm-et a gépemen, mert az utolsó adatok egy évesek rajta.

éhes vagyok, nemsokára ebédelni megyek, bár, azt még nem tudom, hogy kikkel és hova, de majdcsak.
A Tudorok zseniális ihletadó a királylányos fantasyhez, környezet és ruhák, ó, igen.
Tegnap meséltem Momónak,és határozottan úgy érzem, ez a néha csak egy-egy játékosnak, néha sokaknak együtt kell mesélnem, ezt énis jobban élvezem, meg szemlátomást a játékosok is. Csak nehéz egyeztetni.

Tábort akarok szervezni.

Megy zenélni akarok.

olyan igazi cyberpunk este van a Cégnél - bent fények, kint sötét. Egy meg nem írt novellám hősnője ilyen helyen ereszkedik le az irodaház oldalán, hogy kiszabadítsa-elrabolja az öregasszonyt, aki nem akar már elmenni. Aztán meg akarja ölni a mestere, mert épp a parancs megtagadására készül hősnőnk. Vagy valami ilyesmi, de csak addig jutottam, hogy még kék az égbolt, úgyhogy a körvonalaik látszanak a sötétből. De rég volt ez. Ezt se írtam meg - utólag nem bánom talán, hiszen jópár ilyesmiről szóló részt láttam a Nikita sorozatban. Azért az ijesztő, amikor belső mitológiával találkozom szemben tévésorozatban.

Reggel a metrón befejeztem a Láthatatlan szörnyeket, kúlság volt. A stílus és a történet egységes, és ez jó.

És ez a kedvenc hónapom második napja. Pillanatok alatt elmúlik az ősz, és alig veszem észre.

megvolt a háromnapos hétvége - nem éreztem hosszabbnak, int egy normális kétnaposat. a szombatom és vasárnapom nem próbával töltött része a helovínra ment el, sőt, igazából a hétfőm nagy része is (mert négyig aludtam).

Azért örülök, hogy a visszajelzések alapján az emberek jó része jól érezte magát. Azt sajnálom, hogy nem mindegyik barátom, mert igazából nekik szeretek szervezni, nem a random ismerősöknek (bár, az sem utolsó).

Ehe, a szemüvegem nagyon kemény, meg igazából a jelmezem is, csak azt blogon nem mutogatom. (Meg Péter képei kifejezőek, de valahogy nem túl előnyösek.)
Szóva zenéltem, meg előtte berendezkedtünk, meg még korábban Kincsővel raktártpakoltunk.
A szerveződés tanulságos volt, ez demokratikusan valóban nem megy, mert a többség úgy érzi, hogy ő szívja a legtöbbet, pedig nem is.
A lábam még mindig fáj, a csizmám alja neháéz, és magassarkú, és egész nap abban álltam-ültem, úgyhogy hajnalban már alig bírtam járni. És félálomban felmostam a termeket, úgy ám, és örülök, hogy voltak emberek előtte és utána segíteni spontán. Az viszont pofátlanság, amikor valaki abban a pillanatban lép le, hogy kiderül, vége a bulinak és takarítani kell - és ezt még ki is jelenti, hogy ezért. Nem, ez nem jópofa.Lépjen le észrevétlenül, figyeljen, és menjen haza 10 perccel hamarabb, köszönjön el, és kérjen bocsánatot, vagy legalább ne mondja, hogy akkorénmost megyek, mert pakolni kell, és nem akarok. Nem szolgáltattunk, bmeg.

Megnéztük a Szigorúan bizalmast, jó film, érdekes, szép, meg ilyenek.És ma borzasztóan álmos vagyok.

újra sorozatot nézek, ezúttal az új Nikitát. vagy mondtam már? namindegy, a lényeg az, hogy ugyanúgy magával ragadott, mint a régi. Mások a szereplők - a színészek -, fáj a szívem Roy Dupuis-ért, és Peta Wilson is jobban tetszett Nikitaként, mint az ázsiai csaj, de pl. az ALex-t játszó lány szimpatikus.
a több, mint 10 éves különbség meg... nagyon látványos. Nincs hologramos kivetítő, és a monitorok áttetsző üveglapok, ergo a tech. kütyük egyelőre abszolút elképzelhető dolgok. Igazából a ruhákon (sminken és hajakon), és az "otthonossá tett" szobákon látszik a Secti... Division-ben, hogy más korban játszódik a sorozat.
Na, ennyi mára, vissza a melóba.

ó, már péntek van. nohiszen.

tegnap meséltem királylányos fantasyt, és most meg kell várni Szozsit a következő résszel. Rosszabb, mint egy sorozat, annál csak egy hetet kell várni a folytatáshoz. Azért érdekes most mesélni, mert nagyon kell figyelnem az NPC-imre, mit reagálnak, hogyan és milyen követleztetéseket vonnak le meg ilyenek. Sokkal inkább, mint máskor, mert most hozhatnak oylan döntéseket, amik hatással vannak a későbbiekre. Ahogy a játékosok is. Néha olyan, mintha jengáznánk, és baromira kell figyelni ahhoz, hogy ne boruljon az egész építmény, épphogy megálljon.

ja, szerdán volt az angolul-beszélős tosz, kúl volt, ugyanaz ment, mintha magyarul beszélnénk.aztán karaokézni ragadtunk, az is érdekes volt - és örülhettem, mert volt pár alternatívabb szám is a kínálatban, mint amit eddig láttam. Legközelebb éneklek Mansont meg ALice in Chainst, csak addig meg kell tanulnom őket :rohog: de komolyan, azért Linkin Parkot is vicces berakni énekelhetőnek, a Prodigy- Breathe-hez meg már nem tudok mit szólni...

Helovínra gyertek. Rá fog menni a hétvégém, úgyhogy szeretném jól érezni magamat. Emberekkel megminden. Ez nem fenyegetés, ez szándéknyilatkozat.

Ma este meg megyek főnixes bemutatóra, remélem, megszületett már a darab, és jó lett, mert nem tudok hazudni. asszem.

igazából aza fura, hogy évtized végeként gondolok erre az ére, pedig mondjuk 90 az mér kilencvenes évek. Ezek meg a tizes évek. És tíz éve...
a nosztalgiát agyoncsapom. Ez nem az a bolygó pillanat a jelenidőben. Szerzek teát.
Szereztem.

A dolgok mindig az adott pillanatban indulnak, soha később. Korábban meg már csak elindultak, de nem lehet se a jövőre se múltra hatni.
A téridőben egyedül vagyunk, és csak messziről világítanak más csillagok.
A szavak a megfogalmazhatatlant írják le. Kis bogarak, amik kirágják a valóságot. (Valóság szövetet, de ennek nincs is értelme.)

don't. look. back.

Lila meghívó

itt bent egészen mások a színei... azért már legalűbb egy fél éve nem ültem photoshop elé. (najó, a tábor előtta a csapatlogó erejéig.)

határozottan nem vagyok elégedett. de másfél óra szöszölődés után már képtelen vagyok kattintani.

ma volt egy darab kostruktív és előremutató ötletem a munkahelyemen (mmint... az eddigiekhez képest).

ma vettem egy csizmát végül, miután tegnap este keresztülszeltem a nagy plázát mellettünk, és szemeztem egy csizmával, meg szomorúan, és némiképp még mindig idegesen vettem tudomásul, hogy megint unalmas a divat. a háendem pasztel és visszafogott és unalmas, mindenhol... harmóniák vannal. még a csipkés bolt a legérdekesebb,de az azért ahhoz, h csak a csipkésség miatt vegyek ott ruhát.
namindegy, a csizmának örülök, mert reggel már baromira fázott a lábam.

jajj, kéne írni Zoltánnak :D na, majdmindjárt.

Tegnap este sikeresen elfeljtettem a megbeszélést, amit még mindig nagyon sajélok, meg kínosnak tartok, mert valami rémlett, de ma estére emlékeztem, és nem tudom, h miért. Úgyhogy ma este befejezem a plakátot, meg lehet, h gyártok mégegyet, ha lesz ihletem. A zenei ihleteim gyűlnek, határozottan. Viszont szeretnék mást is még magam mellé, mert... ja. Mert vállalok halloweeni jóslást, mondjuk.

még nem tudom, h lesz-e, de kell lennie. a kékségben dolgoknak, amik világítanak a maguk hínárfényes módján. mindig a kanyar mögött, mindig a ködben, mindig a homályban.ezért jók a ködök, mert mögöttük elférnek a szép dolgok, amiket amúgy nem látunk.
Ködök, ködök, ködök. Majd most megváltjuk a világot, ugye?!

délután, hétfő, a levegő este is, ma reggel is jóíz volt. A hétvége időjárása évekkel ezelőttre dobott vissza, de leginkább tavaszokra, mert annyi íz volt benne. Meg szép volt.

amúgy szedem össze a helovíni zenéket (egyelőre konkrét kívánságot senki nem küldött, ezér magatokra vessetek), megnéztem másfél lost boys (az első nagyon szórakoztató volt a másodikat nem tudtam végignézni), meséltem és játszottam.

A királylányos fantasy kezd érdekes fordulatot venni, a vámpírosban meg jönnek elő a akarakterek közti feszültségek. Ó, igen.

Nem tudom, hogy akarok-e menni a Vad Frutitk koncertre, de jó lenne hirtelen elhatározásól, csak úgy menni helyekre. Ilyenkor érzem, hogy nem kötnek a láncok. Azt hiszem, az utolsó pillanatban fogom eldönteni, adjunk a káosznak. 

Új szemüveg kell, egyre inkább érzem. A szemem. Érzem a szemem. 

Amúgymeg, vége a hétnek, és én ennek örülök.

http://industrx.blogspot.com/2010/10/kozjatek.html
ezennel a királylányos fantasyhez is próbálok leírni dolgokat. Báe úgy nehéz, hogy nem szeretném elspoilerezni a dolgokat...

na még kicsit bentmaradok, számlákat regisztrálok, meg .... á, nem. Majd holnap reggel cipelek gépeket, akkor egy úttal kevesebb, illetve kettővel a raktárig.

vettem szürke körömlakkot, és tetsik. Meg vettem mattító lakkot, na azzal még barátkoznom kell. És szebben festenem hozzá körmöt, mert sokkal jobban látszanak a hibák ezzel...