... és igen, jövőre megyek a Fields of theNephilim ill. a Sisters of Mercy koncertekre a jegyek szerint. Pótolom az eddig lustaságomat. Ez már egy jó jel. Vagy valami.

Lehet, h mégis elköltöm a kultúrautalványaimat - persze, ez majd délutánra már biztosan kiderül, de kimegyünk most ebédszünetben, és próbálok jegyet venni a deákon, hátha. Az azt is jelenti, h fogok koncertre menni, amennyiben.
Azért az kúlság lenne.

A hajam nagyonvilágos szőke lett tegnap, Inszéjnnek ugyan tetszik, de nekem nem annyira, szal futok még kört a fehér-ezüst színért, hátha találok akár kimosható színezőt, talán az is megfelel.

És most lenne aktuális ilyen évrevisszatekintős tosz - de ... de... semmi érdekes nem történt idén. Komolyan. Nyugis év volt, de mégegy ilyen, és unalomba fulladok. Talán az rpg-k voltk azok, amik némi színt csempésztek a dologba, meg az elkezdett Turambar, de.. ennyi.

Na, majd. Majd jövőre, ehh.

Tegnap meghajláb közben tényleg Khamult láttam volna a nézőtéren? Siettem kifele, hogy mkegtaláljam, meg Liciéket is, meg hátha a nagybátyám is eljött - ebből Inszéjnék meg Liciék lettek meg, nagybátyámról nem volt hír, Khamul meg nyom nélkül eltűnt.
Állítólag az eddigi legjobb előadásunk volt a Furcsa Párból. Én ennek örülük.

Ma Geist játék. Jippi. És holnap egy évi utolsó meló.

Boldog Karácsonyt amúgy, ez a három nap elég jó volt. 24-én átmentem anyuékhoz, és segítettem főzni, aztán Szenteste volt éneklés a karácsonyfa körül meg minden, rengeteg ajándék, mert vérlepke nagyon kreatívan és okosan kigazdálkodta mindenki ajándékát.
Ja, nálunk a fekete műfenyőt még én is sötétzöldnek nézem, az agyam átírja a valóságot, de van mrajta minden, amit találtunk a lakásban.

Aztná Inszéjn megkapta a billentyűzetét, és nagyon kúlul néz ki, meg az is, amikor kicseréli a gamer részét a normál részére :D pláne, h kölcsönkapott egy sokkal jobb gépet használatra, úgyhogy jelenleg csak a monitor nem illik a képbe bele.

Átbeszéltük már párszor a leendő tábort is, aggályok vannak, nem kicsik, és művészet lesz úgy megoldani, hogy jöjjön mindenki. Amikor komoly alternatívának tűnik a tábor helyett elutazni máshová, ugye... Amennyiben átküldi vki a pályázatot nekem, akkor megpróbálom összehozni az érdekelteket egy alapos véleményezésre, ill. korábbi táborok tapasztalatlevonására még a héten. De ehhez kell a pályázat, h az alapján csináljuk meg.

A királylányos fantasy megbetegedések miatt kimarad ma, viszont lesz idő nekiülni a iove kidolgozásának, ollé.

Ez a mai gyorsjelentés.

eeeee... ez a kemény, a semmi, ami itt van karácsony előtt. Megnéztem a leadott menedzseri gépet, aranyos, meg minden, de ez se kötött le. Még nyilvánbe kell ma szereznem ajándékokat, meg aztán megcsinálnom egyet, és agyam megint semmi, aludni és pihenni kell majd rengeteget, azis biztos.

estére elfogyot az agyam, ami reggel se volt már, de akkor még volt valami felszabadultság a ködben, és azt hittem, én tényleg azt hittem, h ma érdemes felkelni meg ilyenek. Megnéztem például két Nikita részt, az új sorozatból, és sajnos még mindig érdektelenek a karakterek, még a sztori is. Pedig ez az ügynökösdi, az országért-emberiségért gyilkolás, moralizálós izé mindig is a szívem csücske volt. Nikita megpont az a karakter, aki, ugye. Na, ebben a sorozatban nem, mert itt csak egy... szomorúan, megtörten néző nő, aki baromi makacsul menti meg világot és az embereket. A beépített kiscsaj már érdekesebb karaktr, de nála meg fájnak azok az engedmények, amiket a forgatókönyvírók megengednek - folymaatos reality breachekkel operál a csaj, egyszerűen nem jöhet ki ember minden helyzetből ennyire - egyszerűen. Persze, egy übertitkos ügynökségnél lehet mászkálni a szellőzőrendszerben, és pont megtalálni azt a helyet, ahol a titkos dolgot megbeszélik.Meg a szellőzőrendszeren keresztül titkos kijárat is van. Ó, igen.
Ha már érzelmes akciófilm, akkor legyen valami érzelmi feszültség karakterek között, és ne csak oda kelljen őket képzelni. Fantáziadús ember vagyok, fel tudok építeni agyban teljes drámákat egy-egy pillantás mögé, de sorozatnézés közben nem én akarom kitalálni azt, amiért érdemes lenne nézni.

Kávét iszom, és folyamatosan nehezül el a fejem. Kellett ez nekem? Ma este megint próba, ebből az idén az utolsó szerencsére, majd jövőre lelkesedést gyűjtök, de sajnálom, idénre elfogyott.
Tegnap .... tegnap. Mit kell ezen ennyit ...morogni? Nyilvánvaló, h egy fél pizza egész napra nem elég, munka agybontó, és meló plusz félóra utazás után rögtön próbakezdéskor nem leszek bemelegítve, csak azt nem értem, miért kell csodákozva kérdezni, hogy mi van a beszédtechnikámmal. Az, bmeg, h fél éve nem játszom, az. És másfél éve kb nem kapok visszajelzést a játékomra, csak technikait maximum. Dehát ez nyilvánvaló, és gyűlölöm a trivialitásokat.

Define spaces. I need space and time.

Epikus a köd a házak felett, csak ne fáznék mindig. Tegnap kirándultam egyet a SÍN és a Törekvés között, mert nyilván elfelejtettem, h a hétfői próba is Törekvés, sebaj, oda is feleslegesen mentem - kaptam egy félórás engedményt a próbából. Ha mondjuk a Vasaban lennének a próbák, már nem frusztrálna ennyire az egész, de így... de így sok értelmét nem látom.
Semmi kedvem megbetegedni karácsonyra, de megvan rá minden esélyem. Takarítani kéne még péntek előtt, de nemtom, mikor lesz rá lehetőségem, mert pénteken át kell menni haza segíteni. Az ajándékokat nagyon nem vittem túlzásba, otthonra alapvetően vérlepke intézi, mindne mással meg el vagyok csúszva nagyon.

Várom a szabit, még akkor is, ha majd egynapi meló megszakítja - az pont jó lesz nekem. Aludni sokat. Játszani, meg valami hasznosat is alkotni, remélem.

Furcsa pár előadás!

RS9
2010.12.29 szerda 19:00
1500 pénz.
Gyertek, mert játszom benne, és idén utoljára játszuk, és amúgyis, az első félévben kb ez az egyetlen darab, amiben látni lehet :P Különben meg jó darab és előadás.

Embertelenül álmos vagyok - illetve inkább váratlanul és érthetetlenül. A tegnapi napot szinte átaludtam - oké, hajnali háromkor feküdtem le, de ez jobb napokon is megesik, és ráadásul fél10-ig tudtam aludni, mert be kellett menni a főnixkarácsonyra, a hosszúkarácsonyi hangtechnikáját csinálni. Komoly erőfeszítés volt nyitva tartani közben a szememet, én ilyet még nem éltem át, hogy előadás közben ennyire aktív legyen a fáadtság és az álmosság, és hazafelé már szinte aludtam lábon. Az időjárás teszi, biztosan.

Vasvárról hazafelé jövet volt pár "na, most kenődünk fel 140-el az autópálya elválasztó korlátjára" pillanat, most egy darabig nem szeretnék fáradt Andris mellett ülni kocsiban.
Az előadás olyan volt, mint máskor, Laura Nucája egyre keserűbb lesz a végére, ami nem tudom, hogy igazából milyen az egész darabot figyelembe véve.
Borzasztóan fárasztóak amúgy a Smocek próbák úgy, h nem próbálok, és ma elfelejtettem hozni furcsapár szöveget, h átnézzem holnapra, namindegy.

Szeretnék pihenni, de előbb még karácsonyi ajándékokat is kéne véglegesíteni.

ma este énekórán jamesbond dalt szeretnék tanulni, erre jöttem rá, meg arra, hogy meg kéne néznem a filmeket, h legyen miket nem szeretnem. Vagy vmi ilyesmi.

az meg időnként megijeszt, h a nálam régebben helyben lévő HR kolléganők egyre kisebb kompetenciát mutatnak. Asszem egy nem túl teljes feladatátadás utózöngéit éljük - ez meg nem ismeretlen errefelé.

lassan a novellám felét átjavítgattam, remélem, a második verzió már jobban megállja a helyét nem fanfictionként is.

tudom, h le akarnának beszélni róla néhányan, sőt, akarnak is, de ... de akkor is szeretnék ezüst-fehér hajat. Festve egyelőre, nem őszen - bár, ha megőszülök, akkor sem az a szín lesz, a rendes fehérhez akkor is festeni kell, gondolom, mert a szőkék nem őszülnek olyan szépne. Vagy de, ki tudja. Anyámon nem látszik, mer' festi, apámnak meg sötétebb haja van vmivel.

namindegy, hideg van, most még bent is, attól félek, az álmosság és fronthatás keveréke lesz úrrá az estémen - kitartás, kitartás, ez már a péntek. holnap funtineli a világ végén, éjjeli hazatéréssel, vasárnap főnixkarácsony, minek pihenni.

ijesztő, ez ijesztő, ez a semmi, amiben vagyok.tompaság. nekem tennem kéne valamit, nem csak ülnöm a gép előtt napi nyolc plusz n órában, nem csak a minimumot kihozni a jelenből. Ez kezd kétségbeeséssel eltölteni. Ez így nem élet, tulajdonképpen. Nem játszom, nem írok, csak a minimális mértékben, az agyamat sem használom, egyáltalán, csak időnként. Ha nem rpg-znék, akkor annyi sem lenne. Az sosem vígasztalt, h ezzel mások is lehetmek pont így, nem érdekel, h mások akár képesek ezzel együttélni, ezt elfogadni, vagy természetesnek, normális állapotnak venni.
Miért nem vagyok képes kihasználni az időmet?
...

Nem tudom, hogy a "hisztissé tesz" a megfelelő szókapcsolat annak a leírására, amit kivált belőlem a politika, vag lényegében bármely közéleti téma manapság - rémlik, hogy anno, amikor "még egy embert" toboroztak mindenféle nagy politikai-beszédes felvonuláshoz, már akkor is ugyanez volt. Én magamat speciel nem tudnám pontosan meghatározni a mindenféle koordináta-rendszerekben - az a típus vagyok, aki liberálisnak konzervatív, konzervatívnak liberális.
Az viszont dühítő, amikor azt látom, h az emberek egy része nem is az adott probléma átgondolása után formál véleményt, és természetesnek veszi, h a vitában a másik fél is csak a színek mentén mozog, nem a saját elvei, gondolatai mentén.
Elkeserítő.
Szerintem a felmerülő problémákat nem lehet megoldani a jelenlegi szempontrendszerek alapján. Kompromisszumot nem lehet hozni kompromisszumképtelen helyzetben. Nézőpontváltás, perspektíva-váltás, akármi...

Igazából akár jó is lehetne az, hogy ennyire radikális változtatásokat eszközölnek. Elvben. De ahhoz érteni kellene a dolgokhoz, és legalábbis törekedni az objektivitásra meg ilyenek. Ehh, mindegy. Ezek a dolgok kicsiben sem működnek, hát még nagyban.
--

Nem mentem végül Tiamatra, a szél elkezdte lemarni az arcomat hazafelé menet, és már kilenckor el akartam aludni (persze nem sikerült).

Tegnap le kellett engedni a redőnyt, úgy tűzött a nap. Jobb lett tőle a világ, kitakarítottam a fürdőszobát nagyjából, simseztem, agyaltam a live plothálóján, meg ilyenek (ki kéne nyomtatnom a plotot, jobb az ilyet kézzel brainsztormolni). Született egy darabötletem, meg kéne írni, és aztán híresnek lenni.

Énekeltem egy csomót aztán, úgy érzem, egyre jobb vagyok. Lassan, de azért már érzem.

....still alive....still alive...

valamikor egy képzeletbeli hely, vagy egyéb?

Karakterek

Janie hálóingben

Janie találkozik a fetchével (hogy hogy került kétszer bele a karakter a sims-be, nemtom)

Mérgesedik a viszony

Roux Fontaine és kislánya

Roux basszusgitáros. 

Laura megpróbálta megszerelni a notebookját

Laura és Janie a csirke villanykörtével való ízesítéséről beszélgetnek

Laura és Ashraf legjobb barátok

idealista vagyok, ez egyértelmű. És nem érzem magamat tőle se cikinek, se eltévedtnek. Azt hiszem, az egésznek az az alapja, hogy úgysem lehetünk benne biztosak, h az a bármi, amit éppen gondolunk a világról, vagy az eseményekről, az igaz-e, vagy legalább a leginkább jó elképzelés-e a világról. Logikával, és tényeknek gondolt észlelések egymáshoz illesztésével se érhetjük el a teljes tudást, és abban sem vagyok biztos, hogy a teljesség használható százalékát elérjük e csak ezzel. Szóval az érzés, legyen az etikai-morális-lelkiismereti, vagy biológiai, vagy akármilyen, aktívan alakítja a világképünket.

Ez valahogyan megnyugtató olyankor, amikor olvasom a különböző véleményeket, mondjuk erről a wikileakses témáról, és kábé ugyanannyi hitelt tudok adni mindegyik oldal képviselőinek. Nem tudok logikailag alátámasztani egy álláspontot sem, de határozottan érzem, hogy ... (és félbeszakítottak, át kellett vennem csomagot, olllé).
Különben meg, határozottan érzem, hogy attól, még, h valami idealizmus, attól még nem feltétlenül rossz. És különben is, mindenki hazudik, aki valaha is szurkolt a CP regények főszereplőinek, és most az egészet kidobja azzal, h de ez nem így működik. Hogy az információ szabadsága nem lehet cél, nem lehet szempont.
Attól még, h valami kivételesen meg is történik, nem változik meg a megítélése. Nem tudom, h mi az igazság, sem a kiszivárgott anyagok között, sem az indokok között, de, amennyiben tényleg az történik, amiről olvasunk, akkor azt .... igaznak érzem. Nem elítélendőnek. Ja, persze, ez a lényeg.

Nyilván mindenki szereti a titkait titoknak megtartani. Azért titkok. De ez az ő dolguk - az információ alapvetően nem titkos dolog. Csak addig az, ameddig csak gondolat formájában él, kimondatlanul, íratlanul. Mindenki felelős a saját szellemi termékéért. Ha rájöttél a házi atombomba előállításának receptjére, akkor, ha azt más is megtudja, és elterjed, te vagy a felelős. Háríthatod arra, aki ellopta/megtalálta, de ettől a te felelősséged nem lesz kevesebb.

Nem állítom, hogy a wikileaksesek az esetleges károkért (emlegetett emberéletek, mitotmén), amik egyértelműen az információk kiderülése miatt történnek, nem lesznek felelősek. De ez semmivel sem nagyobb "bűn", mint az infók előállítóé. Ha arra vállat lehet vonni, hogy dehát a politikusok és diplomaták ilyeneket szoktak mondani, dehát ez mindig is így volt, akkor arra is, hogy dehát az információ kitudódik.
na
ebéd.

...és tudjátok mit? igazából jó érzés azt hinni, hogy mindig van másik oldal, hogy a világ nem egy színű.

a felhők olyan eget adnak, hogy le kellett kapcsolnom a lámpát. a szél és az eső kombója ma reggel megint nem téli volt, megtévesztő ez a 2010 tele, tavaszi szelet éreztem pár pillanatig. A ma reggeli rorate is furcsa kékségbe vezetett ki, nem az elvárható hóesésbe.
Így az igazi, most az igazi, szűk szobából nyílik az ég.

asszem az Adrian keresztnevű emberek nálam jókora előnnyel indulnak. ez valahol szórakoztató.

Megnéztem a Veronica Mars második évadját is, jó anyag ez, bejön. Igazából nem is lett kedvem a gimis éveimhez újra, inkább jól esne megint valamit tanulni, meg a tanulás közösségében élni.

Tegnap vettem három inget, corporate goth, az.
A mondanivaló hiányos, asszem, még azt akartam megjegyezni, hogy lassanként kezdek képben lenni a világban történő dolgokról, mindne erőlködés nélkül. A szint nyilván a legminimálisabb, és határozottan úgy érzem, nem kell nekem a külpolitikáról többet tudnom, mint amit elolvasok indexen és blogokon, elég elkeserítő ez így is.

Jövő héten kell mennem Tiamatra. Praktikusan meg kell előre vennem a jegyet, különben ellustulom. A próbákkal kapcsolatban meg úgy döntöttem, tulajdonképpen jót tesznek, amennyiben sikerül nekem is próbálnom rajtuk. Ma este, pénteken, vasárnap, aztán jövő héten is hétfőn-szerdán-pénteken próba van, de a most péntekiről majd elmegyek az énektanoncokkal vacsorázni, jövő pénteken meg másfél órával később érkezem. Annyira nem vagyok elengedhetetlen, hogy az már mávé... najó, nem.

Ma is dolgoztam, úgy érzem, kicseréltem egy laptoptáska szíját egy kollégának. És az meg vicces, h érezhető az egyik HR-es kolléganő hiánya, mióta kilépett, olyan... szétesett a HR. Nem érzem úgy, h a helyzet magaslatán lennének - ők se beszélnek egymás között (ahogy az ITnk se). Node, ez még mindig elműködik, nem kell bonyolítani...