kell katasztrófa a helyrerázódáshoz? ember és egyén szempontból?
volt időszaka az életemnek, amikor kihívásnak, személyiségjavítónak tekintettem volna a katasztrófákra, a megváltozott életkörülményekre. Talán azért, mert olyankor egy kicsit törődnek egymással az idegenek is, felfrissíti őket a felelősség (egyeseket), és felborulnak a berögzött viszonyok. De csak egy darabig. A mézeshetek után már nem feltétlenül maradnak meg ezek - sokkal könnyebb visszaszokni a szokásos baromságokba.
Nem, nem szeretnék katasztrófát. Nem érné meg szvsz a pillanatnyi összefogás illúzióját. Nem vagyunk jó emberek. Nem eléggé.