ha lesz újdizájn, nem lesz cím. mert minek. nem tudok címeket adni a bejegyzéseknek, nincs értelme. nincs központi vezérfonál, én csak lélegzem. Hála Istennek. Lélegzem. Lélegzem. Lélegzem. Jah, pillanatok (egy-két óra) sikerült megéreznem a sötétet magam alatt. Kell nekem végigolvasgatni félismeretlenek blogjait, és eszembe juttatni, hogy néha, a linkeket nézve egyes blogok azért nem folytatódnak, mert meghalt a gazdájuk. Évente eljátszom ezt?! A future-pop énekesek szomorúan zengő hangja meg pláne nem segít. Csak az eső. új dizájn kell. nem formaság, vagyis dedededededede a forma a lényeget is erősíti. Változom, nem tudom, hogyan és miért persze, de most másmilyenek a lándzsák, amikre kiraktak. Van célja az életemnek. Ha illúzió is, én követem.
a félismeretlen? netismeretlen? fura ez. nem látok belőle semmit. nem ismerem. nem ismerek senkit igazán, egy-két embert kivéve. nem döbbenet, évek óta tudom, hogy ez van, ez volt, ez lesz. még mindig több, mitn ami lehetne. még mindig lehetnék sokkal-sokkal-sokkal rosszabbul. mert most, a felszínt leszámítva, jól vagyok. a problémák létezőek, és néha világrengetőek, és összeomlott pár jó dolog is, de ... áhh, mittomén. mostanság csak hisztizem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése