ááá.
http://fba.try.hu/
lövésem sincs, ki írta. GP linkelte ld50.hu-ra énnekem meg nincs jobb dolgom, mint brózolni.

ami meghökkentett, az az, hogy az egyik oldalon található adatlap alapján kb velem egyidős a csajszi.
egészen megihletődtem tőle - persze, hogyérzem én a tükröt, ami sajna lelketlen és rossz minőségű, mindamellett valóban.

ha röviden összeraknám magam alapján a sztorit, akkor az hatodikban a szerepjáték klub felir... ööö... ez nem ez a sztori.
ez már másodéves egyetemista terméktervező története, akinek az egyik ismerőse kölcsönadott nightwish cdket. És valóban, de jó, a néni szépen énekel. A rockot az apa révén ismeri, már túl van a 17 éves korán, pinkfloydos elszállós lila/rózsaszín viharon csodálkozós kamaszlángoláson (az elsőn), led zeppelintől és u2tól hallgat rongyosra kazettákat, rendszeresen válogat ki ismerős nevű kazettákat apja polcáról. néha hippisnek nevezi pár ismerőse, meg persze alapító tagja a magyar tolkien társaságnak.
élete első zenei fesztiváljáról csuklójára csavart dróttal ér haza (mert az egyéni), első szigetére meg húgával együtt feketére festi a körmeit. előtte csak báli alkalomból használt színtelen körömlakkot, mert az ... olyan... pi... lányos.
olvasgat ő netet már pár éve rendszeresen, kacsingat a sötétebb stílusú akármik felé - az asztalra rácsorgott gyertyák meg az elszáradt ballagási csokrokból kiválogatott virágok már évek óta a szobájában vannak. és olvasta, a nightwish gót-metál, és a gótok meg érzékeny lelkűek. összerakja. érdekes. a gótok meg szépek. feketék, csipkések, elegánsak...
aztán az egyik aktuális rpg játékban gót karaktert választ, amihez utána kell néznie alaposabban a dolgoknak. még szebb. az új csapatában meg a gótság már-már mítikus szintre lép - és a lány megtudja, hogy vannak igazi gótok meg darkok, akik azért is igaziak, mert nem mondják magukról, mert akik azt állítják magukról, hogy azok, azok hazudnak, és nem lehetnek rózsakere...
még jó, hogy létezik a pozőrség fogalma. mert aki nem igazi, aki nem iggazzy, de szeretne, az pozőr.
érti a lány, ha törik, ha szakad, belőle pozőr lehet csak. akkor az lesz.

eltelik 5 év. közben apránként befeketült a ruhatára, viszonylag széles szeletet megismert a különféle szubkultúrákból - arról, hogy kinek hogyan kéne kinéznie, viselkedni és éreznie, illetve milyen fajta zenék vannak, amiket nem ismer.
szinte minden ismerőse tudja róla, hogy ő pozőr, kivéve talán a színiiskolát, ahova már úgy érkezett, hogy neki ez természetes létforma...
... blogot ír, amit peersze sötétre dizájnolt (naná, néha beül a photoshop elé, és random műveleteket végez, kétes eredménnyel, néha word elé ül, hasonló kimenetellel), feketébe öltözik, még munkahelyen is, kényelmetlenülérzi magát színes ruhákban, november és december a kedvenc hónapjai, az eőt és a nyirkos, ködös időt kedveli...
... és, ha azt mondanák neki, hogy csak kórustagnak jó a hangja... vagycsak segédszínésznek alkalmas...
nem ezekbe nem szabad belegondolnia sem, mert ugyan az öngyilkosságot nem tartja megengedhető dolognak, vannak opciók ezen kívül is.

mission complete.
24 éves vagyok, megnőttem, és nem vagyok hajlandó felnőni.
mert akkor szerencés esetben lesz talán lehetőségem arra, hogy apránként titokban gyerekségekkel foglalkozzam. mint az apám, a maga zenegyűjtéseivel és számítógépes játszásaival.
nem egyszerűbb akkor már, ha nem próbáljuk kiírtani az életünket?

najó, akkor a fentieket csak az olvassa el, aki igazán kitartó. mert nem írtam érthetőbben, mint szoktam ;)