ööö.

holnap két napra el Tatára (vagy Tatabányára?), örömmel érzem, nem stresszel a szerep. Csak aludnom kéne. De azt nagyon.
Ma délután felemás érzetű Csingi játék - a hullámhossz csak néha volt közös.

Tegnap KK, tizenéveseknek meséltem, furcsa volt, de élvezték. A legjobb mégis a közösség volt. Ahogy előtte, meg utána beszélgettünk.
Drímőr szegény rendszeresen nyögi a társaság és közösségfüggőségemet, amikor én még maradni szeretnék, ő már menni. Számomra néha ezek a lezáró rövid élménybeszámolók, az együtt-semmittevések a legfontosabbak a napban. Ebből nyerek energiát a folytatáshoz.
Ami megelőzi - az csak a túléléshez kell.

Kívülről irányulok, az vagyok, aminek mondanak. Bármennyire zavar, ez az igazság.

A szemem meg leragad. jó éjszakát :)