szipp.
megtaláltam, ami a fejemben mászkál már napok óta. és még a klippet is látta korábban :)
1996os szám - akkor ééén... hm. még asszem 8adikos voltam a Gárdonyiban, és nem hallgattam popzenét, csak nagy néha rádióban. klasszikus zenét meg kalákát esetleg a nagyszobai lejátszón, illetve mike oldfieldet meg Cat Stevenst meg ... west side storyt meg... népzenét... meg... ilyesmiket.

akkoriban kezdtem módszeresen hallgatni az otthon lévő lemezeket és kazettákat. másodikban egy hetet kórházban ültem, akkora már mike oldfieldot, pink floydot kértem.

... aludni kéne. örülök a feljegyzéseimnek, gimnáziumban folyamatosan írtam nemnaplót, ami ijesztően hasonlít a blogomra, csak - sokkal őszintébb és nyíltabb. És a bejegyzések harmada random fantáziatermék ilyesformán, mint

... és akkor nekiiramodott. gyorsabban futott az őzeknél is, s fel sem tűnt neki, hogy a gallyak leszaggatják testéről ruháját, csak a hideg hullámait érezte és az ismeretlen könnyűséget.
Sem ruhái, sem emlékei ne maradtak.

Durva. Ez tényleg csak ennyi. Kopnak életemből jó dolgok is le. Ehhez nem kéne külön blog.