csütörtök, szeptember 2

Álmodtam. Volt vmi elbaszottan borngós hangulata az egésznek, és ma reggel azért időbe telt míg rájöttem, h melyik része húzott le a leginkább. Voltak benne, amolyan szüzséként mtt-sek felsejlő körvonalai - egyedül Angwen volt konkrét (meg GP egy blogbejegyzés erejéig :D), aki valami párbajra készült egy sráccal, aki halványan emlékeztetett több emberre is, volt osztálytársra, meg nem tudom kire, de rá nagyon. Én meg voltam róla győződve, h a párbaj baromság, mert Angwen bele fog halni, és próbáltam lebeszélni, de nem emnt. És vesztett, és meghalt. Aztán most vagy én pörgettem vissza az időt, vagy előlről kezdtem a játékot, vagy csak álom volt az első, újra indult a dolog, és én már biztos voltam benne, hogy mnem győzhet (hisz az egész már megtörtént korábban). Megpróbáltam csalni álombéli szuőperpóvereimmel (repülni egész biztosan tudtam), aztán a végén valahogy sikerült elkerülni a párbajt, bár nem tudom, hogyan. 
Később nagymamám lakására emlékeztető helyen látogattuk meg a családomat, ahol elvben én voltam a csecsemő, akit a karomba adtak, aztán kiderült, hogy nem, az eltelt időben felnőtt a kezemben tartott gyerek, és 24 éves vöröshajú srác lett belőle.

3 megjegyzés:

Angwen írta...

Ó. Ez tetszik. Kellően drámai szerep: szívesen eljátszanám. :)

gothposeur írta...

párbajos darab? témának nem rossz :D

Névtelen írta...

:D

ez a vöröshajú gyerek kicsit a herripotteres vízliékre hajaz

zsuzsi