Nem kicsit nyomasztó, amilyen szinten a barátaim kezdenek kikészülni. Ijesztő. Örülök, hogy van egy-két ember, aki nagyjából jól van.

A live-ot nagyon szeretném egyfajta kiengedésnek, feszültséglevezető szórakozásnak, így a tábor előtt.
Deviszont. A tábornak nem szabadna ennyi erőt kivennie az emberekbl, pláne nem előtte. Jó lenne, ha mindenki a szeme előtt tudná tartani a saját és a többiek épsége érdekében, hoy ez egy kib hobbi. És azért csináljuk, mert jó. Értem?
Nekem is fel kell írnom, megjegyeznem, magamba szuggerálnom, h bizonyos dolgok nem érik meg a stresszelést, sőt, igazából semmi nem éri a stresszelést. A problémák nem attól oldódnak meg, hogyha idegeskedünk rajtuk - és szerintem még mi sem leszünk ettől hatékonyabbak. MEg kell tanulni eleresztenia  dolgokat. Kevésbé ragaszkodni elképzelt igazságainkhoz.

Meg ilyenek.

jólvan, na. Holnap este meglátogatom az orvosomat, a TAJ kártámat nem lopták el. És, ha véletlenül kiírna, akkor lesz időm elmenni személyit csináltatni magamnak (előbb hazalátogatni a kivonatomért).

Tegnap jó volt az énekóra, meg volt eszem enni előtte egy sós kiflit, előttem a jóhangú névrokon próbált, döbbenet látni, ahogy izgul még ő is, meghallgatás előtt. Énekelni jó, oké.

Megrendeltem a wacom cuccot hosszas fontolgatások után, határozottan úgy érzem, hogy ez serkenteni fogja az igényemet a rajzolgatásra/fotómanipulációs izékre.

A meló meglepően sűrű, élvezném is, ha... ha. Ha.Ha.

ehh, ez így nem lesz jó. Inszéjn persze azt mondja, ne panaszkodjak, emnjek el orvoshoz - de milyen indoklással? Nincs lázam, nincs tünetem, azon kívül, hogy időnként szédülök, meg fáj a fejem, illetve most már fázom is. Szimpla kimerültségre nem hiszem, hogy kiírna. Ráadásul én magam sem akarok betegszabadságot kivenni fáradtság miatt, szabadságot meg azért nem, mert a nyári tábor amúgy is marha sok időt elvesz.

elegem van.

nah, úgy tűnik, csak Frida meg én (meg Maric) nem vagyunk benne a felújítandó darabban a társulat csajai közül - úgy érzem, ez koncepció. Nyilván maga a tény nem zavar, mert kevés valószínűséggel kaptam volna nagyobb szerepet benne, kis szerepben kettőződve lenni pocsék. Nyilván az még lehet, hogy a másik készülő darabban (esküszöm, nem emlékszem rá, pedig - ja, nem is volt cím mondva) főszerepet kapok, de Gyuri se szokott nekem szerepet adni, Sződy is csak utolsó gondolatként, így erre sem számítok. Ami azt jelenti, hogy nem nagyon fogok játszani semmiben jövőre sem.

Valahol persze fáj. Ahogy az lenni szokott. Még megfordul időnként bennem, hogy egy színészkettőt megint, és hátha játszunk hosszúkarácsonyit velem, meg a Csongor még mindig... de ez egy-két alkalom. A srácok nélkül a Furcsapárnak kevés értelme van, a többi darab meg már nincs.

Tegnap elég szarul voltam ahhoz, h lemondjam a szerdai meghallgatást a rockmetál bandával, egyszerűen nem voltam képes készülni, anélkül pedig semmi értelme nincsen. Ma este meg elmarad a szívforgács próba, pedig a múlt heti elég jó volt. punny. legalább pihenhetek, meg, amennyire látom, este is írni fogjuk még a karaktereket, meg átnézni, de most már aztán muszáj kiküldeni, annyira nyomaszt, h nem sikerült múlt péntekig elkezdenünk sem.
Cserébe faszák lettek a leírások, egy-kettőre kifejezetten büszke vagyk.

NEM.

nyilván olyankor betegszem meg, amikor... eh, hagyjuk, még igazán beteg sem tudok lenni. Ahhoz otthon kellene tudnom maradni, és nem menni társulati évadzáróra, vagy akár holnap dolgozni. Dolgozni muszáj, vannak új belépők, vannak feladataim, és nincs kedvem telefonon keresztül instruálni másokat, instruálni a főnökömet.

Nagy erőkkel írjuk a karaktereket, nehéz ezt így belassult aggyal, de valahogy csak-csak sikerül.

Mert persze, hogy fázni fogok időnként a legmelegebb nyárban is. Legalább egy inget hozhattam volna reggelre (meg esetleg éjszakára) magammal,dehát az előzetes gondolkodást igényelt volna. Nekem meg ilyenkor csak annyira futja, hogy melyik feketét melyikkel. Meg, hogy péntek, akkor a farmerem.

A tegnap késő esti vihar lenyűgöző volt, tökéletes háttér a Vestrit család kalandjaihoz. Valahogy meg kéne oldanom, h ne érezzem folyamatosan azt, lemaradok valamiről. Ha nem olvasok, akkor lemaradok az olvasás élményéről, ha nem nézem a vihart, akkor a viharról - de a legnyomasztóbb az az, amikor ott állok az erkélyen, nézem a villámokat, és belül valaki még mindig rohan ki az erkélyre a villámokhoz. Attól félek, hogy lemaradok arról, ami velem történik.
Pedig ez ugye... ilyen ugye nincsen?
Nyilván az egész koncentráción múlik. Meg azon, hogy el kell felejteni az önreflexiót, a tükröződést, azt, hogy létezem. Meg azt, hogy akarok létezni, főleg azt, mert nincs annál kitűnőbb elidegenítő dolog, mint annak a tudata, hogy én most érzékelek, figyelek, látok, hallok. Fasza a színészeknek, amikor épp megfigyelik azt, h mit tesznek, és mi történik bennük. Nekem ehhez asszem amúgy is érzékem van. Jól van.

Tegnap szívforgács próba, jót tett nekünk a kihagyás, még lehet ebből valami, minden ellenérzésem ellenére. Nem sikerült még összeegyeztetni egészen a zenei elvárásokat, a basszusgitáros szeretne valami progresszív irányba elmenni, ami önmagában nem baj, ha rakhatok hozzá mintát eleget, de a gitáros gitározik, szólokat, és nem abban a stlusban, mint elkezdtük. A hegedűszólóim meg ... háhá, borzasztóan unalmasnak találom az imprós szólózást,a hangnembe illő hangok váltogatása unalmas. Dallamot akarok. Azt hiszem, most már össze kéne szednem időt hozzá, hogy összerakjak magamnak határozott, megismételhető dallamokat, és leszarjam az improvizációkat.

Elkezdtem összeírni, mi mindent kellene beszereznem a zenéléshez, őszintén remélem, hogy valóban megkapom az adójóváírást. Hegedűhöz valami pedál, állvány, húr, plusz kábel, mikrofon, kábel, állvány. Aztán majd keverő és hangfal, de azt már nem mertem beleszámolni. MEg nem is tudom még, hogy milyen kellne. Az első adagról már van elképzelésem. Valószínűleg a pedál és a mikrofon lesznek a köv. lépések, a többi még nem annyira sürgős (ok, a mikrofon sem, de... de.)

A másik együttesen gondolkodom, valószínűleg szinte biztosan elmegyek szerdán a próbára (elvégre ezért ne érek rá másik próbára btw, szal muszáj mennem), de őszintén, nem hiszem, h pont én kellek nekik. Meg fordítva sem.

Na, szép nap ez a mai.

akartam írni dolgokról, de reggel óta meló van. borzasztó, amikor a külföldi cég új háerese nem tud jól angolul, nem adták át neki rendesen a pozíciót. Nem tudom, hogyan fogom ezt kezelni, ha egyáltalán, majd cc-zem a levelekre a felettesét, (aki amúgy is állandóan pattog) értelmezzen és fordítson neki ő.

És közben ott a másik hr-es a másik országban, ő csak egyszerűen nem tölti ki a formot rendesen.

tegnap voltam énekelni egy újabb együttesnél, meglepett, h hívtak a köv. próbára is.

Rule of DRAMA (Szappanopera RPG)

írtam folytatást az előzőkhöz, ez lényegében a vége. Nem egységes, meg ilyenek, majd összefűzöm, és lesz belőle LFG-re cikk, de egyelőre ennyit bírtam.

Mesélni akarok.

új nap, új remények. Viszont mézárlásba fogok kezdeni, már megint fúrják a utat az  utcán.
tegnap felvettem a haradiakat a topikba, örülök  a kreatív, különösen a kézművesen kreatív embereknek, mert nekem azért ezekhez nincs érzékem :D

tegnap este hellokittyt rajzolgattam flashben házifeladatként, a világ szétesett vonalakra, körökre.

Azt viszont meg kell jegyeznem, mostanában iszonyú nehezen szánom el magamat bármire, még munkában - vagy főleg itt, ugye. Várom, hogy elteljen a munkanap, minél kevesebb aktivitással, aztán este ugyanott vagyok, fáradt, enervált. Nem szeretem a nyarat. A meleg és a napsütés kiszívja az erőmet, és este csak szeretnék végre a hűvösebb lakásban ülni. Jó lenne csinálni folyamatosan valami értelmeset. Időnként vannak fellángolások, csináltunk plakátot, járok ebbea suliba, ma este megyek egy másik együtteshez meghallgatásra, holnap a szívforgáccsal próba, aztán pénteken elnökségi, meg meg a táborszervezés is - de olyan... semmilyen ez az egész.

Ma reggel ráadásul az új recis csaj rámköszönt a metrón, miközben olvastam és zenét hallgattam. Én ezeket az embereket nem értem. Olvasó embert nem zavarunk, csak, ha ő vesz észre magától. Asszem ez is rányomja a bélyegét a ma reggeli hangulatomra, mert olyan szintű indulatot bresztett bennem az alapvetően semleges csaj, h meglepődtem. És nehezen tartottam fennt az udvarias maszkot. Még csevegtem is, pláne.
Nem mondom, van, akinek örülök ilyenkor reggel is, de azok nem utaznak azon a vonalon. Vagy ők is olvasnak és zenét hallgatnak... mintha a múltkor valami régi gót-rpg-live ismerős utazott volna mellettem, mert mintha nekem biccentett volna, de aztán ő is olvasott tovább.

Igyekszem, igyekszem.

Like-old

http://www.facebook.com/photo.php?fbid=10150217141768279&set=o.219067841444042&type=1&theater

egy kicst még spammelek ezzel, hátha nyerünk. Elvégre jó lett :D

http://droidzombi.tumblr.com/

lett egy ilyenem. még nemtom, fogom-e használni, és hogy hogyan integrlom össze a bloggal :D

Akartam írni a hétvégéről, de aztán elolvastam egy cikket arról, hogy a kamasz és tinikorban nem akartak kispolgárk lenni, de mostmár bezzeg, és elkeseredtem, hogy mennyien vannak, akik hülyeségnek tartják már gyerekkoruk álmait. A forma nyilván nem lehet annyira tartós, de a tartalom, basszus. És aztán majd, ha megérik, nyugdíjasként jönnek rá, hogy ennyi erővel kitarthattak volna, a végeremény ugyanaz.

Kis kitérőnk után foglalkozzunk a hétvégével, ami pénteken kezdődött egy cégs sportnappal - győzött a mi csapatunk, egy feladatot én oldottam meg, egy másikban gerendákat cipeltem és pörögtem erőteljesen, hogy sok pontot kapjunk, egy harmadikban meg a leösnő recis építészcsajjal ledomináltuk a csapatot, és keresztülvertük rajtuk a megoldást. Időnként felmerül bennem, hogy nem vagyok én olyan okos, meg művelt, meg intelligens ember, de egy-egy ilyen csapatverseny után tudom úgy érezni, hogy ... de.

Aztán röplabdáztam és leégtem a napon (szerencsére pólóban, nem ujjatlanban, aminek köszönhetően ugyan bután néz ki a nyakamon a piros, de legalább nem az egész vállam és hátam, mint másoknak). És beszélgettem emberekkel, aminek következtében itt bent az irodában is tudtam. Este hazamentem a középső busszal, még emberi időben.

Szombat első felében flash tanfolyam, ez is erősítette sajnos az önképemet, miszerint én gyorsan gondolkodom és tanulok (és már láttam a flash professionalt meg animáltam is már). Azért sajnos, mert egyrészt ez azt jelenti, h időnként unatkozom, meg elvárásaim lesznek az életől.
Namindegy. Jó lesz ez, érdekes.

Utána karaktereket szültünk, muhaha, utána Drazsénak volt születésnapja hajnali, amikor megjött a szél meg a lehűlés.

Vasárnap csapatbeosztottunk haldokló Elnökünk rezidenciáján, ami hatékony volt még a menetrendszerű összezördülésekkel együtt is. Lettek csapatok, nemsokára kiderülnek, csak még várjuk a jelzést :D Utána átmentünk Cucc rezidenciára utánanyomozni leendő ismeretlen csapattagjainkra, meg dolgoztunk tovább a zseniális koncepciónkon, meg rockband dolgokat játszottunk, ami azért elég jó.

csend, szél, eső. ezek kellenek. nem vagyok elégedett magammal, de most nem az eredmény szinten, hanem sokkal mélyebben. személyiségi szinten.

pályáztunk Szozsival

Szozsi fényképezte, Lyona ruhája és segítsége a fotózáson, én meg ott vagyok, meg ötleteltem énis, emg photoshoppoltam.
Majndem az ezredik daru lett a kép címe, csak aztán mégsem :D

najó. vlami valahol idegesítően zúg, nyilván az utcán, mert halkabb lett az ablak becsukása után.

álmos vagyok, álmosálmosálmosfáradtálmos, basszus, a semmitől. A semmitől nem lehetnék? De vagyok, vagyok vagyok.
(Szavak, szavak, szavak).

Ma este megbeszélünk okosakat, remélem lesz agyam, remélem egyszerűen nem parázok most rá a táborra hirtelen  minek azt, para nélkül is működik. Csak... nem érzem jól magam. Szédülök, mert megráztam a fejem.
Pedig egyedül egy irodában, nincs itt senki,nem lát ide senki - sajna hallani lehet, tehát fülesen kell zenét hallgatni -, meztláb lehetek a szőnyegpadlón, meló alig-alig.

Le kéne esnie annak az esőnek.

hű. a hosszú hétvége kevésbé volt ... sűrű, mint amilyet alapvetően elvárok azoktól az időktől, amikor nem kell dolgozni (a.k.a. szabadidő), de talán nem volt baj, mert végre volt időm játszani (előző blogbejegyzés), ve tudtuk fejezni az arc-plakátpályázatos melót, olvastam, és még hemelkedésesen nyavalyogni is volt időm. (Ez utóbbi mondjuk inkább rossz, jobban belegondolva. Ha nincs alkalom/idő rá, akkor csendben szenvedek, és az mindenkinek jobb :D)
--

közben ebédeltem. ennyit a nagyívű blogírásról.

zombit ölni vadidegenekkel is jó, még úgy is, h én vagyok a legbénább, aki rettentő módon meg tud lepődni a normal-nál nehezebb szintre sorsolódáskor, hogy miért csapnak le egy ütéssel a dolgok. Well. Viszont vicces a tanulófolyamat - a közös taktikákat csak online lehet kitapasztalni, a gép csak a minimum jóarcoskodást teljesíti, az összetettebb, ez ide néz, az oda, meg ilyesmiket már nem. oké, nekem már az is bonyolult időnként, h hova kell lerakni a benzineskannákat ahhoz, hogy ne magunkat gyújtsuk fel...

a hőemelkedés pedig magyarázat a zombiságra.

Lépések, lépesek, aláírtam papírt az iskolánál, jövő szombattól minden szombaton tanfolyamon leszek, fura ez. De legalább a közelben leszek. Utánakérdeztema  hastáncoséknak is, ahol nemsokára indul kezdő csoport, ez még megfontolás alatt van, mert nem tudom, mennyire fér bele az időmbe - de, mivel egyrészt kellene mozognom valamit, másrészt a mozgáskoordinációmmal meg kultúrámmal meg ilyesmik is kellene kezdenem valamit, ezért lenne értelme. Az együttessel meg úgy vagyok, hogy... hát. Lici már határozott véleményen van a panaszaim alapján, és onnan nézve igaza is van. Nem érzem magam egy hullámhosszon a többiekkel, nincsenek zenei ötleteim, és az énekkel sem fejlődöm úgy, ahogy szeretnék. A hegedű meg jóval kevésbé érdekel annál a hangsúlynál, ami kap. So what.

Holnap megyek koncertre (ezis amolyan régi igényem, olyan ritkán jutok el koncertre, h lassan szégyellem). 

álmomban Szozsi kisiklatott, eltérített egy villamost - vagy netán csak kikerült a sínen valakit, nem tiszta ez már, ennyivel ébredés után.

Borzasztó, fáradt vagyok, álmos, szédülök, úgy általában minden bajom van a létezéssel úgy általában. Lenne dolgom, a pályázatra a képet gyártanom, ami jó lenne, de az időm kevés, ésm estére már agyam nem marad.

A családom nem válaszol e-mailre, persze telefonálhattam volna, de gondoltam, a nap során csak megnézi valamelyikük az emailjét. Kéne az anyakönyvi kivonatom, személyit kell csináltatni most már. Fogalmam sincs, mikor, elegem van, h minden szarért szabit kell kivenni, milyen koncepció alapján van az ügyintézés mindenhol munkaidőben? Még jó, h a boltokat nem akarják bezáratni hétvégére. Az emberek hülyék. (Én meg még mindig szédülök)

Ma meglátom, iratok nélkül is elfogadják-e a jelentkezésemet.

Mi van még? Ja, az együttes. Hagyok még neki időt, hátha.

úgy beszédültem kb másfél órára, h azon gondolkodtam, fel merjek-e kelni, hátha összeesem (mertem, sétálgatok időnként mezítláb a szobában, meg mozgok meg minden).

megtaláltam tegnap a szépséges creative zen mp3 lejátszómat, amilyet már nem árulnak - nem értem mér nem, szép és pont arra jó, amire kell - lehet vele zenét hallgatni.

emellett jelentkeztem tanfolyamra, jövő hét szombaton már kezd, remélem, jó lesz. a "szeretnék érteni valamihez" jegyében. végül a design vonalon maradtam, elvégre azzal már foglalkoztam, és annak az egonómia (bocsánat, user experience) része komolyabban érdekel. Csak az zavar, hogy engem a szoftveres része komolyabban lázba hoz, mint a weblapos. Mindegy, egyelőre részletkérdés, hosszabb távon meg annyira mindegy...

végigszaladt Janie Shepard az Arrival DLC-n, hogy ez minek volt, azt nem tudom. KEzdem magamat az értelmesebb kisebbségnek érezni a játékok terén is - valahogy nem jó irányba tart az ipar, de legalábbis az EA biztos nem.
Érted, a sikeres mozifilmek és népszerű zenekarok közhelyesek, giccsesek, egyszerűen megfoghatóak, most a játékokból is megpróbálják kiírtani a (szellemi) kihívás maradékát is? Miért kell rossz dolgokat készíteni?
költői kérdéseinket hallották, lépjenek tovább, nincs itt semmi látnivaló.

nem röhög.
megtaláltam a suli honlapját, akikkel felléptünk, a nyitóképsor... vicces.

az előadás jó élmény volt, meg szerintem jók voltunk, meg ilyenek. remélem, nemsokára megkapjuk a felvételeket.
annyira fáradt lettem estére, hogy még a trónok harca aktuális részét is erőfeszítés volt megnézni. De persze nem tudtam elaludni, megint vagy fél-egy órát forgolódtam félálomban.

a hétvégén kissé elfáradtam. még nincs vége, ma még szabadságon vagyok, és próba délelőtt, fellépés este - ezúttal éneklek, úgyhogy az egész fellépés mindössze bruttó öt perc. Meg a smink felrakása persze.

Péntek este elnökségi, amit sikerült befejezni időben, és a fontos dolgokat megbeszélni, szombaton próba, este meg szülinapi buli a Menedékben - érdekes beszélgetések, embereket csoportosítottunk aztán kategóriákba. Aztán vasárnap megint próba, és ez most eltartott fél2ig, onnan rohantam a tábori előkészítős ügyre, ahonnan robogtam vissza a Bázisra fotózásra - nem igazán voltam már magamnál, kábé arra voltam képes, h kövessem az instrukciókat. Lábat ide nézz fel, kapaszkodj, most próbálj meg idekapaszkodni, és a lábadat meg ide, estébéestébé. Majd gyártok képekből képeket.

mennyivel könnyebb bölcsnek lenni olyankor, amikor nem én vagyok ott. Mennyire értelmetlennek tűnnek az akkori tanácsaim. Ez a "csak menni tovább, megvárni, amíg elmúlik" ügy egészen kivitelezhetetlennek és értelmetlennek tűnik. De nincs más, nincs semmi más. Az idő nem fagy be, nem áll meg, akkor sem, ha szeretném, akkor sem, ha nem veszem észre éppen, mert nem oda nézek. Már dühösnek lenni sincsen erőm. Örülök, hogy bizonyos rutinok még mozgatnak, bármennyire is megvetem ezeket a rutinokat.

egészen fellelkesített az lfg-s novellapályázat, erre már több esélyt látok, h írjak is valamit. Az előző, posztapokaliptikus érzetű cucc inkább arra volt jó, hogy kitaláljak egy sztorit, amit aztán beleépítek a királylányos fantasy háttérvilágába. Ja, tegnap azt is megbeszéltük, hogy jó regény lehetne  a meséből. Illetve, egy nagyobb novella, ha túl hamar meghalnak a játékosok :D

Namindegy, kijelentem, hogy nevezni kívánok a pályázatra, és augusztusig megírok egy novellát a témában. Mert remélem, hogy ez a leírt kijelentésem már fog annyira motiválni, hogy meg is tegyem.

Csak időt kell hagynom. Komolyan, még játszani sem szoktam mostanában, annyi minden van. Első körben a plakátpályázatos dolgot kell megcsinálni.